Forma-1-es közönségkedvencek, negyedik rész: a legújabb kor kultuszhősei

A kilencvenes évek imádott versenyzőit már többen láthattuk, a 2000-es évek ászaihoz viszont szinte mindenkinek konkrét emlékei, élményei kötődnek. Nekik szurkoltunk, nekik szurkolunk, vagy éppen ki nem állhattuk őket.

A mostani cikkben az elmúlt tizenöt év imádott versenyzőit vesszük sorra, köztük egy szókimondó finnt, egy derékba tört karrierű lengyelt, egy németet a villámkarrierjével és egy káromkodós kolumbiait.

Juan Pablo Montoya. Fucking idiot!

Michael Schumacher is többször áldozatul esett Montoya agressziójának.

Juan Pablo Montoya, aki szeptemberben volt negyvenegy éves, annak idején, 2001-ben már kész versenyzőként érkezett a Forma-1-be. 2001-es bemutatkozásáig Forma-3000-es bajnok lett (1998), megnyerte az akkor népszerűsége csúcsán lévő amerikai CART-szériát (1999, pontegyenlőséggel Dario Franchittivel szemben), és elsőként haladt át a legfőbb amerikai autóversenyen, az Indy 500-on (2000).

Már Amerikában folyamatosan kritizálták őt agresszív stílusa miatt, egyrészt a pályán kívül sem fogta vissza soha magát, másrészt pedig kőkeményen odatette magát a pályán is.  A fiatal, pályája elején lévő Montoya akkor olyan nagykutyák ellenszenvét váltotta ki, mint a szinte szent tehénként kezelt Michael Andretti. Kicsit hasonló volt a helyzet, mint most a Forma-1-ben Max Verstappennel: Montoya is jött, látott, móresre tanította a nagy öregeket, bajnoki címet szerzett és megnyerte a versenyek versenyét (Verstappennél egyelőre az utolsó két részt még hiányzik).

Így érkezett 2001-ben a Forma-1-be, miután lecsapott rá a Williams, amely ekkor még viszonylag sikeresnek számított. És az F1-ben sem tett lakatot a szájára. Simán nekiment verbálisan egy operatőrnek, amikor az egy óvatlan pillanatban fejen találta őt kamerájával, vagy amikor Kimi Räikkönen feltartotta őt egy időmérő edzésen Belgiumban. Mindét esetben egy igen egyszerű, ámde annál kifejezőbb szó jött először a szájára, szinte artikulálatlanul ordította, hogy "Fucking idiot!", vagyis "Kib*szott idióta!"

Emellett viszont zseniálisan vezetett, és általában második-harmadik erőnek számító csapatainál (Williams, McLaren) hat Forma-1-ben töltött évéből kétszer is harmadik lett összetettben (2002, 2003), valamint nyert hét futamot, a dobogóra pedig összesen harmincszor állhatott fel, tizenhárom pole-pozíció és tizenkét leggyorsabb kör kíséretében.

Ezen kívül pedig megfutotta a Forma-1 történetének valaha volt leggyorsabb körét a 2004-es Olasz Nagydíjon, több, mint 270-es átlagtempóval!

Viszont nem tudott szépen elbúcsúzni a Forma-1-től. Ezen mondjuk nem segített az a (hivatalosan) teniszsérülés, ami miatt két versenyt ki kellett hagynia 2005 elején. 2006-ban a szezon elején bejelentette, hogy a következő évtől visszatér Amerikába, a NASCAR-sorozatba. A Forma-1-et végül aztán szezon közben otthagyta, miután nyáron a McLaren bejelentette, hogy azonnali hatállyal felbontották Montoya megállapodását.

Négyből két indulását az Indy 500-on győzelem koronázta (a képen a 2015-ös győzelme utáni hivatalos fotózás).

2007-ben tehát "hazatért" Amerikába, és kilenc szezonon keresztül a NASCAR mezőnyét erősítette. Az, hogy 255 futamából mindössze kettőt tudott megnyerni, legjobb eredménye pedig egy összetett nyolcadik hely volt (2009-ben), nem mondható különösebben sikeres időszaknak, ennek megfelelően 2014-ben visszatért igazi közegébe, a formaautó-versenyzésbe (amerikai angol szakszóval élve open-wheel), az IndyCarba. Visszatérés utáni első szezonjában rögtön futamot tudott nyerni, és negyedik lett, 2015-ben pedig egészen az utolsó versenyig harcban volt a bajnoki címért. Végül aztán visszakapta az 1999-es, bajnoki címe idején látott szezonhajrát - ezúttal ő bukta el pontegyenlőség mellett a bajnoki címet Scott Dixonnal szemben. Viszont a főversenyt, az Indy 500-at megnyerte, tizenöt év után másodszor. Az idei éve nem sikerült különösebben jól, csak nyolcadik lett, 2017-re pedig már csak egy versenyre, mi másra, mint az Indy 500-ra kapott szerződést csapatától, a Team Penskétől.

Amit nem sokan gondoltunk volna körülbelül tíz éve: Mexikóban Montoya készítette a dobogós interjúkat.

Kimi Räikkönen, a flegma Jégember

2007 világbajnoka, Kimi Räikkönen. A Jégember.

Amikor 2001-ben Räikkönen bemutatkozott a Forma-1-ben, mindössze huszonhárom formaautós verseny volt a háta mögött, abból viszont tizenhármat megnyert, és 2000-ben brit Formula-Renault-bajnoki címet szerzett. Így hiába vélték sokan korainak a nem egészen huszonkét éves, szűkszavú és végtelenül flegma finn mélyvízbe dobását, Peter Sauber megadta neki a lehetőséget. Nem is okozott csalódást, első szezonja végén négy pontszerzésének köszönhetően tizedik lett a tabellán.

2002-ben egy kis szerencsével (a Mercedes-nevelt Nick Heidfeld helyett a honfitárs, visszavonuló finn, Mika Häkkinen őt protezsálta be a csapathoz) a McLarenhez került. Nagyjából mindenki egyetértett abban, hogy a Forma-1 talán legnagyobb természetes tehetségével rendelkezik, de úgy nézett ki, a Jégember soha nem ér fel a csúcsra. 2003-ban és 2005-ben is csak autója megbízhatatlansága és egy nagy adag pech miatt bukta el a vb-címet.

Az akkoriban rendkívül megbízhatatlan McLarennel két vb-címet is elbukott, 2003-ban és 2005-ben is második lett.

2007-ben aztán a Ferrarihoz igazolt, és rögtön első "vörös" szezonjában megszerezte a világbajnoki címet. Ráadásul visszakapott valamit az elmúlt évek pechsorozatáért, nagy adag szerencsével szerezte meg ugyanis a tabella első helyét, az utolsó két futamon 19 pontot ledolgozva Lewis Hamiltonnal és Fernando Alonsóval, a két mclarenessel szemben.

2007-ben, annyi balszerencse után a csúcsra ért. Abban az évben végre mellé állt Fortuna.

Amiért viszont a hihetetlen gyorsasága mellett (a Forma-1 történetének második legtöbb leggyorsabb körét futotta), az a retro, flegma, James Huntot idéző stílusa. Azokban az időkben, amikor minden a PR-ról szól, képes benyögni olyat a riportert kérdésére Michael Schumacher első búcsúfutama után, hogy ő "szarni volt", és mindig csak a legszükségesebb dolgokat mondja, azt is szókimondó (és frappáns, egyedi) stílusban. És ha már James Hunt: Räikkönen egyszer álnéven szeretett volna elindulni egy hómobil-versenyen, és ki más nevét választotta volna: a példaképéét, a hasonlóan nagyvilági és életet élő angolét, 1976 világbajnokáét.

Sokáig élt rendkívül kicsapongó életet, rendszeresek voltak az alkoholgőzös dorbézolásai, vagy amikor egy monacói kiesése után már saját yachtján múlatta az időt, finoman szólva sem szomjasan - kering egy videó az interneten arról az esetről, amikor a buli során Kimi egyszer csak fejjel előre egy felső szintről egy alsóbbra zuhan. Azóta lehiggadt, családja, felesége és egy tündéri kisfia született. De a frappáns beszólásai még "öreg" korára is megmaradtak, mindenki legnagyobb örömére. Hagyjuk őt békén, tudja, mit csinál!

Amikor pedig beleunt az F1-be, elment ralizni vagy NASCAR-ozni, majd visszatért, és újfent megmutatta brilliáns képességeit a Lotusnál, azóta pedig ismét a Ferrarinál versenyez, és mutatja meg folyamatosan, hogy öreg Kimi nem vén Kimi. Idén nem sok hiányzott, hogy megverje négyszeres világbajnok csapattársát, Sebastian Vettelt.

Személyes kedvencünk a 2009-es Maláj Nagydíj, amikor az esőszünet alatt fogta magát, és elment jégkrémezni. Hát ült volna mereven a Ferrarijában, vagy beszélgetett volna a szerelőivel arról, hogy mi lesz a taktika az újraindítás után? Neeem, az nem rá vallana.

Ugye, milyen furcsa, hogy Räikkönen bemutatkozása már lassan tizenhat éve volt?

Markus Winkelhock és a villámkarrier

Markus Winkelhock a hosszútávú versenyzésben találta meg a helyét, előtte viszont egy futam erejéig a Forma-1-ben is lehetőséget kapott. Emlékezetes volt, az biztos!

Markus Winkelhock kiváló autóversenyző. Végigküzdötte a Forma-1 előtt az utánpótlás-szériákat (2005-ben például harmadik lett a WSR 3,5-es kategóriájában), a Forma-1 után pedig hasonlóan nagyszerű karriert futott be a hosszútávú és a GT-versenyzés világában, ahol 2012-ben bajnoki címet is szerzett a GT1-es világbajnokságon.

A Forma-1-ben viszont mindössze egy futamon szerepelt, igaz, az emlékezetesre sikerült. 2006-ban, miután Christijan Albers viharos körülmények között távozott a Spykertől, a szezon nürburgringi versenyén Winkelhock kapta meg az ülést. Tökutolsóként rajtolt. Viszont kiválóan ismerte a környék mikroklímáját, így mindenki előtt váltott extrém esőgumikra. Ez pedig meghozta az eredményét, ugyanis míg a többiek csúszkáltak, mondhatni bóklásztak a pályán, addig ő szépen csendben az élre állt. Élete első futamán, a Spykerrel. Erre előtte és után mindössze ketten voltak képesek az elmúlt tíz évben rajta kívül: őket Lewis Hamiltonnak és Jacques Villeneuve-nek hívják.

Pechjére azonban piros zászlóval megállították a futamot, emiatt pedig mindenki alkalmazkodni tudott a rajtrácson a nehéz, majd egyre javuló körülményekhez. Markus Winkelhock pedig a hullám tetejéről a hullámvölgy legmélyére került.

Robert Kubica, aki mögött egy ország állt

Robert Kubica már első versenyen egészen kiváló teljesítményt nyújtott, 2008-ban pedig megszerezte pályafutása egyetlen győzelmét is Kanadában. (A kép 2007-ben készült)

A lengyel karrierje elején az utánpótlás-szériákban szépen tört előre, olyannyira, hogy a Formula-Renault-s és F3 Euroseries-tapasztalatszerzés után 2005-ben WSR-bajnoki címet szerzett. Ez a bajnoki cím mellett azzal járt, hogy Forma-1-es tesztlehetőséget kapott, 2006-ra pedig, eleinte még csak tesztpilótának, de leszerződtette őt a BMW Sauber csapata.

A szezon során aztán végül be is mutatkozhatott, ráadásul pont nálunk, a hungaroringi Magyar Nagydíjon. Ő volt a Forma-1 történetének első lengyel versenyzője, csakúgy, mint kicsivel korábban nekünk Baumgartner Zsolt volt. Két futammal később aztán már dobogón állt, ezzel az "első lengyel F1-es pilóta"-elismerés után ő lett "az első lengyel dobogós F1-es pilóta" is.

Később is számos alkalommal állhatott dobogóra, sőt, 2008-ban, Kanadában a hőn áhított futamgyőzelmet is megszerezte, év végén pedig negyedik lett a szezon zárásakor.

2010-ben már a Renault versenyzője volt, ahol továbbra sem lassított a dobogós helyeket tekintve. Emellett egy nagy szenvedélye volt, a raliversenyek, rendszeresen indult különböző kisebb és közepes versenyeken. Végül ez lett a végzete, ugyanis egy 2011 februári olasz raliversenyen a szalagkorlátnak ütközött, aminek köszönhetően súlyosan sérült a jobb karja és keze, olyannyira, hogy azóta is alig tudja használni. Ő azért megpróbálta, és fokozatosan egyre komolyabb versenyeken tudott részt venni, és egészen a rali-világbajnokságig vitte. 2013-ban megszerezte a WRC-2 bajnoki címét, és a WRC-ben is rendszeres pontszerző volt. 2017-ben pedig akár az is elképzelhető, hogy a WEC-ben, vagyis a hosszútávú világbajnokságon indulhat, akár valamelyik gyári csapatnál.

Utolsó F1-es szezonjában, 2010-ben, a Renault színeiben.

Amikor 2012-ben Kimi Räikkönen, a szintén ralimániás világbajnok ugyancsak a Renault-hoz került, a finnek már szerződésben tiltották meg a ralizást. Valljuk be, teljesen érthető módon, Kubica esetében ugyanis egy ígéretes karrier tört ketté a saját szenvedély miatt. Pedig előtte egy horrorisztikus balesetet megúszott már, ugyanis 2007-ben, a Kanadai Nagydíjon egy Ayrton Sennáéra kísértetiesen hasonló bukást már letudott egy bokaficammal.

Vajon Kubica meddig juthatott volna a Forma-1-ben, ha nincs a súlyos kézsérülése? Ezt már sose tudjuk meg...