Alonso, Norris, Loeb - éljenek az újkor sokoldalú autóversenyzői!

Ami annak idején természetes volt, sajnálatos módon egy idő után kikopott az autósportból. Több oka van ennek, elég például arra gondolni, hogy minden egyes sorozat versenynaptára rendkívül sűrű, így időben sincs nagyon lehetőség a vendégszereplésekre. Aztán ugye ott van a veszélyfaktor, ami ellen az éppen aktuális munkaadó igyekszik minden eszközzel védeni versenyzőjét - pláne, miután Robert Kubica, még bőven F1-es versenyzőként kis híján otthagyta a fogát egy olaszországi raliversenyen.

Persze aki ezt a felgyorsult, rendkívül sok feladattal járó, sok szempontból agyonszabályozott világban meg akarja és meg tudja csinálni, az ettől függetlenül nagyszerű, becsülendő dolog. Nagyon jó látni, hogy még mindig vannak olyanok a modern autósportban (és a modern F1-ben), akik hajlandóak megméretni magukat más sorozatokban, nem félve attól, hogy adott esetben akár el is bukhatnak.

Elvégre nem lehet mindenki Graham Hill (az egyetlen versenyző, aki Le Mans-t, Indy 500-at és F1-es Monacói Nagydíjat is nyert, megszerezve a Triple Crownt), Jim Clark vagy mondjuk Mario Andretti. Benne van a kudarc lehetősége. Már csak azért is, mert egy-egy vendégszereplő általában akkora hírveréssel érkezik, hogy akarva-akaratlanul mindenki komoly eredményt (=győzelmet) vár tőlük. Persze vannak a racionálisabban gondolkozók, akik tudják, hogy ez általában túlzó elvárás, de ők vannak kisebbségben. Jön egy nagynevű versenyző egy másik sorozatból, "akkor biztos jó lesz itt is!"

Carlos Sainz és Lucas Cruz a Peugeot 3008-asával a 2018-as Dakaron

Fotó készítője: Red Bull Content Pool

Ott van például a Dakar, amin több olyan név is szerepel, akit máshol is láthattunk. Gondoljunk csak az idősebbik Carlos Sainzra (én a magam 25 évével még pont elkaptam WRC-karrierje legvégét, a nálam fiatalabbak valószínűleg már csak a Dakarról ismerhetik a spanyolt, az F1-es pilóta ifjabbik Sainz édesapját). A lassacskán a hatvan felé közelítő ralivilágbajnok 2004-ben még nyerni tudott utolsó teljes szezonjában egy versenyen, 2005-ben pedig még futott két versenyt a WRC-ben, aztán emelt a szinten, és elkezdett dakarozni. És bár az utolsó öt évben mindannyiszor kiesett, 2010-ben még összetett győzelmet is szerzett (a következő évben pedig harmadik lett), bizonyítva, hogy a tereprali sem megy ám neki rosszul.

Sébastien Loeb és Daniel Elena Sainzék csapattársaként vág neki a sivatagi küzdelemnek

Fotó készítője: Alberto Merino

Sébastien Loeb hasonló pályaívet jár be eddig spanyol kollégájához, csak a francia még többet csavart azon a bizonyos fantasztikus karrieren. Loeb a raliban mindent megnyert, gyakorlatilag minden egyes rekordot ő tart, amit a WRC-ben tartani lehet. 38 éves korára megszerezte mind a kilenc világbajnoki címét, innentől pedig már tényleg rendkívül nehéz lett volna fenntartani a motivációját. Loeb először, még a ralival párhuzamosan a le mans-i 24 órásba kóstolt bele (és lett második 2006-ban!), majd az FIA GT-bajnokságban lett negyedik összetettben, futamokat nyerve, ezután a túraautó-világbajnokságban szerepelt, a gyári Citroennel mindkét évében összetett harmadik helyet szerzett azon kívül, hogy nyert hat futamot. Loeb azóta sem állt le, ugyanis tavalyelőtt, illetve tavaly a ralikrossz-világbajnokság tagja volt, ahol - mily meglepő - szintén tudott futamot nyerni, és mindkétszer top 5-ös helyezést szerzett év végén, illetve ugyancsak 2016-ban vágott bele a Dakar-kalandba, a világ legkeményebb raliversenyén tavaly már második volt.

A 2015-ös Le Mans-i 24 órás nyertesei, Nico Hülkenberg, Nick Tandy és Earl Bamber

Fotó készítője: Eric Gilbert

Mostanság pedig úgy néz ki, a Forma-1-eseken a sor. Mark Webber néhány éve Forma-1-es karrierje után kóstolt bele (15 év után ismét) a WEC és a hosszútávú versenyzés légkörébe, és bár Nico Hülkenberg a Forma-1-ben egyelőre nem kifejezetten sikeres, azt mégis elmondhatja magáról, hogy 2015-ben le mans-i 24 órást nyert Nick Tandy és Earl Bamber oldalán - Forma-1-es karrierjével párhuzamosan! Hülkenberg példáját azóta többen követték, illetve követik, ugyanis a jelenlegi mezőnyben rajta kívül három olyan versenyző is van, aki a sportautózás, illetve más további sorozatok felé kacsingat.

A Lance Stroll, Alexander Wurz, Brendon Hartley, Andy Priaulx (Chip Ganassi Racing) négyes megszerezi az ötödik helyet a 2016-os daytonai 24 óráson

Fotó készítője: Action Sports Photography

Lance Stroll már 2016-ban, tehát még egy bő évvel Forma-1-es karrierje megkezdése előtt részt vett a daytonai 24 óráson, Le Mans mögött a második legnagyobb presztízzsel bíró endurance-versenyen, és idén is ott van a mezőnyben. Hasonlóan tesz a McLaren üdvöskéje, a csodagyerekként beállított Lando Norris is, aki idén debütál a road-ovál vegyes pályán. Norris egyik csapattársa az a Fernando Alonso lesz, aki tavaly még az Indy 500-on indult (és ment nagyon jól, ameddig az autója bírta), idén viszont úgy néz ki, a prototípus-versenyzésre fekszik rá, könnyen előfordulhat, hogy Le Mans-ban is elindul még idén. Brendon Hartley meg egyenesen WEC-bajnoki címévődként kezdheti meg első teljes Forma-1-es szezonját!

Visszatérni látszik a polihisztorok kora az autósportban. Loeb és Alonso elindította ezt nagyban, most szép lassan jönnek a többiek is.  

Lando Norris és Fernando Alonso (na meg persze Phil Hanson, ne hagyjuk ki a csapattársat) gépe a 2018-as daytonai 24 óráson

Fotó készítője: Jake Galstad / LAT Images