Sokkal többre lehet képes Szirotkin, mint azt a többség várja tőle

Szögezzünk le két dolgot. Egyrészt, nem csak húsz jó autóversenyző van a világon, hanem óriási túljelentkezés van a Forma-1-ben elérhető ülésekre. Most kapásból fel tudnék sorolni még legalább húsz versenyzőt, akinek helye lehetne a mezőnyben a képességei alapján, csak ilyen-olyan okokból úgy alakult, hogy időlegesen vagy végleg, kiszorultak a száguldó cirkusz rajtrácsáról. Vagy meg sem próbálkoztak a Forma-1-gyel, mint személyes kedvencem, az IndyCar legsikeresebb aktív versenyzője, Scott Dixon.

A másik alapvetés a kezdetek kezdetétől áll: a Forma-1 mindig is úrisport volt, most is az. A szegényebb srácok általában labdába sem rúghattak, hacsak, újabb, 21. századi módi szerint be nem állt mögé valamelyik csapat és nem versenyeztette őt a saját költségén, mint mondjuk a Red Bull-nevelde tagjait, vagy éppen a McLarennél pallérozódó Lando Norrist.

Nyilvánvalóan egyik csapat sem fogja visszautasítani, ha egy versenyző sok pénzt hoz, de a modern Forma-1-ben emellé már vezetni is tudni kell, és nem elég csak a pénz, mint annak idején

Fotó készítője: Sam Bloxham / LAT Images

Szóval pénz. A Forma-1-hez mindig is pénz kellett, méghozzá jó sok. A versenyzőnek, hogy ülést szerezzen, a csapatnak, hogy az autót fejleszthesse. Most koncentráljunk a versenyzők oldalára inkább, a csapatoké eggyel (kettővel?) bonyolultabb kérdés lenne, ha a pénzügyeket vizsgálnánk. Az ötvenes-hatvanas években rengeteg olyan versenyző volt, aki nemesi háttérrel rendelkezett (Prince Birának ez már a nevéből is látszódott, Wolfgang von Tripsnél a "von" előtag szintén árulkodó volt), nekik sokkal könnyebb dolguk volt, mint a másik végletnek, a gyárakban szerelőként pallérozódó fiataloknak, akiket aztán előbb-utóbb jobb esetben felfedezett magának a gyár, ahol dolgoztak.

A Forma-1 történetét vizsgálgatva a pénzes versenyzőkkel kapcsolatban meggyőződésem, hogy a legmélyebb pont, illetve időszak a gyerekkoromra, a kilencvenes évek közepére és végére esett. Ebben az időszakban mindig volt néhány kiemelkedő és kicsivel több jó versenyző, de a legnagyobb részt a mezőnyben, nos... a slepp képviselte. Legrosszabb rémálmaimban jönnek elő a japán versenyzők, Katajama, vagy éppen Taki Inoue, esetleg kicsit későbbről, az ezredforduló utánról Ide Judzsi, akivel még az a szégyen is megesett, hogy időtlen idők után először ő volt az első versenyző, akitől elvették a szuperlicenszet, annyira lassú volt. Pedro Diniz a kilencvenes évek második felében vakok közt tudott félszeműként király lenni, nem véletlenül volt helye hat évig valamelyik csapatnál.

Emlékeztek még Idére? Én sajnos igen...

Fotó készítője: Alessio Morgese

Persze én értem, akkortájt sok, a maiaknál jóval kisebb költségvetésű és jóval gyengébb csapatok alkották a mezőny végét, amelyeknek elengedhetetlen volt a létezéshez a sok-sok vaskos bankóköteg. Nyakamat rá, hogy a 2017-es szezont utolsóként záró Sauber a tavalyihoz hasonló teljesítménnyel agyba-főbe verte volna a Pacific Racinget, a Fortit, a (kései) Lotust és a (kései) Tyrrellt is. Hajlamosak vagyunk nosztalgiázni, és azt mondani, hogy régen minden sokkal jobb volt, de bevallom őszintén, nekem a kilencvenes évek fentebb megnevezett csapatai, illetve a hasonló förmedvények a legkevésbé sem hiányoznak. A náluk futó paydriverek meg még kevésbé.

