"Amíg lyuk van a s*ggemen, Nigel Mansell nem fog versenyt nyerni"

A születésnapos Nigel Mansell immár 37 éve, hogy bemutatkozott a Forma-1-ben, egészen pontosan az 1980-as szezon tizedik futamán, Ausztriában ejtette meg első versenyét a legnagyobbak között. Első futama nem alakult túl szerencsésen, ugyanis 40 kör után motorhiba miatt kiesett. Ezt követően még két versenyen vett (volna) részt, azonban ezeken sem tudott célba érni, sőt, a harmadikon, az imolai Olasz Nagydíjon még csak kvalifikálni sem tudta magát a versenyre egy korábbi baleset miatt.

Bár nem volt túl népszerű a szponzorok körében, Colin Chapman csapatfőnök elégedett volt tesztpilótai teljesítményével, ezt pedig egy teljes szezonra szóló versenyzői szerződéssel honorálta meg. Mansell innentől egész sokáig megragadt a Lotusnál, viszont túl sok szerencséje nem volt: rengeteg kiesés kísérte lotusos éveit, ezt pedig "mindössze" öt harmadik hellyel és egy pole-pozícióval tudta ellensúlyozni, ráadásul csapattársa, Elio de Angelis rendszeresen elverte őt házon belül.

Amellett, hogy többször az autó sem volt partner az igazán jó eredmények eléréséhez, Mansell is többször hibázott, így szép fokozatosan egyre többször igencsak rosszallóan néztek újabb és újabb bakijaira - nem is voltak teljesen alaptalanok a kritikák. Mansell végül egyre több negatív véleményt kapott, csapaton belülről is. Utolsó szezonját 1984-ben töltötte a Lotusnál, a búcsú pedig nem lett túl szép: Mansell ekkor kapta messze a legdurvább kritikát képességeivel kapcsolatban, ez pedig nem kisebb embertől, mint a csapatmendzsertől, Peter Warrtól érkezett:

"Amíg lyuk van a seggemen, Nigel Mansell nem fog versenyt nyerni." - finom utalás volt ez arra, mennyire tartotta Warr jó pilótának az angolt.

Warrnak nem lett igaza: Mansell 1985-ben a Williamshez igazolt, és számos viszontagság után megszerezte első győzelmeit, ráadásul egymás utáni két versenyen, Brands Hatchben és Kyalamiban sikerült elsőként célba érnie. Bár innentől még nagyon sok próbatételt kellett kiállnia, rengeteg futamgyőzelem, pole-pozíció, leggyorsabb kör és dobogós helyezés után 1992-ben, 39 évesen, három összetett második hely után végre-valahára a vb-cím is összejött neki, ráadásul rekordgyorsasággal, már a Magyar Nagydíjon. F1-es vb-címe után elment "szerencsét próbálni" Amerikába is, ahol szintén a csúcsra ért: 1993-ban megnyerte az akkor népszerűsége és színvonala csúcsán lévő CART-sorozatot.