Jelentés a versenyről

IndyCar: Hinchcliffe lesipuskás győzelmet aratott Long Beach-ben!

Egyhónapos szünet után folytatódott a 2017-es IndyCar-sorozat, a szezon második versenyét ismét egy városi pályán, Long Beach-en rendezték. A pole-ból Hélio Castroneves vághatott neki a versenynek.

James Hinchcliffe, Schmidt Peterson Motorsports Honda

James Hinchcliffe, Schmidt Peterson Motorsports Honda

Phillip Abbott / Motorsport Images

James Hinchcliffe, Schmidt Peterson Motorsports Honda
Josef Newgarden, Team Penske Chevrolet
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Scott Dixon, Chip Ganassi Racing Honda
Ryan Hunter-Reay, Andretti Autosport Honda
Simon Pagenaud, Team Penske Chevrolet
Helio Castroneves, Team Penske Chevrolet
Spencer Pigot, Ed Carpenter Racing Chevrolet
Scott Dixon, Chip Ganassi Racing Honda
Ryan Hunter-Reay, Andretti Autosport Honda
Graham Rahal, Rahal Letterman Lanigan Racing Honda
James Hinchcliffe, Schmidt Peterson Motorsports Honda
Helio Castroneves, Team Penske Chevrolet
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Ryan Hunter-Reay, Andretti Autosport Honda
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Alexander Rossi, Herta - Andretti Autosport Honda
Josef Newgarden, Team Penske Chevrolet

Az előzmények

A Team Penske veteránja, Hélio Castroneves immár harmadik éve kirobbanthatatlan a Long Beach-i verseny pole-pozíciójából, ugyanis 2015 óta minden itt rendezett versenyen ő indul az első helyről. A brazil pályafutása 48. pole-pozícióját szerezte a 2017-es szezon második hétvégéjén, mellé pedig az első sorba egy másik nagyágyú, a Chip Ganassi Racing négyszeres bajnoka, Scott Dixon állhatott fel. Jól teljesített a kvalifikáció során az Andretti Autosport, Ryan Hunter-Reay a harmadik, Alex Rossi pedig az ötödik helyet szerezte meg. Közéjük James Hinchcliffe ékelődött be a negyedik helyre, míg a Firestone Fast Six-et Graham Rahal zárta utolsóként. Komoly bajban volt a címvédő francia Simon Pagenaud, aki egy büntetés miatt (és mert elvették két leggyorsabb körét) csak az utolsó pozícióból vághatott neki a rá váró 85 körnek.

Pagenaud-hoz hasonlóan nem ment jól a másik két penskés, Will Power és Josef Newgarden sem, akik épp csak a top 10-ből kezdenek, valamint az előző, St. Petersburg-i verseny győztese, Sébastien Bourdais sem, aki "csak" a 13. helyet szerezte meg a kvalifikáción. Ez alapvetően egy gyenge-közepes rajthelynek számítana, azonban figyelembe véve, hogy a szezonnyitón az utolsó, 22. helyről indult, mindjárt más kontextusba kerül mostani rajtpozíciója.

A rajt és az első körök

Rögtön a rajt és az első kanyarok érdekesen alakultak, ugyanis az élen Castroneves rettenetesen elaludt, és egészen a hatodik helyig esett vissza, a vezetést Scott Dixon vette át, nyomában Hinchcliffe-fel, Hunter-Reayjel és Rossival. Néhány kanyarral később megtörtént a pályán mindig várható balesetek és ütközések közül az első, amikor Will Power a pálya ikonikus pontja, a szökőkút után megpróbálta megelőzni Charlie Kimballt, azonban mivel nem volt teljesen mellette, a falra lökte a CGR versenyzőjét. Kimball ekkor kiesett, Power viszont, bár összetörte autója elejét, egy szárnycserével megúszta. Jöhetett a sárga zászlós periódus.

Az ötödik körben, az újraindítás után úgy alakult a sorrend, hogy az első öt helyen végig Hondák sorakoztak, az első Chevy-s a hatodik helyen Castroneves volt. Míg az élen Dixon, Hinchcliffe és Hunter-Reay csatázott, Pagenaud a kavarodásban folyamatosan zárkózott fel, a tizedik körben már a top 10-től sem volt olyan messze. Rosszul alakult a verseny eleje az első futam győztese, Bourdais számára, aki sokáig csak a mezőny legvégén haladt. Látva Pagenaud kiváló tempóját, csapata úgy döntött, előbb hozza őt ki szinte mindenkinél az első kerékcserére, taktikai előnyt kialakítva riválisaihoz képest.

A 14. körben Marco Andretti alatt rendkívül furcsán kezdett el viselkedni az autó, ugyanis egyszer csak nem tudott megállni, és nyílegyenesen ment ki a bukótérbe, alig tudott megállni, majd ezt követően is rendkívül lassú volt. Andretti szenvedése két körig tartott, majd leparkolta autóját az egyik kanyarban, mindentől biztonságosan. Némi meglepetésre (talán Pagenaud-tól fenyegetve érezve magukat) az élen álló Dixon úgy döntött, taktikát vált, és kettő helyett három kiállással teljesíti a versenyt. A verseny elején kiválóan ment az Ed Carpenter Racing fiatal versenyzője, Spencer Pigot is, aki az első kiállásig tizenhárom pozíciót hozott 19. rajthelyén.

Az első bokszkiállások után

A kisebbséget jelentő három kiállásos taktikák első "megállói" után a tömeges tankolások és kerékcserék a 29. körben kezdődtek Hinchcliffe-fel és Rossival, az ekkor az élen álló Hunter-Reay tehát egy körrel tovább kint tudott maradni. A kiállások után Hinchcliffe megúszta az igazi darálót, Rossit viszont Pagenaud, Newgarden és Castroneves is megelőzte. Az első kiállások után Dixon visszaállt az élre, azonban nyilvánvaló volt, hogy még mindig eggyel többször kell kiállnia, mint körülötte a többségnek.

Három körrel később a Dixonhoz hasonló taktikán lévő Pagenaud másodszor is kiállt tankolni és kereket cserélni, továbbra is a rövidebb, de gyorsabb etapokban bízva, ezzel ő 3/2 kiállással ekkor már megvolt. Dixon életét az előtte bóklászó J.R. Hildebrand és Szató Takuma bonyolította, de a második helyen Hunter-Reay is komoly forgalomban autózott, így egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lekörözendő vagy más taktikán lévő autók is döntő faktor lehetnek így vagy úgy a győzelem kérdésében.

A Jégember, Dixon a 41. körben ejtette meg második kiállását, és szerencséje volt azzal, hogy sem Rahal, sem Newgarden nem tudta őt megelőzni. A verseny ezen periódusában Hunter-Reay, Hinchcliffe és Rossi békében haladt az élen, miközben a nyilvánvalóan gyorsabb Dixon próbálta ledolgozni a taktikájából adódó hátrányt. Bourdais eközben szép lassan megint fölegerészte magát jó pozíciókba, a vezető hármas mögött ő következett, igaz, jókora lemaradásban hozzájuk képest. Dixon ekkor optimális esetben a 65. kör környékére időzítette utolsó kiállását, azonban számolnia kellett (ahogy mindenki másnak) azzal is, hogy egy esetleges sárga zászlós periódus minden előre felépített taktikát keresztülhúzhat.

Az utolsó kiállások és a verseny vége

Az 57. körben a két andrettis, Hunter-Reay és a még a kiállás előtt egyet előző Rossi kezdte meg az utolsó kerékcseréket és tankolásokat, őket egy körrel később a harmadik pozícióba visszaeső Hinchcliffe is követte, rajtuk kívül pedig jöttek a mezőny hátsóbb régióiban tanyázók is. A kerékcserék után jócskán megkavarodott a vezető trió sorrendje, ugyanis a kiállások után már Hinchcliffe állt ennek a csoportnak az élére, RHR pedig visszaesett a hármas végére, miután Rossi is átugrotta. Dixonnak ekkor az volt a célja, hogy későbbre időzített utolsó cseréjéig minél nagyobb előnyt autózzon ki a Hinchcliffe-Rossi-RHR hármassal szemben.

Amikor úgy nézett ki, hogy Rossi a tavalyi Indy 500 óta először egy igazán erős eredményt érhet el, a 64. körben autója lelassult, ezek után pedig nem is tudott továbbmenni, megállt a pálya szélén. A verseny második sárga zászlós periódusa ekkor úgy nézett ki, hogy Dixon kezére játszhat, mert bár csak ötödik volt, ledolgozta nagyjából tízmásodperces hátrányát az élmezőnyhöz képest, így három kiállással is utolérte a kevesebbszer tankoló és kereket cserélő ellenfeleket.

A mezőnyt a 70. körben engedték útjára, így egy 15 körös "sprintverseny" vette kezdetét, ahol az egyetlen bonyodalmat a lekörözendő versenyzők jelentették, egyébként mindenki nyomhatta neki, a stratégiák alapján már senkinek nem kellett foglalkoznia az üzemanyag-takarékoskodással. A negyedik-ötödik helyen Newgarden és Dixon nehezen rágták át magukat a lekörözendő versenyzőkön, eközben Hinchcliffe és Hunter-Reay viszont szép lassan tekintélyesnek mondható előnyt kezdett kiépíteni a hátralévő körök számához képest.

Kilenc körrel a vége előtt a mezőny közepén egy Aljosin-Kanaan-csörte után a brazil defektet kapott, de a mezőny megúszta az újabb sárga zászlós szakaszt, így tovább folyt Hinchcliffe-ék üldözése. Szató autója szintén megállt.

A dráma

A 79. körben beütött a krach, és az egyébként is gyenge Andretti Autosport-hétvége egyenesen borzalmasba fordult át, ugyanis Rossi után a második helyen haladó Hunter-Reay ugyanúgy motorhiba miatt esett ki, mint csapattársa. Három körrel a vége előtt minden lekörözött versenyző félreállt, így a versenyt vezetők, Hinchcliffe, Bourdais (igen, megint felzárkózott), Newgarden, Dixon és Pagenaud (az utolsó helyről) még egyszer, utoljára nekifeszülhettek egymásnak.

A leintéshez közeledve már senkiben nem volt igazán átütő erő ahhoz, hogy előzzön akár csak egyet is, így az előbb említett sorrend maradt a célbaérkezéskor is, így a negyedik helyről induló kanadai az első hétvége kilencedik helyét most egy futamgyőzelemmel kompenzálta. "Hinch" ezzel szinte napra pontosan két év után tudott az élen végezni IndyCar-versenyen!

A bajnoki tabellát újabb dobogós helyének köszönhetően Bourdais vezeti 93 ponttal, őt tisztes távolból követi a mostani futamgyőztes Hinchcliffe, valamint Pagenaud és a sokáig győzelemben reménykedő Dixon.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Castroneves a pole-ban az IndyCar Long Beach-i versenyén
Következő cikk Barrichello figyelmezteti Alonsót

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország