Kommentár

Legyen a GP2 is olyan, mint a Moto2!

Jamie Klein véleménycikkében arra tér ki, mennyi mindent tanulhatna a Forma-1 a MotoGP-től. Az egyik legfontosabb a nevelőszériákkal való bánásmód lehetne.

Norman Nato, Racing Engineering

Norman Nato, Racing Engineering

GP2 Series Media Service

Akit érdekel a MotoGP és a Forma-1 is, az több olyan dolgot fel tud nagyon gyorsan sorolni, ami a két sorozat között különbségként jelen van. Az egyik legszembetűnőbb az az F1, valamint a GP2 és a GP3 merev, steril elkülönülése, szemben a MotoGP-vel, amely egy légtérben dolgozik a Moto2-es és Moto3-as istállókkal.

Aki ismeri a gyorsaságimotoros-világbajnokság történetét, az tudja, hogy ez nem véletlen: a MotoGP-t a motorversenyzés királykategóriájaként tartják számon, "Forma-1 két keréken." 2002 előtt, amikor létrehozták az ezres (később 800-as, majd megint ezres) motorokból álló MotoGP kategóriáját, ezt a királykategória-szerepet az azóta már megszűnt 500 köbcentiméteres géposztály töltötte be, amely alá szorosan betagozódtak a kisebb (250, 125, vagy korábban a ma már ínyencségnek tűnő 350 és 80 köbcentiméter) kategóriák. Hülyén nézett volna ki, ha minden kategória egymástól elkülönítve (vagy mondjuk MotoGP és "többiek", 500 köbcentisek és "többiek") foglalja csak el a bokszutcát.

Ezzel ellentétben a Forma-1 jelenlegi talán legnevesebb nevelőszériáját, a GP2-t csak 2005-ben hozták létre a korábbi Formula-3000-es sorozat helyet, míg a GP3-at mindössze 2010-ben hívták életre. Az F3000-es versenyek 1999-től voltak a Forma-1-es versenyek betétfutamai. Jelenleg technikailag úgy néz ki egy hétvége egy-egy pályán, hogy a Forma-1-esek használják külön a paddockot, teljesen elszeparálva a paddockot együtt használó GP2-es és GP3-as csapatoktól.

Természetesen a motorosoknál a Moto2 és a Moto3 is új "találmányok", viszont ezt a két kategóriát mindenki úgy fogja fel, mint a kifutó 250-es, illetve 125-ös géposztály utódszériái, a Moto2-nek és a Moto3-nak tehát szerencséjükre nem a nulláról kellett elkezdeniük építkezni, ami például a megbecsültséget illeti.

Brad Binder, Red Bull KTM Ajo
Brad Binder (41) a Moto3-as mezőny elején

Az, hogy a MotoGP, a Moto2 és a Moto3 teljesen "együtt él" egy versenyhétvége során, több előnnyel jár. Például a nézők számára (ez teljesen egyértelmű), valamint az újságírók és a médiamegjelenés szempontjából is. Nyilván arányaiban a MotoGP-vel foglalkoznak legtöbbet, de aki a két kisebb kategóriával foglalkozik, az is ugyanolyan komolyan veszi a munkáját, mintha Rossiékról írna/beszélne.

A szimbiózisnak köszönhetően a kisebb kategóriák legnagyobb nevei (mondjuk Brad Binder és Álex Rins) simán megjelenhetnek egyazon sajtótájékoztatón az éppen aktuális MotoGP-s futamgyőztessel, legyen az Marc Márquez, Jorge Lorenzo, Valentino Rossi vagy bármelyik másik nagyágyú.

Természetesen a legtöbb Moto2-es és Moto3-as sajtótájékoztatót külön tartják, de mivel nem túl nagy az átmenet (időben sem, térben meg pláne) az ő sajtótájékoztatóik és a MotoGP-é között, ezeken az eseményeken is rengeteg újságíró van jelen, így egy-egy versenyzőt már akkor alaposan megismerhet, amikor még "csak" a Moto2-ben vagy a Moto3-ban versenyez. Jóval azelőtt tehát, hogy felkerülne a legnagyobbak közé.

Ez egy öngerjesztő folyamat: a feltörekvő motorosok sokkal nagyobb médiamegjelenést kapnak, mint GP2-es és GP3-as autóversenyző kollégáik, ami miatt sokkal könnyebben szerzik meg a versenyzéshez szükséges szponzori hátteret. És mivel sokkal könnyebb ilyen téren érvényesülniük, sokkal kevesebb klasszikus értelemben vett fizetős motoros van, így a MotoGP-ben és nevelősorozataiban szinte kizárólag az érdemek alapján kaphat meg valaki egy-egy menő ülést, nagyon kevés az, ha valaki csak a pénzkötegeket tudja lobogtatni legfőbb érvként.

