Ezért jár egy másodperccel a többiek előtt a Mercedes, a Ferrari és a Red Bull

Egy német szakoldal, az Auto Motor und Sport arról írt elemzést, hogy milyen aerodinamikai kihívásokkal kell szembenéznie egy Forma-1-es csapatnak a tervezés és a fejlesztés során.

Minden az első szárnnyal kezdődik. 2009 óta nagyon szigorú szabályok vonatkoznak az első szárnyakra. Az első szárny középső része egységesítve lett, míg a szárny további részét a csapatok a szabályok adta keretek között úgy alakíthatják, tervezhetik, ahogy csak akarják.

Viszont a standard designról a saját designra való átállásban megnehezíti a dolgokat a vortex. Ezt a vortexet Y250-nek hívják, ugyanis pontosan 250 milliméterre helyezkedik el az autó közepétől. A vortex egyfajta örvény a levegőben.

10 évvel ezelőtt Adrian Newey kezdett el dolgozni a Red Bullal a levegőáramláson, amelyet meglehetősen nehéz „megszelídíteni”.

Viszont hogyha mégis sikerül, az szignifikáns előnnyel jár. A vortex egy bizonyos irányba irányíthat. És ha jól sikerül kihasználni a vortexet, akkor az segíthet az autó lelassításában, mintegy dupla leszorítóerőként működve.

Viszont ennek veszélyei is vannak, ahogy arra a német lap is rávilágít. Ha egy csapat túl sok leszorítóerőt generál az autó elejénél, az leszorítóerőt veszthet az autó hátuljánál. Ugyanis ha túl nagy mértékben közbeavatkozol a levegőáramlásba, akkor kevesebb levegő áramolhat az autó hátuljához.

Pontosan ezzel a problémával szembesült a tavalyi szezon során a Haas és a Red Bull Racing. A Haas nem is tudta megoldani a problémát, viszont a Red Bullnak is nyolc futamra volt szüksége ahhoz, hogy megoldja. De nyilvánvalóan segített a Red Bullnak az, hogy négyszer annyi emberrel dolgoznak, mint a Haas.

És hogy a Haas miért nem tudta megoldani a problémát? A szélcsatornák használatát is korlátozza a Forma-1 szabályzata, éppen ezért egy olyan matematikai modellt kell megalkotniuk a csapatoknak, amely rendkívül közel áll a valósághoz.

És pontosan ezért választja el egy másodperc a Mercedest, a Ferrarit és a Red Bullt a mezőny további részétől. A topcsapatok dinamikus modellje sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a többi csapat modellje.

És a szimulációk során figyelembe kell venni a gumikat is, ezért jellemző az, hogy a topcsapatok jobban tudják kezelni a gumikat, mint a mezőny második felében szereplő istállók – egyszerűen jobb modellel dolgoznak.

A legendás Forma-1-es illusztrátor Giorgio Piola eleveníti fel emlékeit a Williams FW14B-ről, minden idők egyik legjobb versenyautójáról.