Alex Zanardi két születésnapja

Az 1966-ban ezen a napon született Alessandro Zanardi karrierje úgy indult, mint egy átlagos olasz autóversenyzőé. Úgy, hogy ő most megmutatja, és ő lesz a következő olasz világbajnok, időtlen idők, hosszú évtizedek után. Ehhez az első lépést meg is tette, ugyanis 1991-ben második lett a Forma-3000-es bajnokságban, ráadásul a háromból két hazai futamot meg is tudott nyerni Vallelungán és Mugellóban.

1991-ben megjött a Forma-1-be, de a száguldó cirkuszban nem volt szerencséje: nem versenyzett túl jó csapatoknál, így első négy szezonjában (egyik sem volt teljes év) mindössze egyetlen alkalommal tudott pontot szerezni. Zanardi úgy tűnt, kikerült a pikszisből, de az olasz végül megtalálta a helyét.

1996-ban a tengerentúlra tette át székhelyét, ahol a nagy amerikai open wheel-szakadás után az erősebb bajnokságban, a CART-ban szereplő Chip Ganassi Racing versenyzője lett. Szerződtetése nem volt egyszerű, ugyanis a csapattulajdonos Chip Ganassi eleinte vonakodott az alkalmazásától arra a pletykára alapozva, hogy az olaszok túlságosan sokszor baleseteznek.

Lehet, hogy Ganassi félt a választástól, de végül a döntés nagyon bejött: Zanardi már első évében meg tudott nyerni négy futamot, év végén pedig a harmadik helyen végzett a csapattárs Jimmy Vasser, valamint Michael Andretti mögött, illetve ő lett az év újonca is. A következő évben az olasz diadalmenete következett, ugyanis ekkor már bajnoki címet ünnepelhetett Gil de Ferran és Vasser előtt.

1998-ban a két ganassis mindenkit a földbe döngölt, ugyanis Zanardi gyors egymásutánban megszerezte második CART-bajnoki címét, ráadásul óriási fölénnyel csapattársa, Vasser előtt. Az olasz mérlege ebben az évben már hét győzelem volt, emellett pedig szerzett további nyolc dobogót is, így óriási előnnyel, 116 ponttal végzett az élen.

Zanardi 1999-ben adott még egy esélyt a Forma-1-nek, és a néhány évvel korábban még világbajnok Williamshez szerződött, de a korábbi sikereknek nyoma sem volt - Zanardi egyetlen alkalommal sem tudott pontot szerezni.

2000-ben egy év szünet következett, eközben pedig folyamatosan tárgyalt a CART-os visszatérésről. Ez 2001-ben a Mo Nunn Racinggel jött el, de az idény nem igazán sikerült jól, mindössze egyetlen alkalommal tudott a top 5-ben végezni további kétszer pedig a legjobb 10-ben. Eljött szeptember 15-e, amikor a CART Németországban, a Lausitzring oválpályáján vendégeskedett. Mindössze néhány nappal voltunk a szeptember tizenegyedikei terrortámadás után, így a verseny neve American Memorial lett.

Ez volt Zanardi legjobb versenye, ugyanis a mezőny végéről indulva a verseny vége felé már vezetni is tudott Kenny Bräck előtt. Már csak 13 kör volt hátra a leintésig, amikor Zanardi a pitbe látogatott, hogy még egyszer utoljára tankoljon, illetve kereket cseréljen. Ezzel nem is volt semmi baj, ellenben az utána következő jelenetsor egyenesen horrorisztikus volt: Zanardi egy túl korai kigyorsítást követően megcsúszott, így pedig megpördült, pontosan a riválisok előtt kikötve. A közvetlenül mögötte jövő Patrick Carpentier még el tudta kerülni az ütközést, Alex Tagliani viszont már nem, és oldalba kapta Zanardi Reynardját.

Az eset után kiderült, Zanardi rengeteg vért vesztett, és a súlyos sérülések miatt mindkét lábát amputálni kellett. Normális ember valószínűleg feladta volna, azonban az olaszt nem ilyen fából faragták: 2003-ban visszatért szörnyű balesete helyszínére, hogy egy speciálisan az ő igényeire szabott autóval teljesítse azt a tizenhárom kört, amit 2001. szeptember 15-én már nem tudott, így lezárhatta magában a történteket.

Amit pedig Zanardi azóta csinált, az is egészen elképesztő: 2005-től 2009-ig a WTCC-ben, vagyis a túraautó-világbajnokságban versenyzett, és fantasztikus eredményeket elérve egy kivételével mindegyik szezonjában nyerni tudott egy-egy futamot, és több alkalommal a dobogóra is felállhatott.

Bár azóta nem elsősorban az autósportra koncentrál, a sport (egészen pontosan a parasport) más területén is sikeres tudott lenni: néhány évvel érdemi autóversenyzői karrierje befejezése után parasportoló lett, és kézzel hajtott kerékpárokat kezdett nyüstölni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy azóta már négyszeres paralimpiai bajnok (2008-ban és 2016-ban kétszer-kétszer tudott diadalmaskodni), emellett pedig van két ezüstérme is.

Persze azért csak nem bír a vérével, és tavaly ősszel még megnyert egy olasz GT-versenyt is. Egy igazi hős.