Azt hiszed, hogy Massa drámaian bukta el a címet a Forma-1-ben? Hát nem... Olvasd el ezt!

Azt hiszed, hogy Massa drámaian bukta el a címet a Forma-1-ben? Hát nem... Olvasd el ezt!

Lehet sajnálni Felipe Massát, amiért 2008-ban az utolsó utáni pillanatokban bukta el a címet az évadzáró Brazil Nagydíjon, de az 1966-os Mexikói Nagydíj sokkal több csavart és drámát hozott.

Szerző: Móré Dániel

Az 1964-es Mexikói Nagydíj és a 2008-as Brazil Nagydíj között lehetne párhuzamokat vonni, hisz mindkettő versenyen az utolsó körben dőlt el a bajnoki cím. Most az előbbiről lesz szó, ahol ellenben a 2008-as idényzáróval, itt az utolsó körig teljesen biztos volt a VB cím sorsa.

A nagydíj előtt még hárman voltak esélyesek a világbajnoki címre. Graham Hill a BRM-mel, John Surtees a Ferrarival, és Jim Clark a Lotusszal. A futam előtt a világbajnokság állása a következő volt:

1. Graham Hill 39 pont

2. John Surtees 34 pont

3. Jim Clark 30 pont

Azaz Clark csak úgy lehetett bajnok, ha nyer, Surtees a 2. helynél rosszabb pozícióban végez, és Hill nem szerez pontot.

Az első helyről a skót címvédő várhatta a rajtot, Surtees a 4. , Hill csak a 6. helyre tudta magát kvalifikálni. A rajt után is Clark maradt az élen, de Surtees és Hill igen visszaestek. Hill csak a 10. , Surtees csak a 13. helyen autózott. Szóval, ha ebben a pillanatban intik le a futamot, pontegyenlőséggel, de Clark lett volna a bajnok. Később Hillék jó pár autót megelőztek, és Hill már a 3. volt, ami azt jelentette, hogy ő a bajnok. Ám, a 34. körben borult minden: Bandini előzés közben nekiment hátulról Hillnek, és mindketten kicsúsztak. Ezzel Surtees került a 3. helyre, és ekkor hármas pontegyenlőség alakult volna ki, mert Hill a megsérült kipufogója miatt kiállni kényszerült.

A hármas pontegyenlőség esetén is a több futamgyőzelem miatt Clark lett volna világbajnok. Hillnek akár még kiesése ellenére is lehetett volna esélye a végső sikerre, ha Clark nem nyer, és Surtees 3. , vagy annál rosszabb helyen ér célba. Mivel Bandini folytatni tudta a futamot, pár körön belül ismét Surtees előtt volt, így már biztosan Clarké lett volna a cím. Csakhogy bekövetkezett egy újabb fordulat.

Hét körrel a vége előtt Clark motorjából elkezdett szivárogni az olaj, és egyre csak lassult. Mivel az előnye tetemesen nagy volt, ezért a lassabb tempó nem is volt akkora probléma, de mikor Clark megkezdte az utolsó kört, a dráma csak bekövetkezett. A Climax motor eddig bírta! Clark nem tehetett mást, mint félreáll, és nézi, ahogy a többiek elhúznak mellette. Ekkor az élen Dan Gurney állt, és Surtees csak a harmadik volt, és ezzel a kiesett Hill lett volna a bajnok! De jött egy újabb csavar! A második helyen autózó Lorenzo Bandini átadta a helyét csapattársának, Surteesnek, aki másodikként befutva, csak 1 ponttal, de világbajnok lett a Forma–1-ben a MotoGP után. Ezzel ő az egyetlen, aki két keréken, és a Forma–1-ben is a legjobb tudott lenni. Jim Clarkot még rangsorolták ötödikként, de ez a lényegen nem változtatott.

A világbajnokság végeredménye:

1. John Surtees 40 pont

2. Graham Hill 39 pont

3. Jim Clark 32 pont

Érdekesség, hogy Surtees csak 2 győzelemmel lett világbajnok. Ez azt bizonyítja, hogy a Ferrarija messze nem a leggyorsabb autó volt a mezőnyben. A leggyorsabb a Lotus és Clark volt, de mivel amelyik futamon nem nyert, ott nem ért célba (némelyiken még így is rangsorolták a pontszerzőként) a Lotus technikai hibái miatt, ezért elbukták a címet. Összesen a 10 futamból 7-en történ meghibásodás Clark Lotusával, ezért óriási csoda lett volna, ha bajnok lett volna abban az évben is. A csoda nem volt olyan messze, csak hát a technika ördöge közbeszólt…

Légy részese valami nagy dolognak

Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Cikk típusa BRÉKING