Legyen a GP2 is olyan, mint a Moto2!
Jamie Klein véleménycikkében arra tér ki, mennyi mindent tanulhatna a Forma-1 a MotoGP-től. Az egyik legfontosabb a nevelőszériákkal való bánásmód lehetne.
Norman Nato, Racing Engineering
GP2 Series Media Service
Akit érdekel a MotoGP és a Forma-1 is, az több olyan dolgot fel tud nagyon gyorsan sorolni, ami a két sorozat között különbségként jelen van. Az egyik legszembetűnőbb az az F1, valamint a GP2 és a GP3 merev, steril elkülönülése, szemben a MotoGP-vel, amely egy légtérben dolgozik a Moto2-es és Moto3-as istállókkal.
Aki ismeri a gyorsaságimotoros-világbajnokság történetét, az tudja, hogy ez nem véletlen: a MotoGP-t a motorversenyzés királykategóriájaként tartják számon, "Forma-1 két keréken." 2002 előtt, amikor létrehozták az ezres (később 800-as, majd megint ezres) motorokból álló MotoGP kategóriáját, ezt a királykategória-szerepet az azóta már megszűnt 500 köbcentiméteres géposztály töltötte be, amely alá szorosan betagozódtak a kisebb (250, 125, vagy korábban a ma már ínyencségnek tűnő 350 és 80 köbcentiméter) kategóriák. Hülyén nézett volna ki, ha minden kategória egymástól elkülönítve (vagy mondjuk MotoGP és "többiek", 500 köbcentisek és "többiek") foglalja csak el a bokszutcát.
Ezzel ellentétben a Forma-1 jelenlegi talán legnevesebb nevelőszériáját, a GP2-t csak 2005-ben hozták létre a korábbi Formula-3000-es sorozat helyet, míg a GP3-at mindössze 2010-ben hívták életre. Az F3000-es versenyek 1999-től voltak a Forma-1-es versenyek betétfutamai. Jelenleg technikailag úgy néz ki egy hétvége egy-egy pályán, hogy a Forma-1-esek használják külön a paddockot, teljesen elszeparálva a paddockot együtt használó GP2-es és GP3-as csapatoktól.
Természetesen a motorosoknál a Moto2 és a Moto3 is új "találmányok", viszont ezt a két kategóriát mindenki úgy fogja fel, mint a kifutó 250-es, illetve 125-ös géposztály utódszériái, a Moto2-nek és a Moto3-nak tehát szerencséjükre nem a nulláról kellett elkezdeniük építkezni, ami például a megbecsültséget illeti.
Az, hogy a MotoGP, a Moto2 és a Moto3 teljesen "együtt él" egy versenyhétvége során, több előnnyel jár. Például a nézők számára (ez teljesen egyértelmű), valamint az újságírók és a médiamegjelenés szempontjából is. Nyilván arányaiban a MotoGP-vel foglalkoznak legtöbbet, de aki a két kisebb kategóriával foglalkozik, az is ugyanolyan komolyan veszi a munkáját, mintha Rossiékról írna/beszélne.
A szimbiózisnak köszönhetően a kisebb kategóriák legnagyobb nevei (mondjuk Brad Binder és Álex Rins) simán megjelenhetnek egyazon sajtótájékoztatón az éppen aktuális MotoGP-s futamgyőztessel, legyen az Marc Márquez, Jorge Lorenzo, Valentino Rossi vagy bármelyik másik nagyágyú.
Természetesen a legtöbb Moto2-es és Moto3-as sajtótájékoztatót külön tartják, de mivel nem túl nagy az átmenet (időben sem, térben meg pláne) az ő sajtótájékoztatóik és a MotoGP-é között, ezeken az eseményeken is rengeteg újságíró van jelen, így egy-egy versenyzőt már akkor alaposan megismerhet, amikor még "csak" a Moto2-ben vagy a Moto3-ban versenyez. Jóval azelőtt tehát, hogy felkerülne a legnagyobbak közé.
Ez egy öngerjesztő folyamat: a feltörekvő motorosok sokkal nagyobb médiamegjelenést kapnak, mint GP2-es és GP3-as autóversenyző kollégáik, ami miatt sokkal könnyebben szerzik meg a versenyzéshez szükséges szponzori hátteret. És mivel sokkal könnyebb ilyen téren érvényesülniük, sokkal kevesebb klasszikus értelemben vett fizetős motoros van, így a MotoGP-ben és nevelősorozataiban szinte kizárólag az érdemek alapján kaphat meg valaki egy-egy menő ülést, nagyon kevés az, ha valaki csak a pénzkötegeket tudja lobogtatni legfőbb érvként.
