Vettel: Az ember, aki nem is igazán szereti a rivaldafényt

Annak ellenére, hogy Sebastian Vettel három verseny alatt gyakorlatilag teljesen kiszállt a vb-címért folytatott küzdelemből, bízik a Ferrariban és hiszi, csak idő kérdése, mire nyerni fog az olaszokkal és megszerzi ötödik vb-címét.

Sebastian Vettel jelenleg nem csak saját diszciplínája, hanem az egyetemes sportélet egyik legnépszerűbb embere. Négyszeres világbajnok, mindent megnyert már a Forma-1-ben, amit meg kell nyernie. Számos rekord tulajdonosa, olyan magasságokba vezette a Ferrarit, ahol az olaszok nagyon rég jártak. Erre a 21. század közösségi média uralta világában (amelynek egyébként nem tagja, nincs fenn facebookon és twitteren például) még őt is ki tudják kezdeni.

Az tény, hogy most, a 2017-es szezon végén nnincs már meg az a lendület, ami a szezon elején, a nyári szünetig, amellyel vezetett is összetettben Lewis Hamiltonnal szemben, néha egész tekintélyes előnnyel. Az is tény, hogy Szingapúrban ő is benne volt jócskán abban a balesetben, ami az ő, Max Verstappen és Kimi Räikkönen kieséséhez vezetett rögtön a rajt után.

De ez talán akkor is túlzás. Igaz, az olasz sportsajtó és az olasz közvélemény mindig is ilyen volt: ha valaki jól megy, rajongásig szeretik, de amint beüt a krach és bejön egy gyengébb időszak, még a legnagyobb sztárokról is leszedik a keresztvizet. Mint ahogy most Vettelt is kezdegetik. Ki tudja, talán azért, mert nem áll le a szurkolókkal vitatkozni, hanem csendben, mindenféle sztárallűrök nélkül teszi a munkáját. Most erről és még nagyon sok más, személyes dologról is mesélt a Motorsport.com olasz kiadásának adott exkluzív mélyinterjújában.

Mit jelent számodra a motorsport?
Mindent jelentett egészen addig, amíg meg nem születtek a gyermekeim.

Elégedett vagy azzal, amit eddig elértél?
Igen, és ezt nem az elért sikerek alapján ítélem meg. Amellett, hogy sok kitűzött célt sikerült elérnem a karrierem során, lehetőségem nyílt arra, hogy hihetetlen versenyautókat vezessek, valamint hogy nagyszerű szakemberekkel dolgozhassak együtt. Aztán elérkeztem ahhoz, hogy megvalósult az álmom, aminek eredményeként most a Ferrarinál versenyezhetek. Ez a fejezet még természetesen nem zárult le a karrieremben, mert a Ferrarival is nyerni akarok,de igen, összességében nagyon, nagyon boldog vagyok az életemmel és a pályafutásommal.

Volt olyan, amikor felkeltél az ágyadból, és azt érezted, hogy nem akarod ezt csinálni, nincs kedved kimenni a pályára?
Nem. Ha van valami, amit szeretek, az az, amit már a kezdetekkor is: hogy versenyautót vezethetek egy nagyszerű csapatnál. Most még abban a fázisában vagyok a pályafutásomnak, amikor nem tudom elképzelni az életem enélkül. Aztán idővel majd felmerülnek a kérdések. Például hogy akarok-e állandóan a kamerák kereszttüzében, újságírók gyűrűjében létezni még évek múlva is. Vannak, akik élvezik ezt az életmódot, én jóval kevésbé. De ismétlem, az én legnagyobb motivációm az, amit az elején mondtam: hogy versenyautót vezethetek, és egy kiváló csapatnál tehetem mindezt.

Lehetnek az embernek barátai a paddockban?

Persze, egyértelmű. Nem egyszerű, de...hogyan értékeljük egyáltalán, ki az igazi barátunk? Találkoznod kell vele hetente háromszor? Nem gondolom, hogy ez egy kritérium. Fontosabb, hogy egyet tudjunk érteni, és szerencsére nekem sok olyan ember van, akivel jól kijövök, és sok időt töltök velük. Nem kell ehhez együtt söröznünk. Az viszont már egy jobb értékmérő, hogy kapcsolatban maradunk-e ennek a világnak az elhagyása után is. Vannak olyan emberek, akikkel annak idején együtt dolgoztam itt, de azóta valami teljesen mással foglalkoznak. Azóta is kapcsolatban vagyok velük. Ha viszont megkérdezed, hány barátom van, a válasz valószínűleg 2-3 lesz, ők már nagyon régóta megvannak. De alapvetően szeretem a paddock közegét a benne lévő emberekkel, ugyanaz a szenvedélyünk, ami miatt néha konfrontálódunk.

