Miller összesz***ta magát az éllovasok tempójától Misanóban
Jack Miller elmondta, hogy egyszerűen összecsinálta magát attól, hogy a ducatis márkatársai, Francesco Bagnaia és Enea Bastianini milyen elképesztő tempót tudtak diktálni a MotoGP San Marinói-i Nagydíján.
Fotót készítette: Gold and Goose / Motorsport Images
Az ausztrál versenyző a pole-ból rajtolva vezette a futamot, de aztán a győzelemről szőtt álmai szertefoszlottak, amikor a 4-es kanyarban elesett. Miller ugyan még vissza tudott jönni a versenybe, de motorjának aerodinamikai elemei megsérültek, a hátsó fékje pedig nem működött.
Ugyan a vasárnapi futam egy potenciális lehetőség lett volna számára a győzelemre, azt nem merte kijelenteni, hogy biztosan nyert volna, főleg látva azt, hogy Bagnaia és Bastianini milyen gyors volt.
„Ne értsenek félre, nem akarom azt mondani, hogy nyertem volna vagy ilyesmi. Az a két srác az elejében… amikor bejöttem a bokszba és láttam az idejüket az utolsó körben, lényegében összesz***tam magam, mert annyira elképesztőek voltak: 1:31,9 és 1:31,8 a 27 körös futam legvégén.”
„Olyanok voltak, mint a pole-t érő időm. Nagyon húzták a gázt. Úgy tűnik, a sebesség elképesztően erős volt, ők pedig kiválóan motoroztak. Szóval az, hogy ez egy kihagyott lehetőség volt-e, inkább jobb, ha nem is gondolok erre” – mondta őszintén Miller.
Ami a bukását illeti, elmondta, hogy túl szélesen jött ki a 3-as kanyarból, és már nem tudta időben lefékezni motorját a 4-es előtt. „Már a legelejétől keményen nyomtam, megpróbáltam elszakadni tőlük egy kicsit.”
„Jól is ment, megvolt az első kör, majd elkezdődött a második és megérkeztem a 4-es kanyarhoz. A 3-asból kifelé azonban picit szélesre mentem, nem gondoltam, hogy túl nagy dolog, de emiatt túl gyorsan mentem, és az első körökben talán még nem úgy lassul a motor, ahogyan arra számítasz.”
„A hétvége korábbi szakaszában sikerült ott becsúsztatnom a motort a kanyarcsúcspontra, most azonban a kelleténél jobban megindult alattam. Tudtam, hogy a határon vagyok, de kicsúszott alólam és ennyi volt.”
„Aztán felszedtem a motort, folytatni tudtam, de nem volt hátsó fékem. Egy ilyen szörnyeteget megülni hátsó fék és az egyik oldali szárnyak nélkül igazán problémásnak bizonyult, mivel folyamatosan egykerekezni akart a masina. Én azonban nem adtam fel, a végéig nyomtam. A motor jónak érződött a körülményekhez képest. Ez azonban csak még éhesebbé tesz, hogy mi lehetett volna belőle.”
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások