Vettel a koronavírusról, a tapasztalatról és a fiatalokról

Mi a sport szerepe ebben a helyzetben?

Sebastian Vettel: Nekem ez a sport az életem, szóval mondhatni elég fontos szerepe van. Nagyon sok minden történik, de a rajongók csak azt a két órát látják, ami a pályán zajlik, szóval, ha ebből indulunk ki, akkor a mi feladatunk a szórakoztatás. Ahogy korábban próbáltam elmagyarázni, nagyon nehéz időket élünk, megérteni a szituációt és főleg előre megjósolni, hogy mit hoz a jövő, jelenleg lehetetlennek tűnik.

Senki nem tudna erre megfelelő választ adni, de valahol mindannyian a normalitásra törekszünk, amire valahol felelősségként is tekinthetünk. Viszont azt nem lehet megtagadni, hogy amikor elhagyjuk az otthonunkat, akkor ennek a felelősségnek egy részét más emberek kezébe adjuk, és ez nem csak az F1-re, hanem az élet bármely területére igaz.

Például mindannyian repülővel érkeztünk a helyszínre, senki se hajóval, sőt olyanról se hallottam, aki ideúszott volna, szóval a felelősséget a repülőgép pilótáinak a kezébe adtuk, annak tudtában, hogy előfordulhat, hogy nem elég biztonságos a repülő, nem jók az időjárási körülmények, itt a koronavírus is és így tovább.

Sebastian Vettel, Ferrari

Fotó készítője: Sam Bloxham / Motorsport Images

Senki sem kényszerített minket, hogy felszálljunk a repülőre, szóval ez a saját szabad döntésünk, hogy azt tudjuk csinálni, amit szeretünk, vagyis részt vegyünk az év első versenyén és végre a pályára léphessünk, és ez mindenkit lázba hoz. Mindezek mellett tudomásunk van a kialakult helyzetről, és azt szoktam mondani, hogy ez mindenkinek a saját kezében van, aki ebben részt vesz, a rajongóknak, a szervezőknek, a csapattagoknak, a pilótáknak, hogy betartsák a szükséges óvintézkedéseket.

Meglehetősen nehéz ezt megérteni: A fiatal versenyzők bármilyen körülmények között versenyeznének, mert ha visszaemlékszel, amikor 18-20 éves voltál csak a versenyzés járt a fejedben. Te, Lewis és Kimi ezt már teljesen máshogy látjátok. Ugyanaz a tűz megvan bennetek is, de a látókörötök jóval szélesebb – ez így van?

SV: Valószínű, de szerintem ez egy teljesen normális dolog. Ahogy mondtam, szerintem ez egy olyan dolog, amire az élet megtanít, olyan tapasztalat, amit csak egy bizonyos idő után tudsz megszerezni, szóval nyilván igaz az állítás, hogy 10-15 éve más se járt a fejemben, csak a versenyzés. Minden csak ekörül forgott, de ahogy mondtam, mostanra már megváltozott néhány dolog, ami nem azt jelenti, hogy a szenvedély csökkent bennem, egy cseppet sem, csak már jobban átlátom a dolgokat.

fans with Sebastian Vettel, Ferrari and Charles Leclerc, Ferrari masks

Fotó készítője: Mark Sutton / Motorsport Images

Kitágul a horizontja a látásmódodnak és szimplán jobban tudomásod veszed a többi dolgot, ami zajlik az életben a versenyzésen kívül. Nyílván mivel már 10 évem volt arra, hogy lássam a világot és körbeutazzam a földet a munkámnak köszönhetően, így jobban észreveszem a történéseket és a változásokat, amik végbe mennek, emellett megnövekszik az érdeklődésed más dolgok iránt is, ahogy egyre érettebbé válsz.

Idén kezded a 13. szezonodat. Milyen érzés? Emlékszel az első versenyedre? Ez itt volt vagy Bahreinben?

SV: Az első verseny itt volt Ausztráliában. Bourdais [Vettel akkori csapattársa] pontszerző lett, én meg az első kanyarban kicsúsztam, ha jól emlékszem, összeütköztem valakivel. Az is rémlik, hogy akkor nagyon sokan kiestek különböző okok miatt, és szerintem mindenki, aki célba ért, az gyakorlatilag pontot szerzett. Az volt Bourdais első versenye, és rögtön pontszerző lett, ami szép teljesítmény. Nekem értelemszerűen nem volt túl jó nap, de jó volt látni, hogy a Toro Rosso pontot szerez.

Az első verseny előtt milyen érzések voltak benned? Hasonlók, mint most egy verseny előtt, vagy teljesen más?

SV: Vannak hasonlóságok, de összességében teljesen más. Ezalatt azt értem, hogy sokkal idegesebb voltam az első verseny előtt, mint most, mert nem tudtam, hogy mire számítsak, mivel annyira nem is ismertem a pályát. Most annyiban más, hogy már ismerem a pályát és 10 év távlatából tudod azt mondani, hogy: „ezt már csináltam ezelőtt is”.

Ez ad egy jókora magabiztosságot, de amikor a szombati időmérőhöz, vagy a vasárnapi futamhoz érünk, akkor szoktam izgulni. Szerintem, ha nem izgulsz, vagy nem érzed magadban azt az idegességet, az azt jelenti, hogy többé nem érdekel eléggé. Mivel már megvan a magam rutinja, ezért sokkal nyugodtabb vagyok összességében, de most, hogy a futam közelében járunk, már kezdődik az izgalom.

Emellett, a téli szünetek egyre rövidebbé válnak, olyan érzés, mintha Abu Dhabi nemrég lett volna, de ahogy utaltam rá korábban, amikor a rajtrácsra érsz, akkor úgy is rájössz, hogy itt az idő, most kell figyelni, csak a most számít, és ettől lesz igazán izgalmas a sport.