Az F1-es pilótanő, aki egy tragikus versenyen szerzett 0.5 pontot

Igencsak érdekesen kezdődött az 1975-ös idény: az első három futamon három különböző győztest avattak (Emerson Fittipaldi, Carlos Pace és Jody Scheckter), így kiváló szezonra volt kilátás, sok esélyessel. A negyedik versenyhétvége, a Spanyol Nagydíj azonban sokkal furcsább módon kezdődött, és, mint később kiderült, sokkal tragikusabban folytatódott.

Az indulatok már azelőtt érzékelhetőek voltak, hogy a versenygépek egyáltalán kigurultak volna a Barcelona környékén fekvő Montjuic városi pályájára. A versenyzők szakszervezete, a GPDA ugyanis egyáltalán nem volt megelégedve a biztonsági intézkedésekkel, egészen pontosan a szalagkorlátok állapotával kapcsolatban.

Emiatt szinte mindenki sztrájkba kezdett, és nem vett részt az első szabadedzésen. A sztrájk hatására a verseny szervezői észbe kaptak, hogy valamit tenniük kell, így pénteken és még szombat hajnalban is azon dolgoztak, hogy a lehető legjobb állapotba hozzák az aszfaltcsík szalagkorlátjait.

Ebben pedig segítséget is kaptak a csapatok több szerelőjétől. Ennek, valamint annak a fenyegetésnek köszönhetően, hogy a Civil Gárda lefoglalja az összes autót, a versenyzők kénytelenek voltak lefújni a tiltakozást.

Ezzel sem csillapodtak teljesen le a kedélyek. A vb-címvédő Emerson Fittipaldi az időmérőn ugyanis tiltakozásul csak a minimálisan előírt három kört tette meg a pályán, azt is nevetségesen lassú tempóban, majd az időmérő végeztével fogta magát, és hazament. Ken Tyrrell, a legendás Tyrrell csapatfőnöke még a futam reggelén is a szalagkorlátokat vizsgálgatta, hogy biztosan megfelelnek-e a szabályoknak, és ami még ennél is fontosabb, az autók támasztotta kihívásoknak.

A rajt, élen a két Ferrarival

Az első két helyet az időmérőn a Ferrari húzta be Lauda-Regazzoni sorrendben, azonban a versenyen nem tartott sokáig az örömük, ugyanis rögtön a rajt után tömegbalesetbe keveredtek Vittorio Brambillával és Mario Andrettivel együtt.

Niki Lauda ekkor rögtön kiesett, Regazzoni csak hosszas javítás után tudta folytatni a versenyt, meglepő módon viszont Brambilla és Andretti megúszták komoly károk nélkül. Ugyancsak az első körben esett ki a francia Patrick Depailler. Ezt követően pedig Emerson testvére, Wilson Fittipaldi, valamint Arturo Merzario is kiszálltak autójukból tiltakozásul, mondván, ők ebből köszönik, de nem kérnek.

Bár elindult a versenyen, egy kört meg is tette, látva a fejleményeket, Wilson Fittipaldi egy kör után behajtott a bokszba, majd kiszállt autójából - valamit megérzett...

Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek, és letisztult a kép, James Hunt került az élre, mögötte Andrettivel, John Watsonnal, Rolf Stommelennel, Brambillával és Carlos Pacéval. Nem tartott sokáig a béke, ugyanis a negyedik körben Jody Scheckter motorja megadta magát, a kiszivárgó olaj miatt Alan Jones és Mark Donohue is összetörte a gépet. Három körrel később Huntot is megtréfálta a pályán még mindig ott lévő olaj, így a brit is kipottyant. 

Stommelen itt még versenyben - később ő volt az, aki (természetesen teljesen vétlenül) szalagkorláton átbukó autójával a nézők közé csapódott, és öt nézőt eltalált, akik belehaltak sérüléseikbe

A hetedik körben jártunk, és már majdnem 10 kieső volt. Itt azonban még nem volt vége a csillaghullásnak, ugyanis a versenyzők továbbra is hullottak, mint a legyek. Néhány kisebb név kiállása után a 16. körben Mario Andretti is feladta az eseményt, később pedig jött Ronnie Peterson is.

Nem sokkal később megtörtént a tragédia is: Rolf Stommelen autóján egyszer csak letört a hátsó szárny, aminek következtében menthetetlenül a korlát felé indult, és bele is csapódott, csakúgy mint az ütközést elkerülni igyekvő Carlos Pace is. A szörnyű  tragédiát azonban nem ez okozta, hanem az, hogy Stommelen autója átbucskázott a szalagkorláton, ami így a nézők közé csapódott. Az eset következtében 5 ember életét nem tudták megmenteni, valamint maga Stommelen is súlyos sérüléseket szenvedett.

Lella Lombardi, Lavazza March 751 Ford, Bob Evans, Stanley BRM P201

Fotó készítője: Motorsport Images

A szerencsétlenség után a verseny még 4 körig tartott, ezalatt Jochen Mass állt az élre, megelőzve Jacky Ickxet. Mass ezzel első és egyetlen F1-es futamgyőzelmét ünnepelhette. Kettejük között mindössze egy másodperc volt a különbség, a harmadik helyen célba érkező Jean-Pierre Jarier viszont már körhátrányban volt hozzájuk képest, csakúgy, mint Carlos Reutemann, akit eredetileg negyedikként rangsoroltak.

A verseny elején balesetet szenvedő Brambilla ötödikként ért célba, mögötte viszont a nézők sporttörténelmi pillanatot láthattak, a hatodik helyezett ugyanis Lella Lombardi lett, aki máig egyetlen nőként tudott (fél)pontot szerezni a Forma-1-ben.

A végeredmény még ekkor sem volt "vég"eredmény, ugyanis a leintés után a versenyfelügyelők a felvételeket elemezve kiderítették, hogy Jarier a pálya egy sárga zászlós szakaszán előzött, így egyperces büntetést kapott, aminek köszönhetően visszacsúszott a negyedik helyre.

A rákban elhunyt Lombardi 1974 és 1976 között versenyzett a Forma-1-ben. Összesen 17 versenyhétvégén vett részt, és 12 startnál állt ott. March, a RAM és a Williams alkalmazta. A második legjobb eredménye egy 7. hely volt az 1975-ös Német Nagydíjon. Utolsó futamán 1976-ban a Brabham volánja mögött a 12. helyen ért célba Ausztriában.

13