Vettel: Dicsőség, ha Hamilton, vagy Alonso ellen versenyezhetek

Vettel maximálisan tisztában van azzal, hogy sokat köszönhet a csapatnál dolgozó szakembereknek, akik a háttérben minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hétről hétre egy ilyen versenyképes autóval gurulhassanak pályára.

„Ez is csak a csapatmunka végeredménye. Nagyon hálás vagyok azért, amit a srácok tesznek értem időről időre. Sok időt töltenek el az autó szerelésével, különösen, ha valami probléma van vele, miután folyamatosan feszegetjük a határokat. Tehát tisztában vagyok vele, hogy ez nemcsak az én érdemem. Nem vagyok ez önző ember. Nagyon hálás vagyok a srácoknak, de ha az óraszámokat és a hónap végi fizetési csekket nézzük, akkor jobb a McDonalds-nál dolgozni. Ezek az emberek maximálisan elkötelezettek, és imádják azt, amit csinálnak. Szeretnek itt dolgozni és örülnek, hogy a Forma-1 részévé válhatnak.”

Vettel eleinte még csak nem is sejtette, hogy mi vár rá a későbbiekben…

„Még csak álmodni sem mertem hasonlóról. Emlékszem, kis srácként együtt bújócskáztam a  többiekkel, és gokartozás közben is csak arra voltam kíváncsi, hogy milyen gyors vagyok. Miután kiszálltam a gépből, homokozni mentem és játszani kezdtem a kisautókkal. Ezek nagyon jó idők voltak. Sok barátom volt azokból az időkből. Akkoriban még valóban nem gondoltam arra, hogy egy nap nagyon komoly versenyző leszek. A suli után a srácokkal lógtam és fociztunk. Sajnos nem voltam benne valami jó, de a szüleimnek hála azt csinálhattam, amiben már sikeres vagyok. Nagyon figyeltek rám a szüleim és szép lassan kezdtem megérteni, hogy milyen áldozatok vannak ezen karrier mögött. Ezek az idők azonban felejthetetlenek maradnak számomra, és időről időre felidézzük ezeket a kis családommal. A mostani életem azonban teljesen más, miután a Forma-1-ben versenyzem. Azt az életet már nem élheted, mint régen. Később már tudatosult bennem az, hogy itt akarok versenyezni, de valóban nem álmodtam arról, hogy ilyen eredményeket érhetek el. Elképzelni sem tudtam akkor hasonlót.”

A német nem érzi olyan zárt világnak, vagy börtönnek az F1-et, mint azt sokan mondják.

„Ez egy érdekes és izgalmas világ, melyben mindig történik valami. Nyilvánvaló, hogy több figyelmet kapok, mint az átlag, ami néha negatívum is, de hozzá lehet szokni. Nem érzem magam zárkózottnak, csak vannak dolgok, amiket nem teszek meg, vagy nem mondok ki a kamerák előtt. Ezzel csak saját magamnak okozok jót, mert tudom, hogy itt mindennek súlya van, még akkor is, ha azt nem feltétlen úgy érted. A Forma-1-ben még egy vicc is címlapra kerülhet, amit negatívan írnak meg rólad. Lehetséges, hogy a Ferrari rajongói emiatt sem kedvelnek túlzottan, de nem haragszom rájuk, mert tudom, hogy milyen világ ez. Nagyon nehéz megítélni egy embert a Forma-1-ben, akit valójában kicsit sem ismersz. A pillanat hevében olykor én is mondok olyan dolgokat, amiket nem gondolok komolyan. De ez a kihívás része, én azonban senkire nem haragszom. Volt már arra is példa, hogy egy rajongó bocsánatot kért tőlem, miután látta, hogy én is csak egy ember vagyok, és ráadásul normális. Egy egyszerű srácnak tartom magam, aki csak nyerni akar. Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csapat van mögöttem, mint a Red Bull, mely megadja számomra a lehetőséget.”

Egy valóban egyszerű srác, aki éhes farkasok között versenyez.

„Itt van Kimi, Mark, Fernando, Jenson, Lewis, Nico és a többiek… Ezek a srácok egy rendkívül magas szintet képviselnek, akik ellen valóban dicsőség versenyezni. Ha pedig le is győződ őket, akkor ez jobb érzés, mint bármi más… Személy szerint engem ez hajt, mert a legjobbak ellen küzdhetek. Számomra ez egy komoly mérce. Ha hosszú távon nem tudnék ellenük harcba szállni, miközben egy jó autó van alattam, akkor befejezném, mert az már nem okozna számomra örömet.”

Sebastiant olyan nevekkel említik egy lapon, mint Fangio, Senna, vagy Schumacher…

„Azt hiszem, Fangio és Senna is megenne a szemeivel. Ők nagyon erős karakterek voltak, akikkel nem lehetett csak úgy szórakozni. Érdekes lett volna ellenük versenyezni, de nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani ezeket a korszakokat. Nem érzem azt, hogy ezen a szinten lennék. Folyamatosan tanulok és küzdök, hogy még jobb legyek. Michael pedig Michael… Ő egy örök példakép, aki olyasvalamit tett le az asztalra, ami megdönthetetlennek tűnik.”