A GP2-es sajtóeseményeken egy Moto2-eshez képest nagyságrendekkel kisebb az érdeklődés: az eredeti cikk szerzője, Jamie Klein szerint volt olyan (ráadásul Silverstone-ban!), amikor saját magán kívül mindössze egyetlen másik újságírót tudott felfedezni, és a legtöbb kolléga rajta kívül négy volt. Mondjuk az sem segít, hogy ezeket legtöbbször a hospitality-sátorban rendezik. Ez pedig nagyon rosszat tesz a versenyzők megítélésének: a legtöbb GP2-es és GP3-as versenyzőt a nagyközönség (és az újságírók!) csak akkor ismerik meg, amikor szorosabb együttműködésbe kezd egy Forma-1-es csapattal. Ekkor tudja először megmutatni szerencsétlen versenyző, hogy igazából mennyire képes elvégezni mondjuk a tesztpilótai feladatait. Az előéletéről legtöbbször minimálisak mindenki információi, természetesen az igazi fanatikusokat leszámítva.

Természetesen idáig eljut az egyszeri autóversenyző, vagy az anyagi lehetőségei, vagy a támogatói miatt. Viszont amikor egy igazán nagy anyagi jellegű ugrás kellene az F1-hez, többekben felmerül a kérdés: miért pont őt támogassuk? Persze, ha senki nem ismeri az adott pilóta történetét...

Alexander Albon, ART Grand Prix, leads Charles Leclerc, ART Grand Prix and Nyck De Vries, ART Grand Prix, at the start
Alexander Albon, Charles Leclerc és Nyck de Vries (mindhárman ART Grand Prix) a GP3-as mezőny elején

Mivel a média részéről még a GP2 és a GP3 legjobbjai is csak minimális médiamegjelenést kapnak, egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy a legtöbbüknek kínkeservesen áll össze a költségvetés a továbblépéshez. Mivel komoly falakba ütköznek, többen a kisebb ellenállás felé mennek, és elmennek a jóval olcsóbb WEC-be vagy esetleg a DTM-be. 

Itt megint érdekes és szinte sokkoló megnézni azt a kontrasztot, amely a Forma-1-GP2 és a MotoGP-Moto2-kapcsolatot, ami az utánpótlást illeti. A 2017-es MotoGP-szezonban nem kevesebb, mint négy Moto2-es újonc (Álex Rins, Sam Lowes, Johann Zarco és Jonas Folger) mutatkozhat be a királykategóriában, míg a GP2-ből maximum egy versenyző juthat el a Forma-1-ig idén. Feltéve, hogy a Manor nem csődöl be, ebben az esetben Jordan Kingé lehet az egyik ülés.

Mi lehet erre a megoldás? Mindenki rávágná, hogy az, ha a kiscsapatokon nincs meg a nyomás, hogy a túlélésért fizetős versenyzőket kelljen szerződtetniük. Hosszú távon mindenképp ez lehet a gyógyír, viszont szükség lenne egy gyorsabb "orvosságra" is. Erre lehetne egy megoldás a MotoGP módszere, vagyis hogy mindenki, minden sorozat (az F1, a GP2 és a GP3 is) egy légtérben dolgozna. Több cikk, több interjú, nagyobb ismertség - könnyebb előrejutás az utánpótlás-sorozatokból. Optimális esetben. Valahogy össze kellene hozni a Forma-1 és a nevelőszériák világát.

Ezen sokat segíthetne egy vegyes interjúzóna a versenyhétvégék csütörtökjén, ahol megjelenhetne néhány GP2-es, illetve GP3-as versenyző, mondjuk hatan vagy nyolcan, egyfajta rotációban. Előrelépés lehetne az is, ha a két sorozat verseny utáni sajtótájékoztatóját nem egy külön sátorban tartanák, minimális érdeklődés mellett, hanem ugyanott kerítenének rá sort, ahol az F1-ét is rendezik. Elég, ha csak 5%-kal lesz nagyobb az érdeklődés a két széria versenyzői iránt.

A GP2-t és a GP3-at csak egy nagyon kis, igazán autósport-mániás közönség követi, de mivel itt is jó versenyeket rendeznek, itt is bejöhetne a fentebb említett öngerjesztő folyamat, ami a Moto2-nél és a Moto3-nál már működik: felfedezhetne magának minden szurkoló számára érdekes versenyzőket, hasonlóan a szponzorokhoz, így nem rekedne meg senki karrierje a pénzhiány miatt. Csak rá kell nézni a MotoGP-re.

Alex Marquez, Marc VDS
Álex Marquez a GP2-es mezőny élén

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Abu Dhabi GP2: Gasly a bajnok, Lynn nyerte a futamot
Következő cikk Az "ovis Forma-1" a GP2 jövőjét fenyegeti

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország