Statisztikák

Az Indy 500 legsikeresebb versenyzői

Azt hinné az ember, hogy az Indy 500 több, mint 100 éves története során biztos volt legalább egy versenyző, aki halmozni tudta a győzelmeket. A "halmozás" ebben az esetben négy sikert jelent.

A.J. Foyt

A.J. Foyt

IndyCar Series

Az Indy 500 az az autóverseny, amely során talán a legnehezebben lehet megjósolni, ki az, aki győzhet. Annyi változó van az egyenletben (az autó nyers tempóján kívül a versenyzők és a technika hibái, egy rosszul kifogott sárga zászlós periódus, esetleg egy adott esetben banális baki a bokszkiállás során), ráadásul mindez 200-szor megszorozva, hogy bármikor, bármi közbejöhet.

Ennyi kezelendő összetevővel így akár az is előfordulhat, hogy valaki hiába van ott évekig, akár egy évtizedig, mint potenciális esélyes, lehet, hogy egyszer sem nyer az Indy 500-on, esetleg "csak" egyszer vagy kétszer. Pontosan emiatt az eddigi 100 Indy 500 során sosem tudott igazán nagy dominancia kialakulni egy versenyző részéről, a legtöbb győzelem, amit egy (illetve három) versenyző fel tud mutatni, az "mindössze" négy győzelem karrierjük során.

Nézzük az Indy 500 legsikeresebb versenyzőit!

A.J. Foyt

A.J. Foyt
A.J. Foyt a negyedik győzelem évében, 1977-ben, amivel sokáig egyeduralkodó volt

A ma már 82 éves, hétszeres amerikai open wheel-bajnok legenda volt az első az Indy 500-ak történetében, aki eljutott négy győzelemig karrierje során. Első győzelmét immár ötvenhat éve, 1961-ben szerezte, amikor a kilencedik helyről indulva egy igen kiélezett verseny végén, a 198. körben az élre állva maga mögé utasította a pole-ból induló Eddie Sachsot. Három év múlva, 1964-ben már egy sokkal simább győzelmet aratott, ugyanis a hatodik helyről rajtolva azok után, hogy kiesett előle Bobby Marshman, az F1-ből "átruccanó" Jim Clark, Bobby Unser, valamint a korábbi győztes Parnelli Jones is, köszönte a lehetőséget, és az 55. körben az élre állt, ahonnan a 200. körig és a leintésig nem is tágított, megszerezve második győzelmét. Csak négyen voltak képesek hozzá képest körön belül célba érni.

1965-ben a pole-pozícióból indulhatott, de sem ebben az évben, sem a következőben nem jött neki össze a jó eredmény, csak tizenötödik, illetve huszonhatodik lett. A "hároméves terv" viszont 1967-ben ismét a végéhez ért, amikor is megint nyerni tudott - lesipuskásként, Parnelli Jones balesetét követően mindössze a 196. körben az élre állva. Már a mögötte másodikként befutó Al Unser is két kört kapott tőle, ez pedig az Indy 500-ak történetének addigi legnagyobb különbségű győzelme volt. Később erre a két körös különbségre még kétszer volt példa, ebből az egyikről szó lesz a cikk későbbi szakaszában.

Ezt követően egy hosszabb csend következett, ugyanis hiába indult Foyt háromszor is (1969, 1974, 1975) a pole-pozícióból, egyiket sem tudta győzelemre váltani, legjobb eredménye egy harmadik hely volt 1975-ből. Ez a harmadik hely egyébként egy felfelé ívelő tendencia első lépése volt, ugyanis 1976-ban egyet előrelépve második lett, 1977-ben pedig megszerezte negyedik győzelmét, így negyedszer is felfaragták arcát a Borg-Warner kupára. A verseny nagy részében a korábban, 1973-ban már győzedelmeskedő Gordon Johncock dominált, azonban hiába állt ő az élen 129 kör végén is, tizenhattal a leintés előtt műszaki hiba következtében kiesett, az ekkor pedig már 42 éves Foyt az élre állt, és győzni tudott. Foyt az Indy 500-ak történetének legsikeresebb versenyzője lett.

Al Unser

Al Unser
Al Unser 1987-ben beállította Foyt rekordját, és az Indy 500 legidősebb győztese lett majdnem 48 évesen

Al Unser bátyja, Bobby után két évvel, 1970-ben szerezte meg karrierje első győzelmét az Indy 500-on, ráadásul imponáló teljesítménnyel - Big Al a 200-ból 190 kört az élen töltött, olyan mezőnyben, ahol ott volt a címvédő Mario Andretti, az ekkor már háromszoros győztes, korábban már hosszasan taglalt A.J. Foyt, vagy bátyja, Bobby, aki a leintéskor egy, öt, illetve nyolc (!) kört kaptak Al Unsertől. Egy évvel később egy rég nem látott bravúrt láthatott a Speedway közönsége, ugyanis 1971-ben ismét Al Unser nyert - címvédésre előtte még Bill Vukovich volt képes 1954-ben. Unser ebben az évben ismét rendkívül magabiztos győzelmet aratott, a 200-ból 103 kört az élen töltött, köztük az utolsó nyolcvankettőt.

Maradék két győzelmét aztán szépen szétszórta, a harmadik 1978-ban jött - hogy, hogy nem, egy újabb egyértelmű győzelem eredményeként. Unser ebben az évben 121 kört töltött az élen a 200-ból, a leintéskor pedig csak Tom Sneva nem kapott tőle kört. Utolsó, 1987-es sikeréért kellett a legjobban megküzdenie, ugyanis ebben az évben mindössze a huszadik helyről vághatott neki a rá váró 500 mérföldnek. Nem is vele számoltak a legfőbb esélyesként, és egy ideig igazuk is volt: az első 177 körből 170-et Mario Andretti töltött az élen. Andretti aztán rendkívül szerencsétlen módon kiesett, Unser pedig a verseny végére valahogy csak "felsunnyogott" az élre - mindössze tizennyolc kört töltött az élen, ami viszont a legfontosabb volt ezekkel a körökkel kapcsolatban, hogy ez az utolsó tizennyolc kör volt. Unser ekkor már csak 5 napra volt 48. születésnapjától, ezzel pedig mind a mai napig az Indy 500 legidősebb győztese.

A bekezdés elején szó esett Al Unser testvéréről, Bobbyról is, aki háromszor tudott Indy 500-at nyerni, azonban a családból nem csak ők ketten, hanem Al fia, Al Jr. is diadalmaskodni tudott - ő kétszer, ezzel Unserék a verseny történetének legeredményesebb családja kilenc győzelemmel. De erről egy másik cikkben...

Rick Mears

Rick Mears
1991-ben Rick Mears is csatlakozott Foythoz és Unserhez, ő az utolsó, aki négyszer tudott nyerni Indy 500-at

Rick Mears egy rekordot egyedül tart, ugyanis övé a legtöbb (6) pole-pozíció az Indy 500-ak történetében. Ami viszont sokkal fontosabb számára, az az, hogy ő is a nagy hármas tagja, vagyis ő is négy alkalommal végzett az élen az Indy 500-akon karrierje során.

Ez először 1979-ben, mindössze második Indy 500-án sikerült neki, ehhez pedig a két Unsert kellett legyőznie. A 104. körben előbb a verseny elejét uraló, addig 85 kört élen töltő Al Unser esett ki, a verseny végén, a 182. körben pedig a másik Unser, Bobby is tett Mearsnek egy szívességet azzal, hogy lelassult, így az addig a lehetőségre váró Mears az élre állt, és innentől nem is engedte át ezt a pozíciót másnak, így pedig először locsolhatott tejet a Victory Lane-en. 

Öt évvel később, 1984-ben egy második (pole-pozícióból indulva) és egy harmadik hely után aztán jött a második siker, ami jóval simábbra sikeredett az elsőnél. Mearst ebben az évben csak Tom Sneva és Mario Andretti voltak képesek megszorongatni, ők azonban a verseny kétharmadánál kiestek, így pedig senki sem akadályozta meg a Team Penske versenyzőjét abban, hogy másodszor is ő diadalmaskodjon. Mears előnye ez alkalommal két kör volt, amellyel beállította a cikkünkben már emlegetett 1967-es Foyt-győzelem rekordját, és holtversenyben a legsimább sikert aratta, amit a Speedwayen valaha láttak.

Következő sikerére már csak négy évet kellett várni, ez 1988-ban jött el. Ekkor viszonylag egyszerű volt a forgatókönyv: a verseny elején Danny Sullivan vezetett, de kiesett (pedig az első 101 körből 91-et vezetett), a következő 12 kört élen töltő idősebb Al Unser elütött egy nyulat (!), így az autó javítása miatt visszaesett, és csak körhátrányban a harmadik helyen ért célba, Unser után pedig már csak egy embert láthattunk az első helyen: Rick Mearst.

A negyedik siker már átnyúlik a kilencvenes évekbe, ehhez egészen pontosan 1991-ig kell előre lapoznunk. Ekkor Mears már negyven éves volt, de ez sem gátolta meg abban, hogy egy élvezetes csatát vívjon Michael Andrettivel, és szoros küzdelem végén legyőzze nagy nevű riválisát, vaskosan "hozzájárulva" ezzel az Andretti-átokhoz.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Sainz: "Alonso bátor volt az indianapolisi indulással"
Következő cikk Az Indy 500 legsikeresebb aktív versenyzői

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország