Elemzés: mi vált be és mi ment félre a Ferrari fejlesztései közül

A nyári szünet óta nem megy valami gördülékenyen a Ferrari szekere, aminek több oka van, legyen szó rossz döntésekről, Vettel vezetői hibáiról, vagy a félresikerült fejlesztésekről. A kép természetesen összetett, de Austinban legalább megbizonyosodhattak arról, hogy az SF71H alapvetően még mindig gyors és ütőképes konstrukció, csak „le kellett hántolni” róla pár olyan fejlesztést, ami nem vált be. Vettel szerint egyszerre jó és rossz az, hogy vissza kellett építeni a kocsit – a legnagyobb gond, hogy csak most jöttek rá erre.

„Túl sokáig tartott”- mondta Vettel. „Jó hírként is tekinthetünk rá, de egyben rossz hírként is kezelhetjük. Ha vissza kell térni egy autóhoz, ami 3-4 hónappal korábban volt versenyképes, akkor biztos, hogy ez nem lehet jó hír, ha belegondolunk. Fontos, hogy megértsük, mi ment félre technikai oldalról.”

Az nem teljesen igaz, hogy vissza kellett állni arra az állapotra, ami 3-4 hónapja volt, ugyanis akadtak sikeres fogások az utóbbi időben. A lenti elemzésből kiderül, mi volt sikeres és mi nem.

Szingapúr

A jelenlegi fejlesztési irányt egészen Szingapúrra lehet visszavezetni, ahol – az előzetes esélylatolgatások ellenére – a Mercedes domináns volt egy olyan utcai pályán, ahol korábban szenvedtek. A Ferrari keményen dolgozott azon, hogy fejlesztésekkel érkezzenek meg a futamra, miközben az F1 elmozdult a kis leszorítóerőre összeállított csomagoktól, amiket korábban Belgiumban és Olaszországban használtak.

Ferrari SF71H, hátsó szárny, Szingapúri GP

Fotó készítője: Gorgio Piola

Messze az új hátsó szárny volt a legnagyobb fogás a Ferrari fejlesztései közül Szingapúrban, amit olyan, kilógó „lemezsorral” láttak el, mint amit a McLaren, a Renault és a Mercedes már használt - tették annak reményében, hogy megpróbálják növelni a leszorítóerőt.

A másik terület, amire nagy figyelmet fordítottak, a bargeboardokat és a padlólemezt karolta fel: számos részlet formáját és orientációját is módosították a bargeboardokon, mindezt azzal a céllal, változtassanak a légáramlás sebességén ezen a területen, a lassú pályához igazítva azt.

Ferrari SF71H, technikai részlet

Fotó készítője: Giorgio Piola

Oroszország

Ferrari SF71H, első szárny

Fotó készítője: Giorgio Piola

A Ferrari nem kegyelmezett Oroszországban, ahol teljesen új koncepcióról árulkodó alkatrészeket vezettek be a kocsi elején. Ezek célja abban állt, hogy transzformálják annak potenciálját. Ez a lépés bevált, ugyanis a csapat azóta is hű maradt hozzá.

A tervezőcsapat egy szokatlan és érdekes megoldás mellett voksolt az első szárny talapzatánál, amit még a Red Bull fejlesztett ki 2017-ben, majd a Ferrari Magyarországon tesztelte: megemelték és lejtős kialakítást kapott, egyben hátrébb tolták a szárny belépőélétől (1). Miután ennyire merész változtatást hajtottak végre a szárny külső részén, ennek eredményeként a tervezőknek máshol is igazítaniuk kellett az elemen.

Kicsit hangsúlyosabb lett a felfelé ívelő profil a fő szárnysík belépőélénél (3), megváltoztatva a légáramlás viselkedését, miközben szintén átdolgozták a véglap belsejénél lévő elemeket (4), melyek a kifelé igyekvő légáramlást kontrollálják.

Egy további nyílást is kialakítottak a szárny külső szekcióján (5), és igazítottak a terelőlapok geometriáján: mindez azért volt szükséges, mert változott a fő szárnysík geometriája, és a további módosítások végeredményként hatással voltak arra, ahogy a szárny előállítja a kifelé igyekvő légmozgást.

Ami talán még fontosabb, hogy a csapat visszább vett az agresszív átmenetből a szárny „alagutakkal” felvértezett külső szekciója és a terelőlapokat tartalmazó régiója (6) között.

