Webber felhívta Alonso figyelmét a 120 km/órával lassabb riválisokra

Fernando Alonso a daytonai 24 órás viadalon áll rajthoz először egy hosszútávú versenyen. A január végén megrendezésre kerülő eseményen a kétszeres spanyol F1-es bajnok egy Ligier-Gibson-LMP2-es autót terelget majd a United Autosports jóvoltából, a fiatal csapattársaival, Phil Hansonnal és Lando Norrissal. Alonso ezt a kihívást a le mans-i 24 órás verseny első lépéseként éli meg. 

A 2017 novemberi, bahreini WEC-teszten a McLaren pilótája kipróbálhatott egy Toyota TS050-et, vagyis ez volt az első élménye egy LMP1-es járgánnyal, mely nagyjából 1000 lóerős rendszer-teljesítményre képes. A spanyol azonban valódi versenykörülmények között két hete körözhetett csak a daytonai 24 órás viadal előtti teszten, a ROAR-on. 

Nem csak az autó más

"Ha az emberek azt gondolják, hogy csak hozzá kell szokni egy másik autóhoz, akkor nagyot tévednek." - mondta Mark Webber az automoto.it-nek. Sebastian Vettel korábbi red bullos csapattársa pontosan tudja, hogy miről beszél: Webber az F1-es karrierét követően csatlakozott a Porsche LMP1-es csapatához, és 2015-ben Brendon Hartley-val és Timo Bernharddal együtt bajnokok is lettek.

"Egy prototípusautót vezetni a legkisebb probléma, még úgy is, hogy egy ilyen gép 200 kg-mal nehezebb, mint egy F1-es járgány."

"Ezt hamar meg lehet szokni. Gyorsan rá lehet érezni, hogy egy ilyen autó hogy reagál - és aztán lehet a határokat feszegetni. Azonban a hosszútávú versenyzésben nem mindig a határ a cél. Egészen más tényezőket is figyelembe kell venni." - magyarázta Webber - "Aki a Forma-1-ből jön, nem igazán szokott hozzá, hogy az autót másokkal is meg kell osztania. Fernando számára ez lehet a legnehezebb, hiszen meg kell találnia a megfelelő kompromisszumokat. Meg kell találni a beállításokat és ezzel meg kell barátkozni."

"Fernando viszont még itt is gyorsan megtalálja majd a megfelelő utat. A valódi probléma másban rejlik: rossz kilátás, zárt pilótafülke, védelmi párnák a sisak mellett, és mindenek előtt a forgalom. Ott vannak a különböző kategóriák. A lassabb autók, amin át kell verekedned magad, anélkül, hogy túl sok időt vesztenél. Ez lesz Alonso legnagyobb problémája."

Amikor az amatőröket előzöd a lassabb autókban

"A forgalomban hirtelen előbukkannak autók, akik akár 120 km/órával is lassabban mennek, mint a saját géped. Többnyire az ideális ív közepén mennek, gyakran épp párharcot vívnak. Itt maximálisan bízni kell a másik versenyzőben. Ha ilyen helyzetben találod magad, onnan már nincs visszaút. Ilyen esetekben már rengeteg, részben nagyon veszélyes balesetet is láthattunk. Ezekben az autókban bizonyos amatőrök ülnek, akik nem tudják, hol kellene menniük. Egyszóval: ez egy káosz - főként éjszaka."

"A Forma-1-ben ez nem is ismerős. A különbségek a Forma-1-ben, összehasonlítva a hosszútávú versenyzéssel minimálisak. Sokkal kevesebb versenyző van a pályán, illetve azokat, akik ott versenyeznek, elég jól ismered. Be tudod lőni őket, és közben meg is bízol bennük. A WEC-ben azonban ha gyorsan át akarod verekedni magad a forgalmon, akkor kockázatot kell vállalnod. Azonban mindig fel kell mérned, hogy valójában mikor, mekkora kockázat éri meg."

"És mindeközben az LMP1-ben ott az autók kezelése is. A forgalomban olyan fontos helyek szerezhetőek vissza, melyek a bajnokságban előnyt kovácsolhatnak. Bonyolult. - tette hozzá az ausztrál - "A Red Bullnál 18 képernyőn figyelhettem az autómról gyűjtött adatokat, a Porschénál 24 képernyő áll rendelkezésre. Ez mutatja, mennyire bonyolult és nehéz. Az első le mans-i versenyem egy katasztrófa volt. Azt hittem, úgy vezetek majd, mint egy rakéta. Nagy kockázatot vállaltam és ennek ellenére egy etapon 12 másodpercet vesztettem. Ez mutatja, hogy tulajdonképpen mennyire is nehéz nyerni ott."