Én inkább a mai tíz, egymáshoz arányaiban sokkal közelebb lévő csapat mellett teszem le a voksom, és nagyon sok mindenben igazat adok a tavaly visszavonult Felipe Massának, aki azt mondta, nem teljesen érti, mit esznek az emberek a nyolcvanas-kilencvenes F1-én, amikor simán előfordulhatott, hogy a negyedik-ötödik helyen végző versenyző már körhátrányban futott be.

Ehhez az időszakhoz képest jóval kiegyensúlyozottabb, szorosabb lett minden. Persze még mindig lehetne rengeteget javítani az izgalmi faktoron, de azok, akik most kárognak, hogy unalmasak a versenyek, mit szóltak volna a McLaren 1988-as, 16-ból 15 futamot megnyerő szezonjához, vagy éppen 1992-höz, amikor Nigel Mansell rekordgyorsasággal, már nálunk világbajnok volt? 

Ahogy a csapatok közötti különbségek is sokkal kisebbek lettek ahhoz az időszakhoz képest, úgy le merem szögezni, hogy a versenyzők felhozatala is jóval erősebb lett a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek második feléig tartó időszakhoz képest. Persze az, hogy valaki mögött tőkeerős szponzorok állnak, még mindig óriási előny, mert nyilván a Forma-1 még mindig a világ talán legdrágább sportja,  de ha megfigyeljük a tendenciákat, ez ma már önmagában kevés lenne. 

Hol látunk manapság olyan versenyzőket, akik úgy érkeznek az F1-be, hogy semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni a juniorkategóriákban? Nagyjából sehol. Amióta én Forma-1-et nézek (fiatal vagyok a magam 25 évével, az első emlékeim talán '97-ből valók, az első teljes szezon pedig, amire emlékszem, 2000), nem nagyon emlékszem 20/22 versenyzőre vetítve ennyire erős mezőnyre. Nagyjából a fentebb említett Ide idétlenkedésével végleg kiveszni látszik az az előrejutási opció, hogy "nekem van pénzem, ide az F1-es ülést". Itt már vezetni is tudni kell, és a Forma-1-es csapatok eljutottak oda, hogy a meglobogtatott bankókötegek (jó, 21. században vagyunk, legyen átutalási papír) csak bónuszt jelentsenek egy versenyző megítélésében.

Nem, Lance Stroll sem érdemtelenül van itt

Fotó készítője: Sam Bloxham / LAT Images

Pontosan ezért nem értem azt a negatív fogadtatást, amit 2018 Charles Leclerc melletti másik újonca, Szergej Szirotkin kap. Nyilván az emberek 99 százalékának szívéhez közelebb áll a Williams üléséért sokáig az orosszal harcoló Robert Kubica (az enyémhez is, nem tagadom, már csak a kitartása miatt is), de egy ötödik helyen zárt WSR-szezonnal, illetve két, egymást követő összetettbeli harmadik GP2-es idénnyel azt rákiabálni, hogy érdemtelenül van itt, hülyeség. Ráadásul ugye a Williams elmondása szerint a tavaly őszi "szétlövés" teszten feketén-fehéren gyorsabb volt Robert Kubicánál. Szergej Szirotkin eredménylistája tény, a Williams állítását pedig a számítógépünk monitorja mögül úgysem tudjuk megkérdőjelezni, pláne milyen jogunk van hozzá? Ráadásul több pénzt is hozott, 2-0 a javára. Én sokat várok tőle. Mármint annál jóval többet, amit a közvélemény legnagyobb része. Nyilván (valószínűleg) nem klasszisról beszélünk, hanem egy "egyszerű", jó versenyzőről, de most megmondom, hogy nagyon sok kellemes csalódást fog okozni a nézőknek.

Marcus Ericsson jelenléte már sokkal inkább megkérdőjelezhető

Fotó készítője: Sutton Motorsport Images / sutton-images.com

Ja, és az én értékrendem szerint Lance Strollnak is helye van a Forma-1-ben. Ezerszer inkább, mint Marcus Ericssonnak, aki szerintem körülbelül az egyetlen, aki csak a pénze miatt kezdi meg 2018-ban ötödik Forma-1-es szezonját.