A Forma-1-gyel kapcsolatban mindig a nyomásról beszélnek. Téged ez gátol, vagy nincs rád hatással?
Attól függ. Le lehet ezt úgy egyszerűsíteni, hogy a nyomás sohasem jó, de az sem, ha egyáltalán nincs semmilyen feszültség körülötted. Meg kell találni az egyensúlyt. Nyomás nélkül az élet...unalmas lenne. Ezzel együtt viszont meg vagyok győződve, hogy a rajtunk lévő nyomás mennyisége csak rajtunk múlik, és ezt csak mi döntjük el. A kezdetektől fogva mindig meg kell kérdeznem magamtól: vajon most én rakok magamra túl nagy terheket, vagy ez kívülről jön? De mondom, ez mindig rajtunk múlik. Csak és kizárólag te tudod, hogy jó munkát végzel-e, hogy igazad van-e vagy nincs. Ezek után el tudod dönteni, mekkora puttonyt veszel fel. Ha túlzol az elvárásaiddal magaddal szemben, nehezebben jutsz majd előre, és saját magaddal sem leszel jó viszonyban.

Néhány pilóta megszabja a csapatának, kik azok a riválisok, akiket nem szerződtethetnek melléjük. Nálad ez hogy van? Helyes dolog preferálni valakit egy másik ember kárára?
Igen, de ezek a döntések nem a pilótára tartoznak. Nyilván sokkal egyszerűbb olyanokkal együtt dolgozni, akit tisztelsz és akire felnézel, már csak azért is, mert a Forma-1 olyan közeg, amelyben sokan hajlamosak túlkomplikálni a dolgokat. Olyanokkal jó együtt dolgozni, akiket ismersz, akik nem 'politizálnak', ez mindenkép érték egy csapattársban. Talán pontosan ezért Kimi a valaha volt legszimpatikusabb csapattársam. Nem jöttem ki rosszul Daniellel sem, de Markkal már problémásabb volt a helyzet. Az ő esetében viszont azt is figyelembe kell venni, hogy két eltérő generáció voltunk, ami azért jócskán megnehezítette a dolgunkat abban, hogy igazán közel kerüljünk egymáshoz. Soha nem is sikerült.

Mik a gyenge pontjaid?

Erről valószínűleg másokat kellene megkérdezni, de lássuk csak...Sokszor túlságosan is önfejű tudok lenni, de biztos, hogy vannak más dolgaim is. Beszéljünk inkább az erősségekről!

Nemrég 30 éves lettél. Mi tesz boldoggá? Csak a győzelem, vagy van más is?
Kiélvezem a pillanatot. Boldog és büszke vagyok attól, hogy a Ferrarinál vezethetek, de nyerni is akarok. Azt hiszem, nem a siker alapján ítélek meg valamit pozitívan vagy negatívan, de boldog akkor vagyok, ha úgy tudok kiszállni az autóbóll, hogy tudom, megtettem mindent. Az is örömmel tölt el, ha van egy jó csapat mögöttem, akivel egy irányba tudunk húzni. Aztán otthon vár engem az én kis privát világom, ami független a versenyzéstől.

Mitől félsz az életben?
Azt hiszem, átlagos dolgoktól, amelyektől egy harmincéves ember félni szokott. Nem tartom magam másnak, mint a kortársaim, bár az igaz, hogy olyan munkám van, ami 20 embernek adatik meg a világon. A nehézségeket, a kihívásokat és a félelmeket illetően pontosan ugyanaz a reakcióm, mint egy átlagos, hozzám hasonló, átlagos munkával rendelkező embernek. Azt hiszem, ahogy az ember öregszik, úgy aggódik egyre jobban az egészségéért és a hozzá közel állókért. Fiatalon ezek eszedbe sem jutnak, nem félsz semmitől.

Idén a Ferrari sokkal közelebb került a csúcshoz a szenvedős 2016-hoz képest. Mi változott, aminek köszönhetően sikerült ezt a lépést megtenni előre?
Valószínűleg nem annyi, mint amennyit az emberek gondolnának. Az emberek legalábbis legnagyobbrészt ugyanazok, mint tavaly. 2016 nehéz volt, emellett viszont nagyon fontos is, ugyanis nagyon sok szempontból a jó irányba indultunk el. Nyilván a szabályváltoztatásoknak is köszönhető, hogy sikerült megragadni a lehetőséget, ugyanis így mindenkinek teljesen új autót kellett építenie, de egyelőre nem vagyunk elégedettek, még többet akarunk nyerni! Sok munka vár még ránk, de ez nem jelenti azt, hogy az embereket is le kellene cserélni. Ha valaki változásról beszél, sokan arra gondolnak, hogy akkor biztos embereket is el kell ehhez küldeni. De erről nincs szó. Néha csak valami apróságon kell változtatni, és minden sokkal jobban működik ugyanazokkal az emberekkel, akik addig is ott voltak. A potenciál megvan a csapatban, a megfelelő emberek is. Már csak apróságok hiányoznak. Csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e még egyet előrelépni.

Sepangban sokakat megleptél azzal, amikor azt mondtad, hogy a körülmények ellenére minden egyes hátralévő versenyt meg akarsz nyerni. Sokak szerint ez optimista nyilatkozat volt, túl optimista...
Láthattuk, hogy minden egyes versenynek külön története van. Mint Malajzzia: utolsóként indultam, és így minden nehéznek nézett ki. De a tempó megvolt, így pedig megerősítést nyerhettünk arról, hogy győztes autónk van, sőt, még javulni is tudunk. Megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, és hogy az irány, amin haladunk, jó. A probléma csak a szerencsével volt. Alapvetően nem hiszek a szerencse témakörében, de volt pár olyan dolog, ami a lehető legrosszabbkor jött elő. De eljön egy másik verseny, és lehet, hogy ami velünk fordult elő, aznap valaki mással fog, még ha nem is kívánom ezt senkinek. Amit mondani akarok ezzel, az az, hogy az ilyen előfordul, ez is része a játéknak. Rengeteg olyan hétvégénk volt, amikor semmi váratlan nem történt. Mindenki láthatja, hogy jártunk az elmúlt néhány hétben, de egy ilyen hosszú szezont nem lehet problémák nélkül teljesíteni, az nagyon ritka. Nyilván egy hiba is rossz, hát még ha ez kettő, három vagy még több. A tempónk mindenesetre megvan, most erre kell koncentrálnunk.

Melyik volt rosszabb: Baku vagy Szingapúr?
Azt hiszem, Baku, mert ott úgy éreztem, cserben hagytam a csapatot, hogy csalódást okoztam nekik. Egy potenciális győzelmi esélyt szalasztottunk el az én hibám miatt. A szingapúri inkább csak egy versenybaleset volt, az meg bármikor előfordulhat. Szingapúrban gyakoriak a balesetek a rajtnál, nyilván, ha ennek te vagy az érintettje, az nem kellemes. Nem jött jókor, de egy ilyenre nincs is megfelelő pillanat.

Hogy tetszik Olaszország?
Mielőtt a Ferrarihoz érkeztem volna, már volt némi tapasztalatom a Toro Rossóval, ahol rengeteg olasszal dolgoztam együtt. De ott minden egyszerűbb volt, például azért is, mert az egész istálló nagyban kötődik a Red Bullhoz. Ők pedig osztrákok, vagyis kulturálisan közelebb állnak hozzám. A Ferrari teljesen más, ugyanis egy 100 százalékban olasz istállóról van szó. Ez egy fantasztikus dolog. Amikor a motorsportban ma már minden globális, egy olyan csapat, amelynek szinte minden munkatársa olasz, aki pedig nem, az is olasz értékeket vall magáénak, egy üde színfoltot jelent. Sok csapat rengeteg dologban hasonlít egymásra, de a Ferrari más. Nagyon tetszik az olasz életmód, az ő gondolkodásuk nekem is nagyon sokat segített például abban, hogyan viszonyuljak az emberekhez. Az egyetlen problémám, hogy még nem tudok úgy olaszul, ahogy szeretnék...De a szerződéshosszabbítás miatt van még rá minimum három évem, szóval rajta leszek az ügyön.

Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Versenyzők Sebastian Vettel
Csapatok Ferrari
Cikk típusa Interjú
Címke 2017, ferrari, japan, japán nagydíj, malajzia, maláj nagydíj, sebastian vettel, sepang, szingapúr, szingapúri nagydíj, szuzuka