A csapat jelentős figyelmet fordított egy olyan területre is, ami relatív érintetlen volt 2018 folyamán – ez nem más, mint az orrkúp alatt található légterelő idomok (2). Félretették az addig használt, relatív egyszerű dizájnt, mely átadta a helyét egy sokkal komplexebb, egymástól elkülönülő és előrenyúló elemekből építkező felépítésnek.

Az egyik próbálkozás, ami nem működött, egy új hátsó felfüggesztés volt, amit Räikkönen próbált ki és nem hozta a remélt előrelépést.

Japán

Ferrari SF71H, első fékhűtés, Szuzuka

Fotó készítője: Giorgio Piola

Az Oroszországban debütált csomag folytatásaként az alakulat új első fékborítással/szellőzéssel jelent meg Japánban, amin új szárnyelemek sorakoztak; ezek közül a legszembetűnőbb a fékborítás alsó sarkából ugrik ki és segít terelni az első szárnyról érkező légáramlatot.

Ez is bevált és fent maradt a kocsin a továbbiakban.

Ferrari SF71H, padlólemezek összehasonlítása, Szuzuka

Fotó készítője: Giorgio Piola

A csapat egy új padlólemezt próbált ki, szélesebbre véve a leghátsó nyílást, egészen a függőleges idomig húzva azt.
Japánban nem vetették be a nagydíjon, ugyanis a nagyobb nyílás előszeretettel „halmozta fel” a gumitörmeléket, inkább kivárták, hogy egy érettebb verzió érkezzen Amerikára.

A Ferrari szintén visszavett a hátsó szárnynál alkalmazott, nyúlványokból építkező dizájnból, amit Szingapúrban és Oroszországban futtattak – arra gyanakodtak, hogy a kialakítása ártott az elem összteljesítményére az egyenesekben.

Räikkönen ismét kipróbálta azt a felfüggesztést, ami nem működött Oroszországban, de megint letettek róla.

Egyesült Államok

A Ferrari számos igazítást hajtott végre a Japánban bevezetett fejlesztéseken, ezzel próbálták elérni, hogy jobban működjön a csomag.

Ferrari SF71H, első szárny, részlet

Fotó készítője: Giorgio Piola

Az első ezek közül egy extra „kopoltyú” beiktatása volt az első szárnyon (nyíllal jelölve). Ez a legyezőre hajazó képződmény már eleve adott volt a véglap belső oldalán, javítva az itt generált és kifelé igyekvő légáramlat formáját és irányát. Ezt a fogást nem használták a későbbiekben, köszönhetően annak, hogy esett a pénteki edzéseken.

Ugyancsak módosítottak a bargeboardok belépőélénél található és csipkeszerűen kialakított nyúlványokon (piros nyíllal jelölve). Az új specifikáció kilenc, egymástól elkülönített felületből építkezik, szemben a korábbi hattal, változtatva az itt generált légörvények formáján és sebességén.

Ferrari SF71H, bargeboard, USA GP

Fotó készítője: Giorgio Piola

Mindezek mellett két függőleges idom is megjelent a talapzat hátsó részén (kék nyíl), segítve az itt elhaladó légáramlás navigálását. 

Ferrari SF71H, padlólemez, USA GP

Fotó készítője: Giorgio Piola

Néhány sikeresnek bizonyult ezen változtatások közül. Ami talán a legjelentősebb volt, az a Japánban debütált padlólemez módosított verziója: a külső peremnél egyedi, sorokban elrendezett függőleges vezérsíkok jelentek meg, azt remélve, hogy megakadályozzák a törmelékek felszaporodását a kényes pontokon. Ezt a megoldást elvetették az edzés után. Nem feltétlenül azért tettek így, mert nem működött, hanem azért, mert nem tudták felmérni a potenciálját az eső miatt.

Ugyanakkor a tény, miszerint a csapat versenyképes volt a régi és jól ismert csomaggal Austinban, arról árulkodik, hogy az új alkatrészek nem jelentettek automatikusan fejlődést és nem bizonyultak jobbnak.

Tehát, miközben sikeresen módosítottak néhány elemet a Ferrari dizájnjában, világos, hogy jelentős ötletek – mint a Szingapúrban bevetett szárny és a Japánban kipróbált padlólemez – nem járultak hozzá a teljesítményhez, és a csapat sok versenyt bukott el, mire megértették ezt. Most a Ferrarinak választ kell találnia arra a kérdésre, hogy miért nem alakult tökéletesen és minden tekintetben tervszerűen a fejlesztési irány.