Helyszíni beszámoló Le Mansból: vigyázat, a motorsport függőséget okoz!

Nem mondom, hogy már mindent láttam életemben – ez erős költői túlzás lenne -, de relatív sokféle szériát élhettem át személyesen, a helyszínen. Egy óriási űr tátongott a felhozatalban, amit Le Mans jelentett. Idén a Ford révén lehetőségem volt végrehajtani a „foltozást”, és a legmerészebb álmaiban sem gondoltam volna, hogy mindez ilyen módon fog történni.

A háromnapos program csütörtökön kezdődött az érkezéssel és az „összeismerkedéssel”. Biztos, ami biztos, az ACO-n keresztül is akkreditáltam – így bármikor bemehettem a pitbe, nem kellett fordos kísérő -, valamint a Ford is biztosított médiabelépőt és egy szép kis csomagot, benne LEGO-figurával, a tavalyi győztes GT modelljével, és még pár figyelmes aprósággal. A sajtóakkreditáció másik előnye, hogy szabad a bejárás a sajtóközpontba és ülőhelyet biztosítanak – akkor még nem tudtam, hogy itt minimális időt fogok tölteni.

További érdekes tartalomért kövesd Facebook oldalunkat! ➞

Csütörtök délután érkeztem meg a pályára, melyet könnyedén meg lehet közelíteni villamossal Le Mansból, mintegy 15-20 perc az út, és a bejárat közelében van a megálló. (Le Mans hardcore cucc: a fiatal generáció jelenléte mellett kellemes nosztalgiát ébreszt, ahogy az idős bácsik szállnak fel a villamosra, többen a 70-es és 80-as évekből származó sapkákat hordanak, amiket ők koptattak be az évtizedek alatt.) Az akkreditációs dolgok elintézését követően irány a pálya: a bejárattól kis golfautókkal vitték a Ford vendégeit a Raccordement kanyarnál található VIP hospitality-hez (1-es helyszín, ) vagy a boxutca bejáratához. (Ezek a golfautók életmentőnek bizonyultak a forró hétvége alatt.)

A Ford garázsa felett volt az általam 2-es helyszínnek nevezett pitsuit: közvetlenül a boxutcára néző, tökéletes kilátást biztosító „terem” bárpulttal, felszolgálókkal, félliteres, a GT versenyautót magukon hordó műanyagpoharakkal és sok finomsággal. A 3-as helyszín maga volt a mennyország, amit „csak” pénteken fedeztem fel: Maison des Peupliers, a Michelin sikánnál kialakított földi paradicsom, benne a pályától méterekre lévő lelátóval. Egy igazi motorsport-kéjtanya az erdő közepén, mellette kis tóval. Minden helyszínen live timing és képernyők, és mielőtt bárki aggódna, a legfontosabb: éhen és szomjan senki sem maradt. A sikánhoz kisbuszokkal vittek át, mintegy 8 kilométerre feküdt a VIP hospitalititytől, és folyamatos volt a transzport.

Azok közé tartozom, akik már nagyon kivannak az F1-es motorhang körüli nyivákolástól és sírástól, de az első pályán töltött percek ismét megerősítették bennem: a motorsport hangos műfaj, legalábbis az igazi, nyers, rajongókat vonzó motorsport. Valahol a távolban egy LMP2-es V8, majd közelít a Ford-féle turbós Ecoboost V6, a Corvette mennydörgő tuskója, ami mindent elsöpört a francia vidéken. Azt nem tudom, hogy a Porsche mit csinált a közép-farmotoros 911 RSR-rel – állítólag spéci kipufogónak volt köszönhető -, de egész formaautós hatást keltett az üveghangom elhúzó boxer.

A Porsche 919 Hybrid maga a visszafogott tökéletesség, a V4-es orgánuma nem borzolja a kedélyeket – hozzá képest a Toyota TS050 is légvédelmi üteg. Ha már LMP1: nem elég, hogy csak két gyártó és öt autó indult a kategóriában, nem sokon múlt, hogy totális szégyen legyen a vége. A győztes Porsche az utolsó órákban dolgozta le a hátrányát Jackie Chan LMP2-es autójával szemben, aratott nyögvenyelős győzelmet. Végül csak két LMP1-es ért célba, a 8-as Toyota a nyolcadik helyen, 9 kör hátránnyal. 

Valahogy nem is hatott meg a csúcskategória, végig a GTE Pro érdekelt – nem csak a vendéglátóm előtti kötelező tisztelgés miatt. Aston Martin, Corvette, Ferrari, Ford, és Porsche – márkanevek, profi versenyzők. És micsoda sprintverseny 24 órán át! Az utolsó két körben dőlt el, hogy végül a 97-es Aston lesz a befutó, míg a BoP-val erősen sújtott Ford meglepetésre második lett a 67-es autóval.

Rövid verdikt: lehet, hogy az LMP1 a csúcs, de a GTE Pro az érdekes és izgalmas. Mi lesz, ha jövőre megérkezik a BMW is az új 8-asra épülő autóval…

A hang az egy dolog. Ott van még a HANGULAT is. Csupa nagybetűvel, nem véletlen a caps lock. A műfajból ered, hogy nem sűrűsödnek össze az események másfél órában, hanem teljes napon át élvezhetjük a történéseket. A legjobb rész vitathatatlanul az, amikor leszáll az este.

A garázs feletti pitsuit és a VIP helyiség is nyitva volt, 0-24-ben, így a kettő között ingáztam, fülemben a Le Mans rádióval, így végig képben voltam az aktuális fejleményekkel, hangban semmiről sem maradtam le.

Vasárnap, hajnali 1 óra. Egymás után, nagyjából 30 percen belül esik ki két LMP1-es Toyota. A pitsuitból néztem/hallgattam végig a hihetetlen jeleneteket. A hazai menő, Nico Lapierre kiszáll és visszaül az autóba, megpróbál életet lehelni a technikába, sikertelenül. A célegyenesben állva tapsol a közönség, földöntúli a hangulat.

Pár percre megkapom a Ford csapatrádióját, kisebb dráma, kavicságyban a 66-os autó. Sikerül kivontatni onnan, rövid, lényegre törő információk hangzanak el, gyanúsan félrehúz a GT. Egész este ellennék így, de jóból is megárt a sok, ráadásul sajtós vagyok, mégsem kéne túlzásba esnem a bennfentes információkkal.

Hajnali 4-kor egyedül üldögéltem a VIP bárban, amerre csak néztem, prominens vendégek aludtak, ahol éppen helyet találtak maguknak. Pár éltető korty, majd az utolsó sikánra néző erkélyen elpilledek néhány percre. Aludni nem lehet, közeleg a napfelkelte! Leírhatatlan és szavakkal visszaadhatatlan érzések.

Ehhez képest nem is tudom hova tenni azt, ahogy csütörtök este Ken Blockkal könyököltünk a garázs felett és néztük az időmérőt, másnap rövid csocsó a GYMKHANA-hírnökével, akinek komoly munkája is volt a hétvégén: meghajtani az új GT-t a pályán. Felbukkant A.J. Foyt is, aki először jelent meg Le Mansban az 50 éve aratott győzelem után. Maradjunk annyiban: szép kis társaság jött össze Fordéknál.

Vasárnap, reggel 7 óra. Talán aludtam, talán nem. Rövid jelenésem a sajtóteremben, nevem a laptop mögötti matricán. Az alapján, hogy az órám nyoma ott van a jobb karomon, valószínűleg elszenderültem kicsit. Mosakodás, a körülmények engedte felfrissülés, irány a pitsuit és kávé. Elvégre verseny van!

Folyamatos függőség és adrenalin, nem tudsz leállni vele – ez Le Mans. Persze, szerencsés helyzetben voltam, mindennemű kényeztetést megkaptam: csodás helyszínek, jófej személyzet, és nem akartak birkaként terelgetni a hétvége alatt, hagyták, had járjam az utam.

Pihenés? Alvás nélkül vasárnap este vissza Párizsba TGV-vel, majd talán ott. Hétfő délután felvesszük a Motorsport Magazint, jó lenne, ha össze tudnék fűzni két értelmes mondatot.

Azóta is ott cseng a fülemben a madárcsicsergés és a motorhang elegye. Jön az ércesen visszaköpködő V8, akkor ez LMP2. Üveghang, akkor Porsche 911. Visszafogottan kezdő, egyre jobban kinyíló V6, akkor ez GT. Ideje lenne elrúgni ezt a dolgot, de nem megy. Még csak két hét telt el. Vissza kell menni. Most azonnal.

32