A történelem legszorosabb befutói - 1. rész

A technikai sportokban akár szabad szemmel nem mérhető időegységek dönthetnek diadal és vereség között. Melyek voltak azok az autó- és motorversenyek, ahol a legszorosabb befutókat láthattuk? Az Autosport.com összegzésének hála most választ kaphatunk erre a kérdésre.

A történelem legszorosabb befutói - 1. rész

A versenyzés történelmében nem egyszer fordult már elő, hogy már a résztvevők akár órákig, több száz kilométert megtéve versenyeztek, a győztes kilétének eldöntéséhez a célfotó tanulmányozására volt szükség.

Idézzük fel, melyek voltak ezek a kiemelkedően szoros befutót eredményező versenyeket, és ismerjük meg az előzményeket is!

További híreink:

WRC - 0.2 másodperc

A rali-világbajnokság legszorosabb befutóját a 2011-es Jordán rali hozta. A verseny kezdetben nem ment zökkenőmentesen: a versenyt két napba kellett belesűríteni, miután a csapatok nehezen tudták szállítmányukat átjuttatni Szírián. A logisztikai nehézségek miatt a verseny törlésének lehetősége is felmerült.

A második nap félidejében Sebastian Ogier 18.9 másodperces előnnyel rendelkezett a második helyezett Jari-Matti Latvala előtt, utóbbi azonban remek délutánt produkálva három szakaszgyőzelmet aratott, aminek köszönhetően felzárkózott Ogier Citroenje mögé.

A záró szakasz kezdetén már Latvala volt az, aki fél másodperces előnnyel rendelkezett. Miután teljesítette az utolsó részt, úgy érezte, a győzelem a zsebében van. Ogier azonban 0,7 másodpercet le tudott faragni Latvala idejéből, így végül 0,2 másodperccel ő lett a hétvége győztese.

 

Forma-1: 0,010 másodperc

Az 1971-es Olasz Nagydíj csaknem 50 éve birtokolja az F1 legszorosabb befutóját hozó verseny díját. Ez volt az utolsó év, amikor a pályát még nem tették lassabbá a sikánok elhelyezésével.

10 körrel a verseny vége előtt úgy tűnt, Chris Amon magabiztosan száguld a győzelem felé. A versenyt korábban több éllovas is feladni kényszerült.

A technikai hibák azonban Amont sem kerülték el. Kiesése után Ronnie Peterson, Francois Cevert, Peter Gethin és Mike Hailwood csatáztak. A tét nem volt kevesebb, mint az első győzelem, ugyanis egyikük sem nyert még F1-es futamot korábban. A négyest Howden Ganley követte.

Peter Gethin, McLaren M14A Ford, Ronnie Peterson, March 711 Ford, Francois Cevert, Tyrrell 002 Ford, Mike Hailwood, Surtees TS9, Howden Ganley, BRM P160

Peter Gethin, McLaren M14A Ford, Ronnie Peterson, March 711 Ford, Francois Cevert, Tyrrell 002 Ford, Mike Hailwood, Surtees TS9, Howden Ganley, BRM P160

Fotó készítője: Motorsport Images

A pálya utolsó kanyarja, a Parabolica után gyakorlatilag egy rögtönzött gyorsulási verseny döntött a győztes kilétéről. Az egymással küzdő öt autót mindössze 0,61 másodperc válaszotta el a célnál. A BRM-ben ülő Gethin volt az, aki a legjobban gyorsított ki a Parabolicából, és végül 1 század másodperccel elhalászta a győzelmet Peterson orra elől. A harmadik helyen végző Cevert hátránya kevesebb, mint 0,1 másodperc volt a győzteshez képest.

A verseny nevéhez sokáig még egy rekord fűződött: a verseny átlagsebessége 242.615 km/h volt, amivel egészen 32 évig ez számított a leggyorsabb versenynek. 2003-ban szintén Monza volt az, ahol a rekord megdőlt.

Mivel 1971-ben még csak két tizedesjegyig mérték az időket, lehetséges, hogy valójában nem is ez a verseny hozta a legszorosabb befutót: a 2002-es Amerikai Nagydíjon a győztes Rubens Barrichello mindössze 11 ezreddel előzte meg Michael Schumachert.

Az eredmény komolyságából azonban sokat elvesz a tény, hogy a versenyben sokáig vezető Schumacher az utolsó körben rekordkísérletbe kezdett azért, hogy a két autó egyszerre szelje át a célvonalat.

Indianapolis 500 – 0,043 másodperc

Al Unser Jr nagyszerű védekezést mutatott be az 1992-es Indy500-as versenyen, aminek köszönhetően maga mögött tartotta Scott Goodyeart. A két autót mindössze 43 ezred másodperc választotta el.

11 körrel a verseny vége előtt még úgy tűnt, a verseny Michael Andretti sima győzelmét hozza majd, aki egy teljes körrel vezetett legközelebbi riválisa előtt.

Az üzemanyagpumpa hibája azonban véget vetett az élen álló amerikai versenyének, így Unser és Goodyear második helyért zajló harca hirtelen a győzelemért folyt. A versenyzők hét körrel a verseny vége előtt kapták meg a zöld zászlót.

Bár Goodyear mindent megtett az előzésért és a győzelemért, Unser ha szorosan is, de megtartotta vezető helyét, és megszerezte az elsőt két Indy500-as győzelme közül.

A 2. részben többek között a MotoGP legszorosabb befutójáról is lehet olvasni.

A cikk második részét itt találjátok:

megosztás
hozzászólás

Ajánlott videó:

A Liberty jó példa az IndyCar számára
Előző cikk

A Liberty jó példa az IndyCar számára

Következő cikk

„Felejthetetlen” volt Schumacher, Ilott és Shwartzman tesztnapja

„Felejthetetlen” volt Schumacher, Ilott és Shwartzman tesztnapja
Hozzászólások betöltése