Daytona: Alonso oktatott, behúzták a győzelmet a 24 órás versenyen

Alonso rendre remekelt, amikor beült a 10-es rajtszámú Cadillac volánja mögé: az első etapjában a nyolcadik helyről zárkózott fel az élre, majd az ötödik órában átadta a kocsit Kobajasinak, 12 másodperces előnyt kiépítve a pole-ból kezdő 77-es Mazda előtt. Alonso hangsúlyozta, a hűvösebb körülmények kedveznek nekik, legyen szó az éjszakai etapról vagy a később érkező esőről, amiben szintén ragyogóan hajtott.

Alonso úgy vette át a Wayne Taylor Racing kocsiját a második etapja előtt ifjabb Taylortól, hogy az a harmadik helyre csúszott vissza a prototípusok között, majd a spanyol F1-bajnok 30 perces előnyt épített ki esőben, senki sem tudta megközelíteni az általa futott köridőket: olykor körönként 2-3 másodperccel volt gyorsabb a mögötte haladóknál. Alonso egészen 55 másodperc előnyig jutott, amikor újabb teljes pályán érvényes sárga lépett életbe reggel 6-kor, köszönhetően annak, hogy a falba tettek egy Corvette-et az 1-es kanyarban.

A szakadó eső nagyon megnehezítette a pilóták dolgát, állt a víz a pályán. Először csak a biztonsági autót küldték be, de végül a versenybírák úgy döntöttek, hogy megszakítják a versenyt. Az élen a piros zászlós szakaszban is Alonso állt, a megszakítás ellenére pedig az óra továbbra is futott, nem tolták el a verseny leintésének idejét. Végül másfél órán át állt a verseny, ami azt jelenti, öt és fél óra volt hátra a 2019-es Rolex Daytona 24 órásból.

Alonso fantasztikusan vezetett a vizes pályán, majd átadta a "stafétát" Taylornak. Négy órával a leintés előtt az egész pályán sárga zászló volt érvényben, a pálya pedig az igyekezetek és a szárítás ellenére továbbra is rendkívül vizes volt.

Derani vezetésével indult az újabb zöld zászlós szakasz, akit Taylor és Rossi követett. A zöld zászló ellenére még mindig nagyon vizes volt a pálya, a versenyzőknek valósággal küzdeniük kellett az elemekkel, de ez nem mindenkinek sikerült, többen összeütköztek, majd Taylor átvette a vezetést Deranitól. A csúszkálások és ütközések továbbra sem fejeződtek be, ezért először újra teljes pályás sárga zászló lépett érvénybe, majd bejött a Safety Car is, miközben az első három sorrendje Taylor, Rossi, Nasr volt.

Az újraindítást követően Nasr hamar feljött az első helyre, majd Alonso átvette a csapattársa, Taylor helyét a 10-es Cadillacben, és a kétszeres F1-világbajnok spanyol feladata pedig az volt, hogy a harmadik pozícióból feljöjjön az első helyre - vagyis ismét ledolgozza azt, amit a többiek felhalmoztak. Ez sikerült is neki: szorosan kergetőztek Nasrral, aki hibázott nyomás alatt, Alonso újra átvette az első helyet, amikor valamivel több mint 2 óra volt még hátra. Közben folyamatosak voltak a megpördülések és kicsúszások, legyen szó akár a kategóriaelsőről a GTD géposztályban.

A szervezők megelégelték a sok incidenst, ezért először csak sárga zászló volt érvényben, majd pályára küldték a biztonsági autót is, és nem sokkal utána ismét piros zászlóval szakították meg az éles menetet – de az óra ezúttal sem állt le. A mezőny felsorakozott a pitben, miközben megpróbálták „elfújni” a vizet a pálya kényes pontjairól, ami igen groteszk hatást keltett, hiszen folyamatosan szakadt, azaz érkezett az „utánpótlás is”.

Sorrend az újabb piros zászló alatt: Alonso (DPi), Nasr (DPi), Rossi (DPi), Duval (DPi), DeFrancesco (DPi), Saavedra (LMP2), Cassels (LMP2), Pagenaud (DPi), Albuquerque (DPi), és Farfus (GTLM) az első tízben.  Az első három helyezett körön belül volt, egyaránt 593 kört abszolváltak a piros zászlóig, míg a negyedik Duval már négykörös hátrányt könyvelhetett el ekkor.

A megszakítás alatt Alonso úgy gondolta, beszél a biztonsági kocsi sofőrjével:

A versenyirányítás úgy döntött, nem indítják újra a futamot, 10 perccel a futam vége előtt leintették a versenyt, és maradt a sorrend: Alonso, Nasr és Rossi az első három sorrendje a DPi géposztályban és az összetettben is, vagyis az első két helyen Cadillac (a 10-es és a 31-es), a harmadikon a 7-es rajtszámú Acura végzett.

LMP2-ben a 18-as Dragonspeed Oreca (Roberto Gonzalez, Pastor Maldonado, Sebastian Saavedra, Ryan Cullen) diadalmaskodott, mögöttük a 38-as és a 81-es rajtszámú Orecák végeztek a TOP 3-ban.

A GTLM kategóriát a BMW Team RLL nyerte a 25-ös BMW-vel (Augusto Farfus, Connor de Phillippi, Philipp Eng, Colton Herta), a második helyen a 62-es Ferrari alakulata, a harmadikon a 67-es Ford különítménye abszolválta a versenyt.

A GTD kiírásban a 11-es Lamborghini Huracan GT3-as diadalmaskodott a GRT Grasser Racing Team kötelékében (Rolf Ineichen, Mirko Bortolotti, Christian Engelhart, Rik Breukers), a második helyen a 29-es Audi R8 LMS GT3, a harmadikon a 12-es Lexus RC F GT3 „futott be”.

Drámában és furcsa incidensekben idén sem volt hiány: az egyik DPi-ról leesett a jobb hátsó kerék menet közben, míg a 3-as rajtszámú Corvette GTLM-nek gondjai akadtak az üzemanyagnyomással, féltávnál az első helyen állt meg a technika a boxutca bejáratához közeledve - vélhetően kevés benzin volt a szívó V8-assal hajtott gépben. Az autót végül sikerült helyrehozni és visszaküldték a versenybe.