Nem sokra ment a Ferrari a 2019-es szárnyprototípussal?

A Ferrari Räikkönen kocsijára szerelte fel azt az első légterelő elemet, mely arra a specifikációra épült, amit még Szocsi előtt használtak a szezon alatt. Igazodva a 2019-es elvárásokhoz, lekerültek a fősík felett lévő komplex idomok, a véglapok egyszerűbbek lettek, eltűntek a különböző toldatok és függelékek a véglapokról. Giorgio Piola fotói révén az is megfigyelhető, hogy légnyomás-mérő szenzorokkal vértezték fel a Ferrarit az első kerekek mögött, hogy megfigyeljék a légmozgást és a nyomás alakulását.

A próba révén összehasonlították a szárnyat az idei változattal, valamint azt is szemügyre vehették, amint a szárny kevésbé tereli az autón kívülre a levegőt, köszönhetően az egyszerűbb „bútorzatnak”, vagyis több levegőt „pumpálnak” közvetlenül a forgó kerék elé. Ez kihat a kocsi további részére, beleértve a bargeboardokat és a diffúzort is: a generált légörvények kevésbé kiegyensúlyozottak, az első kerék mögött lévő idomok pedig kevésbé hatékonyak.

A teszt ettől függetlenül távol áll attól, hogy valós és élethű képet adjon a Ferrarinak. A jövő évi szárnyak 20 centivel szélesebbek és 2.5 centivel mélyebbek lesznek, a véglap még a fotón láthatónál is egyszerűbb formát kap. Mi több, a szárny alatt maximum kettő légterelő palánk futhat, míg a Ferrari hibrid szárnyán még mindig hat volt, oldalanként három-három. Ha ez nem lenne elég, 2019-től nagyobb ívet írhatnak le a szárnyelemek, eltávolítva a légörvények generálásában segítő „csatornákat” – ezek továbbra is helyet kaptak a tesztszárnyon.

A Scuderia egy új padlólemezt is kipróbált Vettel autóján, ellátva a bevett flo-vis festékkel, de később visszakerült a bevált darab a kocsira. Pár nagydíjjal korábban függőleges légterelő idomok tűntek fel a padlólemez szélein, a hosszanti nyílások mellett, de az utóbbi két hétvégén nem láthattuk őket.