A Forma-1 egyik legfontosabb eszköze: az óriási szenzor

A Forma-1 nézői közül a legtöbben csak a szezon során csatlakoznak be, amikor már az összes csapat bemutatta az új autóját, és azzal teljesítette a téli teszteket.

A tesztek azonban ugyancsak különlegesek, hiszen ezekben a hetekben gyakorlatilag mindenki a sötétben tapogatózik, és a riválisok próbálnak rájönni arra, hogy a „szomszéd” mivel állhatott elő. Emiatt is láthatjuk gyakran azt, hogy a top-csapatok paravánokkal takargatják a gépeiket a kíváncsiskodóktól. A téli teszteken mindez megengedett, ahogy a garázs zárt használata is.

Az istállók a teszteken nagyon sok aerodinamikai méréseket végeznek, összehasonlítván az adatokat a szélcsatornában szerzettekkel. És általában ez az a pont, amikor kiderül, hogy a mérnökök mennyire végeztek jó munkát, mert sok esetben nem minden működik a pályákon, ami a szélcsatornában, vagy a szintén több millió eurós szimulátorban igen, bármilyen fejlett is legyen a technológia. Ekkor jön elő a korrelációs probléma - a pályán kapott adatok nem egyeznek a szélcsatornás és szimulációs adatokkal.

Ezekhez a mérésekhez a csapatok óriási méretű szenzorokat is használnak, melyek által nagyon sok alapvető adatra tesznek szert, vizsgálván többek között az első kerekek generálta légörvényeket, melyek mindenre hatással vannak.

A rácsos mérőműszerek tehát nem fejlesztések, hanem annak az ellenőrzését szolgálják. Az adatokat pedig több elemző szakember elemzi órákon át a pályán, valamint ugyanabban az időben a főhadiszálláson, ahol pedig a szimulátoros pilóták azonnal készen állnak a virtuális körözgetésre, mely legalább annyira fontos szerepet tud játszani.

37