Correa: Nem éltem volna túl a balesetet, ha nem lennék profi sportoló

Juan Manuel Correa több mint egy hetet volt lélegeztetőgépen, miután a spái F2-es főfutamon 70G-s erőhatás érte. Miután stabilizálódott az állapota, egy 17 órás műtétet hajtottak végre a lábain, most pedig Miamiban folytatja rehabilitációját.

Az amerikai versenyző a Mundo Sportnak beszélt a sérüléseiről és a rehabilitációjáról.

„Tulajdonképpen az orvosok újraépítették a jobb lábamat, a bal lábam sokkal enyhébb sérüléseket szenvedett, ott egy műtét is elég volt. A procedúra egy évet fog igénybe venni, lesznek még műtéteim is. Sajnos valószínűleg sosem fog teljesen felépülni a jobb lábam. De küzdeni fogok azért, hogy újra a gázra léphessek.”

„6 centiméternyi csontot elvesztettem a sípcsontom alsó részéből, de egy speciális készülékkel újranő a csont. Ezért vannak fémdarabok a lábam körül, amiket lehet látni a közösségi médiában. Naponta egy millimétert nő a csont.”

„December 23-án lesz a következő műtétem, amikor a csont el fogja érni a lábfejemet. Aztán jön a csont megerősítésének a folyamata, hogy aztán olyan erőssé váljon, hogy bírja a terhelést. Ezután eltávolítják a fémeket, és kiértékeljük, hogy mennyire fáj és milyen operációk következnek.”

„Eleinte az orvosok 2 évvel számoltak a felépülés kapcsán, de a testem mindent gyorsabban csinál, gyorsabban nőnek vissza a csontjaim. Optimista vagyok, egy éven belül pedig világos képet kaphatunk arról, hogy mennyire tudok felépülni.”

„Óriási segítség volt, hogy profi sportoló vagyok, de nemcsak a csontok miatt, hanem a tüdőm miatt is, ami miatt 2 hétig kómában voltam. Ha nem lettem volna ilyen fizikai állapotban, nem éltem volna túl.”

Ezután Correa az előtte álló hosszú rehabilitációs folyamatról beszélt.

„Semmi olyat nem fogok csinálni, amit ne csináltam volna korábban. Ugyanazok az emberek vannak körülöttem, akik korábban. Erős karakterem van, amikor felébredtem a kómából, rájöttem, hogy maradhatok az ágyban, érezhetem magam rosszul, vagy harcolhatok a felépülésért – utóbbit választottam. Motivál az az álom, hogy visszatérjek az F2-be és a jövőben elérjem az F1-et.”

„Találkoztam Billy Mongerrel, aki azután is versenyez, ami történt vele. Billy esete mentálisan is segített, ugyanis megmutatta, hogy az enyémhez hasonló baleset után is fel lehet épülni. Gratulálni akartam neki a visszatéréshez. Csak ő és én tudtam, hogy min mentünk keresztül, ezért rögtön volt kapcsolódási pont.”

„Motivált a srác, nagyon vidám, rengeteg energiával rendelkezik, jó kisugárzása van, és ez segített nekem is ebben a két hónapban.” – mesélte Correa.

„A baleset megváltoztatta az életem, de nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is. Amikor halálközeli élményed van, és élve jössz ki a dologból, akkor felnyílik a szemed. Voltak olyan pillanatok a kórházban, amikor nem voltam biztos abban, hogy újra versenyezni akarok-e. Rájöttem, hogy nem a versenyzés a legfontosabb dolog. Ez a szenvedélyem, de egy ilyen baleset megmutatja a prioritásokat, az én prioritásom pedig az egészségem és a családom.”

„De a versenyzés továbbra is a szenvedélyem. Egy barátom megkérdezte, hogy a baleset megszünteti-e az F1-es álmomat. Azt válaszoltam neki, hogy ez nem szünteti meg az álmot, csak elgondolkodtat, hogy akarod-e vállalni azt a kockázatot, ami az álommal jár. És én úgy döntöttem, hogy folytatom, mert ez az álmom.” – nyilatkozta az amerikai pilóta.

A Red Bull ismét történelmet írt, és ők lettek az első csapat, mely zéró gravitációban cserélt kereket az F1-es autóján. Videón a nagy rekord, amire valószínűleg egy ideig nem lesz megdöntve.