Ezen a napon: San Marinó-i nagyüzem
A közelmúlt során három San Marinó-i F1-es verseny erre a napra, vagyis április 25-ére esett. Más korszakok, más körülmények, más végkifejlet, de mindhárom rendkívül érdekes futam volt.
1982 - háború, sztrájk, miegymás
1982-ben a Forma-1-es mezőny egy ádáz hatalmi harc, az FISA (ma FIA)-FOCA csata közepette készült a szezon negyedik versenyére az Autodromo Enzo e Dino Ferrarin. A dolog előzménye az volt, hogy a FISA (akkor az FIA alszervezete, élén Jean-Marie Ballestre-rel, szerette volna "megrendszabályozni" azokat a több szempontból is renitens istállókat, akik a Brabham-csapatfőnök Bernie Ecclestone vezette FOCA mögött tömörültek.
A vita csúcspontja a '82-es szezon harmadik futama, a Brazil Nagydíj volt, ahol a FISA kizárta a brabhames Nelson Piquet-t, valamint a williamses Keke Rosberget autóik szabálytalansága miatt, ez jó alkalmat adott a FOCÁ-nak a következő alkalomra, hogy csapataival bojkottálja az imolai versenyt. A távolmaradás mellett eredetileg nyolc istálló döntött, ebből négy (Tyrrell, Osella, ATS, Toleman) később meggondolta magát, de így is rendkívül foghíjas volt a mezőny, mindössze tizennégyen képviseltették magukat a San Marinó-i Nagydíjon, ugyanis a Brabham, a Williams, a McLaren és a Lotus megtartotta ígéretét.
A gyakorlatilag harmadolt mezőnyben a két Renault szerezte meg az első sort Arnoux-val és Prosttal, a versenyen azonban a franciák könnyűnek találtattak, hiába verték a kvalifikáción még agyon a mezőnyt. A futam hatvan körének végén a Ferrari kettős győzelmet szerzett, első helyen Pironival, aki végül mindössze három tizeddel tudta megelőzni csapattársát, Gilles Villeneuve-öt. A harmadik helyen záró Michele Alboreto már közel egy perces hátránnyal hozta be Tyrrelljét, a negyedik helyen Jean-Pierre Jarier lemaradása egy, az utolsó célbaérkező Eliseo Salazaré pedig már három kör volt.
A Ferrarinál a csonka mezőnyben aratott kétes értékű siker ellenére teljes volt az öröm, egy dolgot viszont ekkor még nem sejthettek: Gilles Villeneuve pályafutása utolsó versenyét teljesítette tragikus zolderi balesete előtt.
1993 - Prost megállíthatatlan
Tizenegy évvel később ugyancsak április 25-ére esett a San Marinó-i Nagydíj, ahová az akkor már háromszoros világbajnok Ayrton Senna kényelmes, tizenkét pontos előnnyel és egy emlékezetes doningtoni győzelemmel a zsebében érkezett. 1982-höz képest ezúttal sokkal egyszerűbb volt a képlet: a Williams mindent és mindenkit letarolt. Prost és Hill már az időmérőn óriási fölényben volt, ugyanis gyakorlatilag két másodpercet (1,8, illetve 1,9) vertek a második sorba felálló Michael Schumacherre és Sennára.
Bár a verseny során, ahogy haladtunk előre, csak egy Williams maradt versenyben (Hill a 20. körben fékhiba miatt kiesett), Prost rendületlenül haladt előre a győzelem felé, amit jókora előnnyel, több mint fél perc fórral szerzett meg a második Schumacher és egy körrel a harmadik Martin Brundle előtt. Bár ezúttal teljes mezőny volt jelen Imolában, nem volt sokkal több célbaérkező az előző fejezetben említett versenyhez képest: 1993-ban is mindössze kilenc versenyzőt tudtak értékelni, amiből ténylegesen csak heten jutottak el a célvonalig. Ebben az évben jókora mészárlás volt a mezőnyben, ugyanis hatan komolyabb baleset vagy egyszerű kipördülés miatt voltak kénytelenek feladni a viadalt, míg további tizenkét versenyző esetében az autó mondta fel a szolgálatot.
A gyakorlatban az utóbbi kategóriában benne volt JJ Lehto és Johnny Herbert is, őket azonban legalább még értékelni tudták a negyedik, illetve a nyolcadik helyen, hiába nem jutottak el a célig. Prost felzárkózott, Senna (is) kiesett, szorosabb lett a vb-csata.
2004 - Schumacher is
Az 1993 és 2004. április 25.-i versenyek rajtlistáját nézve is volt azért néhány közös pont, megmaradt például a mezőny elején az ekkor már legenda státuszba emelkedő, 2004-ben éppen hetedik vb-címére hajtó ferraris Michael Shumacher. A 2000-es szezon óta mindenki őt és csapatát, a Ferrarit akarta legyőzni, ugyanis a német versenyző és csapata minden egyes egyéni és konstruktőri vb-címet begyűjtött, rekordot rekordra halmozva.
2004-ben egy viszonylag szoros évet követően ismét rendkívül fojtogató volt a Ferrari fölénye, Schumacher az első három futamot megnyerte, mindháromszor a pole-ból indulva, kétszer pedig még a leggyorsabb kör is övé volt. A szezon negyedik versenyeként megrendezett San Marinó-i Nagydíjon egy kis hiba csúszott a szinte tökéletesen működő gépezetbe, ugyanis Jenson Button meg tudta előzni Schumachert, és övé lett az első rajtkocka, míg Schumi "csak" a második helyről vághatott neki a rá váró 62 körnek.
Bár Button a versenyen is komoly ellenállást tudott kifejteni, Schumacher azért a végén csak bedarálta a BAR-Honda angolját, és kilenc másodperces előnnyel megszerezte négy futamból negyedik győzelmét a szezon során. Dobogóra állhatott a Williamsszel Juan Pablo Montoya, pontszerző lett mögötte mindkét Renault, lemaradt Barrichello a másik Ferrarival, épp csak pontot tudott szerezni Ralf Schumacher és Kimi Räikkönen.
Az idősebbik Schumacher, Michael viszont megállíthatatlannak tűnt, négy győzelmének köszönhetően pedig még saját tulajdon csapattársára is tizenhat pontot vert már ekkor a pontversenyben.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Legjobb hozzászólások
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.