Petrucci már majdnem feladta, most mégis nyert

Danilo Petrucci tegnap hatalmas küzdelemben nyerte meg a MotoGP sorozat Olasz Nagydíját Mugelloban a vb-éllovas Marc Marquez, és csapattársa, Andrea Dovizioso előtt, és miután a Pramacos Jack Miller, aki legfőbb kihívója az ülésért, kiesett, ezzel nagy lépést tett afelé, hogy csapata, a Ducati szerződést hosszabbítson vele – legutóbb ebben még ő maga sem volt biztos. A Le Mansi versenyen is dobogós Petrucci első körben csapattársának szerette volna megköszönni a támogatást:

„Mivel év elején még nem volt szerződésem 2020-ra, kicsit túl nagy nyomást helyeztem magamra, emiatt az első három futam nem is sikerült jól. De Andrea ott volt, segített, mint mindig, mondta, hogy ne a jövőre összpontosítsak, hanem próbáljam meg most élvezni, amit csinálok, és lesz, ami lesz. Jereztől így is volt, teszem, amit tudok, ha elég lesz, nagyszerű, ha nem, talán a MotoGP nem az én világom. Most pedig itt állok a dobogó tetején, szóval lehet, mégis nekem találták ki ezt a sportot.”

Petrucci, aki Marquezhez hasonlóan betegséggel küszködve versenyzett a hétvégén, ezzel elérte a célt, amit a Ducati kitűzött számára a verseny előtt, amelyet a 4. helyről kezdett:

„Év elején azt mondta a csapat, hogy próbáljak meg minél többet nyerni, és próbáljak meg minél kevésbé útban lenni Doviziosonak. Ma a verseny előtt csak azt mondták, hogy próbáljam megnyerni. Végül össze is jött, és ezzel én elértem, amit akartam idén, úgyhogy kicsit nyugodtabb vagyok a jövő miatt. Ideje arra koncentrálni, hogy felturbózzuk a motort, és megpróbáljuk megnyerni a bajnokságot Andreaval.”

Danilo Petrucci, Ducati Team, Marc Marquez, Repsol Honda Team

Fotó készítője: Gold and Goose / LAT Images

Az önmarcangoló humoráról is ismert motoros is elmondta, hogyan látta belülről az utolsó körben azt a manővert, amikor az első kanyarban belső íven bejött a kissé kisodródó, egymással küzdő Dovizioso és Marquez elé, és amivel a versenyt is megnyerte:

„Láttam, hogy elhúznak mellettem, és akkor azt mondtam, hogy oké, akkor megint harmadik leszek maximum, nagyszerű. Aztán kisodródtak, és megláttam hogy van ott egy rés, és bele is mentem. Nagyon sajnálom, hogy ezzel kicsit keresztbe tettem Dovinak, de ez volt az egyetlen esélyem, hogy itt meglegyen az első győzelmem. Még a célegyenesbe jövet is csak arra tudtam gondolni, hogy amilyen szerencsém van, most fognak elhúzni mellettem, aztán csak fogytak a méterek, és sehol senki... Amikor áthaladtam a célvonalon, konkrétan üvöltöttem a megkönnyebbüléstől! Alig tudtam végigmenni a levezető körön, levegőt is alig kaptam!”