A GP2-es sajtóeseményeken egy Moto2-eshez képest nagyságrendekkel kisebb az érdeklődés: az eredeti cikk szerzője, Jamie Klein szerint volt olyan (ráadásul Silverstone-ban!), amikor saját magán kívül mindössze egyetlen másik újságírót tudott felfedezni, és a legtöbb kolléga rajta kívül négy volt. Mondjuk az sem segít, hogy ezeket legtöbbször a hospitality-sátorban rendezik. Ez pedig nagyon rosszat tesz a versenyzők megítélésének: a legtöbb GP2-es és GP3-as versenyzőt a nagyközönség (és az újságírók!) csak akkor ismerik meg, amikor szorosabb együttműködésbe kezd egy Forma-1-es csapattal. Ekkor tudja először megmutatni szerencsétlen versenyző, hogy igazából mennyire képes elvégezni mondjuk a tesztpilótai feladatait. Az előéletéről legtöbbször minimálisak mindenki információi, természetesen az igazi fanatikusokat leszámítva.
Természetesen idáig eljut az egyszeri autóversenyző, vagy az anyagi lehetőségei, vagy a támogatói miatt. Viszont amikor egy igazán nagy anyagi jellegű ugrás kellene az F1-hez, többekben felmerül a kérdés: miért pont őt támogassuk? Persze, ha senki nem ismeri az adott pilóta történetét...
Mivel a média részéről még a GP2 és a GP3 legjobbjai is csak minimális médiamegjelenést kapnak, egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy a legtöbbüknek kínkeservesen áll össze a költségvetés a továbblépéshez. Mivel komoly falakba ütköznek, többen a kisebb ellenállás felé mennek, és elmennek a jóval olcsóbb WEC-be vagy esetleg a DTM-be.
Itt megint érdekes és szinte sokkoló megnézni azt a kontrasztot, amely a Forma-1-GP2 és a MotoGP-Moto2-kapcsolatot, ami az utánpótlást illeti. A 2017-es MotoGP-szezonban nem kevesebb, mint négy Moto2-es újonc (Álex Rins, Sam Lowes, Johann Zarco és Jonas Folger) mutatkozhat be a királykategóriában, míg a GP2-ből maximum egy versenyző juthat el a Forma-1-ig idén. Feltéve, hogy a Manor nem csődöl be, ebben az esetben Jordan Kingé lehet az egyik ülés.
Mi lehet erre a megoldás? Mindenki rávágná, hogy az, ha a kiscsapatokon nincs meg a nyomás, hogy a túlélésért fizetős versenyzőket kelljen szerződtetniük. Hosszú távon mindenképp ez lehet a gyógyír, viszont szükség lenne egy gyorsabb "orvosságra" is. Erre lehetne egy megoldás a MotoGP módszere, vagyis hogy mindenki, minden sorozat (az F1, a GP2 és a GP3 is) egy légtérben dolgozna. Több cikk, több interjú, nagyobb ismertség - könnyebb előrejutás az utánpótlás-sorozatokból. Optimális esetben. Valahogy össze kellene hozni a Forma-1 és a nevelőszériák világát.
Ezen sokat segíthetne egy vegyes interjúzóna a versenyhétvégék csütörtökjén, ahol megjelenhetne néhány GP2-es, illetve GP3-as versenyző, mondjuk hatan vagy nyolcan, egyfajta rotációban. Előrelépés lehetne az is, ha a két sorozat verseny utáni sajtótájékoztatóját nem egy külön sátorban tartanák, minimális érdeklődés mellett, hanem ugyanott kerítenének rá sort, ahol az F1-ét is rendezik. Elég, ha csak 5%-kal lesz nagyobb az érdeklődés a két széria versenyzői iránt.
A GP2-t és a GP3-at csak egy nagyon kis, igazán autósport-mániás közönség követi, de mivel itt is jó versenyeket rendeznek, itt is bejöhetne a fentebb említett öngerjesztő folyamat, ami a Moto2-nél és a Moto3-nál már működik: felfedezhetne magának minden szurkoló számára érdekes versenyzőket, hasonlóan a szponzorokhoz, így nem rekedne meg senki karrierje a pénzhiány miatt. Csak rá kell nézni a MotoGP-re.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások