IndyCar: Bourdais a 21. helyről nyerte meg a St. Petersburg-i szezonnyitót!
Vasárnap, európai idő szerint kora este megkezdődött a 2017-es IndyCar-szezon. A St. Petersburgben rendezett versenyen Power hetedszer indulhatott a pole-pozícióból. A verseny aztán körömrágós taktikai csatát hozott.
Fotót készítette: Sam Cobb / Motorsport Images
A 2014-es bajnok, Team Penskénél versenyző Will Power lassan a St. Petersburg-i időmérők korlátatlan urának nevezhető, ugyanis az ausztrál versenyző az elmúlt nyolc évből hétszer is az első helyről indulhatott, köztük a mostani, 2017-es versenyen is. Power az floridai utcákon 1:01.0640-et repesztett, ezzel több, mint másfél tizeddel megelőzte a Chip Ganassi Racing versenyzőjét, Scott Dixont, ami egészen komoly különbségnek tekinthető, lévén igen rövid pályáról van szó. A második sorból James Hinchcliffe várhatta a piros lámpák kialvását, aki mellé a Team Penske újonnan szerződtetett versenyzője, Josef Newgarden kvalifikálta magát.
A vert mezőnyben olyan versenyzők voltak megtalálhatók, mint a ganassis Tony Kanaan és Max Chilton, vagy éppen a tavalyi Indy 500-győztes Alexander Rossi, illetve az autóját kicsit átrendező Ryan Hunter-Reay. Marco Andretti, az Andretti Autosport versenyzője egy csalódást keltő időmérőn volt túl, amely során csak a tizenötödik helyet volt képes megszerezni, Sébastien Bourdais pedig, aki idén már a Dale Coyne Racinget erősíti, a szabályok értelmében elvesztette két leggyorsabb körét, miután piros zászlós időszak előidézője volt még a Q1-ben, így pedig csak a mezőny legvégéről várhatta a rajtot St. Petersburgben.
A rajt és az első körök
Az indulás előtt a St. Pete-i pálya felett néhány fenyegető felhő jelent meg, amit a versenyzők meg is említettek még a verseny előtti interjúk során. A tizennegyedik helyről induló bajnoki címvédő Simon Pagenaud például kimondottan örült volna az esőnek, ami szerinte egy kicsit felkavarhatja az erőviszonyokat és az ő kezére játszhat.
Az első kanyarban a harmadik helyről induló Hinchcliffe meg tudta előzni az előtte haladó Dixont, a hátsóbb traktusokban viszont Charlie Kimball jókorát taszajtott Graha Rahalon. Kettejük közül Kimball járt rosszabbul, akinek az eset után hirtelen nem állt egészségesen az első felfüggesztése. Az esetbe belekeveredett Carlos Munoz és Mihail Aljosin is - ezek után érthető módon máris sárga zászlós periódus következett. Az esettől teljesen függetlenül Ryan Hunter-Reaynek is problémái akadtak, az amerikai rögtön a rajttól kezdve sűrűn látogatta a boxot.
Az újraindításnál aztán Hinchcliffe megint zseniálisan helyezkedett, és a hatodik körben már a kanadai haladt az első helyen. A verseny elején Szato is fel tudott jönni a rajtpozíciójához képest, és egy ideig a negyedik helyen haladt. A tavalyi bajnok Pagenaud eközben fokozatosan zárkózott fel. Az első kerékcseréket a második helyen haladó Power kezdte meg a tizenötödik körben, akit aztán szép sorban követtek a többiek is. Egészen elképesztő volt látni, ahogy a mezőny közepén a hatodiktól a tizennegyedik helyig (benne Kanaannal, Chiltonnal, Pagenaud-val, Rossival és még sok más emberrel) centiméterekre és tizedekre haladt egymástól, azonban senki nem vállalt be felesleges manővereket, így tisztán tudtak versenyezni. Ennek a kilences bolynak egy idő után Rossi állt az élére.
A verseny második sárga zászlós periódusát Tony Kanaan és Mihail Aljosin ütközése hozta el, aminek köszönhetően a mezőny fel tudott zárkózni az élen egyre nagyobb előnyt kiépítő Hinchcliffe mögé. Nem volt eseménytelen a bokszkiállások sorozata sem, Spencer Pigot alatt látványosan robbant szét a bal hátsó gumi, ami a felfüggesztését is tönkretette az addig kimondottan jó versenyt futó Pigot autójának. A sárga zászlós periódus végén, a 31. körben azt láthattuk, ahogy a mezőnyt immár Simon Pagenaud vezeti, aki nem volt kint tankolni és kereket cserélni. Biztatóan ment a verseny ezen szakaszában az egyetlen teljes szezonos újonc Ed Jones, aki az újraindítás után negyedik is volt.
A verseny középső szakasza
A verseny feléhez közeledve Sébastien Bourdais is vezette a versenyt, majd Carlos Munoz a 44. percben valószínűleg műszaki hiba miatt hajtott a boxba, ugyanis látszólag semmi fizikai sérülés nem volt az autóján. A verseny közepén az első és a harmadik helyen az egyik legkisebb költségvetésű, viszont zseniális taktikai érzékéről híres Dale Coyne Racing két versenyzője, Bourdais és az újonc Ed Jones állt.
Amikor a taktika úgy hozta, hogy Szatónak még nem kellett kihajtania üzemanyagért és friss abroncsokért, az egész hétvégén rendkívül erősen vezető japán is vezette néhány kör erejéig a versenyt, azonban a verseny ezen időszakát egyfajta vihar előtti csend jellemezte, és érződött, hogy mindenki az utolsó körökre készül, hogy akkor adhassa majd ki magából a maximumot. Amikor Szato is tankolt, illetve kereket cserélt, visszaállt a kettős francia vezetés az élen, Bourdais-Pagenaud sorrendben.
Bourdais ezekben a körökben annak is örülhetett, hogy fülének oly kedves információkat kapott a csapatrádión: a versenymérnöke folyamatosan azt kommunikálta neki, hogy nyomhatja nyugodtan, jól állnak üzemanyaggal - ugyanez nem volt elmondható a mögötte haladó Pagenaud-ról. Bourdais-hoz hasonlóan ugyancsak jól állt taktikai szempontból az Andretti Autosport részéről Szato is.
Az utolsó körök
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások