Ferrarik a Forma-1-ben: a rekordot rekordra halmozó F2002-es
Sem azelőtt, sem azóta nem nyertek olyan korán világbajnoki címet, mint a Ferrari 2002-ben, az F2002-essel: tizenhat évvel ezelőtt már Franciaországban vége volt mindennek.
Fotót készítette: Shell Motorsport
2002. július 21: Michael Schumacher egy meleg, nyári napon, Franciaországban sorozatban harmadik ferraris világbajnoki címét ünnepelhette, összességében az ötödiket, amellyel beérte az ötvenes évek legendáját, Juan Manuel Fangiót. Júliusban. Nyár közepén. Úgy, hogy még hat futam hátra volt a szezonból.
Ami igazán különlegessé teszi azt a bizonyos 2002-es Francia Nagydíjat, hogy soha senki nem volt már nyár közepén világbajnok - a legkorábban bebiztosított világbajnoki címeket még Nigel Mansell és maga az érintett Schumacher tudta felmutatni, az angol még 1992-ből, Schumi pedig egy évvel korábbról. Mindketten a Magyar Nagydíjon tették fel a pontot az i-re a maguk szezonjában. A német ezúttal még korábban lerendezett mindent, és már július közepén tett róla, hogy a szezon hátralévő része totális unalomba fulladjon. Olyan rekordot állított fel, amely a közeljövőben igencsak nehezen lesz megdönthető, elvégre az FIA pont az ilyen korai vb-címosztások kivédésére változtatott a pontrendszeren. Azt remélték, hogy a 2003-tól bevezetett, 10-8-6 kezdetű pontozási szisztéma csökkenti a pontkülönbségeket azzal, hogy a futamgyőztes csak kettővel kap több pontot, mint a második helyezett."
“Amikor áthaladtam a célvonalon, elragadtak az érzelmek. Olyan történt velem, amit nem tudtam kontrollálni: könnyekben törtem ki és libabőrös lettem. Aznap lettem ötödször világbajnok! Az egy igazán különleges nap volt a saját magam és a csapat számára is. Felejthetetlen!" - emlékezett vissza a német kicsivel később. És ha már Schumi: a német pilótát gyakran állították be gépiesként, aki egy számítógép precizitásával vezet és mindig ki tudja hozni a maximumot a kapott technikából, de aki ismerte, az tudta, hogy a ferraris nagyon is képes olyan érzelmi megnyilvánulásokra, mint amelyekről a fenti sorokban is beszélt.
Franciaországhoz képest két futammal később, Mogyoródon a Ferrari is megvolt, vagyis a csapat is teljesítette a célt, amivel nekivágott a 2002-es szezonnak, és megszerezte a konstruktőri vb-címet is. A Ferrari egy egészen elképesztő, addig soha nem látott mészárlást végzett a teljes mezőnyön: 17-ből tizenöt futamot a maranellóiak nyertek, ebből kilencszer a kettős győzelem is összejött. Szereztek összesen majdnem 30 (egészen pontosan 27) dobogót, 10 pole-pozíciót, 12 leggyorsabb kört, na meg persze ami a legfontosabb, 221 pontot egy elképesztő, hogy azt ne mondjuk, egyszeri és szinte megismételhetetlen idény során.
“Már az mindig nagy öröm, ha elérjük a céljainkat. Ha ezt ráadásul úgy tesszük meg, hogy bőven túlszárnyaljuk az általunk megszabott minimumokat, ráadásul még számunkra is némileg váratlan módon, az nem csak egy egyszerű öröm, hanem olyan, ami átragad nem csak a szűken vett csapat tagjaira, hanem mindenkire, aki valamilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy ez egy győztes istálló legyen." - mondta a sikerekkel kapcsolatban Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke.
De térjünk vissza a szezon elejére és az autó bemutatásának napjára, 2002. február hatodikára, amikor az új, F2002 névre keresztelt szörnyeteget már az első naptól mindenki tátott szájjal nézte. "Ez a valaha volt legszebb Ferrari." - fogalmazott egyértelműen Montezemolo, tudván azt, hogy a nagy öreg, az alapító, Enzo Ferrari szerint csak a győztes autó volt szép autó. Montezemolo valamit mindenesetre tudhatott: hogy mennyire volt szép (értsd: győztes) autó az F2002, jó mérője volt az a tény, hogy Schumacher első nekifutásra megdöntötte vele a fioranói tesztpálya körrekordját, és újat állított fel 58.620-szal. A riválisok részéről így pedig hiú ábránd volt, hogy legalább közeledhetnek az Ágaskodó Lovacskához.
Némileg furcsa módon az F2002-es csak a szezon harmadik futamán, Brazíliában debütált versenykörülmények között, addig a csapat tökéletesen megvolt a tavalyi autó, az F2001 B-verziójával. Ezalatt kellett megoldani néhány gyermekbetegséget a forradalmi, titánfúziós fémből készült váltóval kapcsolatban. Ez egy nagyon finom művelet volt, amelynek köszönhetően az autó hátulján sok alkatrészt sokkal kisebbre lehetett tervezni, az aerodinamikai hatékonyság és a nagyobb teljesítméyn jegyében.
Bár Maranellóban nyilván eltekintettek volna a problémáktól, valahol nem is annyira titkon számítottak erre, így ott volt készenlétben az első két futamra az F2001B, ami még mindig egészen kiválóan szuperált. Bár Barrichello mindkét használat során kiesett vele, Schumi szerzett egyrészt egy győzelmet, másrészt egy dobogót. A "mikrováltónál" aztán megoldották az elektronikai problémákat, és hirtelen olyan volt a legtöbb verseny képe, mintha a Ferrari csak és kizárólag egyéves autókkal versenyezne, holott azok is 2002-es évjáratok voltak. Az F2002-es végül egy, még az előző évinél is hatékonyabb autó lett, ami sokkal jobban használta a Bridgestone gumijait, amelyet a gumigyár nem különösebben titkoltan elsősorban a Ferrarinak gyártott.
Az addig szintén Bridgestone-t használó McLaren ebben az évben épp, hogy otthagyta a japánokat, hogy Michelinre váltson, azt remélve, hogy ezzel közelebb kerülhetnek a Ferrarihoz, de ennek a vége az lett, hogy csak a második erőnek járó "elismerésért" küzdhettek a Williamsszel.
A Ferrarinak kifejezetten kényelmes helyzetet teremtett az, hogy a Bridgestone csak velük foglalkozott, érthető módon nem is ellenkeztek különösebben. Olyan szoros kapcsolatban voltak a gumiszállítóval, és annyi információt cseréltek egymás között, amelyre korábban soha nem volt még példa csapat-gumiszállító viszonylatban. Így a Ferrarinak már nem csak autó-, hanem gumitesztelő csapata is volt, előbbinél Luca Badoer, utóbbinál pedig Luciano Burti szolgálatait vették igénybe.
Abból sem csinált különösebb titkot a Ferrari, hogy a 2002-es autót többé-kevésbé a Bridgestone gumik "köré" tervezték, ehhez a 2001-es koncepciókat kellett csak tovább csiszolgatni. Itt-ott sikerült spórolni az egyes anyagok súlyával is, a 051-es kódjelű motor például mindössze 92 kilót nyomott. Nagy figyelmet fordítottak az autó súlypontjának minél lejjebb pozicionálására és a súlyelosztásra is, a szabályok adta keretek betartásáig adott esetben 60-70 kilónyi pluszballasztot is be tudtak tenni az autóba a lehető legjobb egyensúly megtalálása érdekében, pályáktól függően.
A Gilles Simon által tervezett motornál egyrészt sikerült megtartani a megbízhatósági rátát, másrészt pedig egészen kiváló, 800-850 lóerő körüli teljesítményt (a szezon vége felé már utóbbihoz voltak közelebb) is tudtak vele produkálni.
A győzelmek, illetve az egész éves teljesítmény meg magukért beszéltek: 11 győzelem Schumacher révén, négy Barrichellótól, köztük az Amerikai Nagydíjjal, amely végén (73 kör után!) tizenegy ezredmásodperc döntött a két ferraris között Barrichello javára. Hét centi, vagy valami ilyesmi, állítólag ennyit jelent 11 ezredmásodperc 300-as tempónál. Persze ebben benne volt az, hogy a rossz nyelvek szerint a Ferrari, illetve főleg Schumacher, kompenzálni akartak az osztrák botrányért, és Schumi el akarta intézni, hogy egyszerre fussanak be Rubinhóval. Ennyire sikerült elintézni, 11 ezred azért csak maradt. Megtehették, annyival jobbak voltak mindenkinél.
"Michael megkérdezte a csapatrádión, van-e valamilyen különlegesebb utasítás a sorrendre vonatkozóan. Azt mondtam, nincs, így pedig szabad kezet kapott mindenki. Ő döntött erről a befutóról."
Ha már osztrák botrány: a spielbergi futam kétségtelenül a szezon legmélyebb pontja volt. A Ferrari, ahogy a szezon legnagyobb részében, ott is mindenkit agyonvert, viszont olyat csinált, amit nagyon sokan illettek minimum a "sportszerűtlen" jelzővel, de repkedett nem egy "megalázó" és "undorító" is. Történt ugyanis, hogy Barrichello vezetett a verseny végén, azonban a csapat megkérte, hogy lassítson annak érdekében, hogy Schumi nyerni tudjon, egyetlen pontot sem vesztve. A legtöbben azért tartották teljesen érthetetlennek a megmozdulást, mert a Ferrari annyival mindenki fölé nőtt abban az évben, hogy semmi szüksége nem volt ilyen eszközökre a siker érdekében. Rubinho engedelmeskedett az utasításnak, félreállt, Schumacher nyert, és nem igazán segített a helyzeten az sem, hogy Schumi a végén Barrichellót állította a dobogó tetejére maga helyett, a legtöbb rajongó szerint igencsak színpadias módon. Akik még ezután is próbálták védeni a mundér becsületét, azok annyival árnyaltak a képen, hogy a német nem értett egyet a csapatutasítással, ezért történt a dobogón, ami történt, de a kevésbé éles véleményt megfogalmazók is leszedték a keresztvizet magáról a csapatról és Jean Todtról.
Aztán szép lassan minden elcsendesedett, és ment tovább minden a maga közepesen unalmas forgatókönyve szerint. A Ferrari nyert, Schumacher holtversenyes rekorder lett ötödik vb-címével, és ezután sem eresztett ki, ugyanis a szezon minden egyes futamán dobogóra tudott állni. Barrichello meg Indianapolisban valamit visszakapott az osztrák futamért.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások