Bottas - egy jó finn mindig kell a Forma-1-be

Azt szokták mondani, a sportújságíró nem szerencsés, ha elárulja, kinek szurkol abban a sportágban, amiről ír vagy beszél. Ez most kivétel lesz: mindig is a finnekért szorítottam az autósportokban. Annak idején Mika Häkkinen vb-címei voltak az első autósporttal kapcsolatos élményeim (még igencsak halványan...), ez pedig azt hiszem, mindent eldöntött.

Häkkinen után jött a következő finn, a McLarennél egy ideig rendkívül peches, később viszont a Ferrarival mégiscsak révbe érő Kimi Räikkönen, aki sokak kedvence a Forma-1-ben - nos, én is ebbe a kategóriába tartozom, Häkkinen után nagyon gyorsan a Jégember lett rajongásom legfőbb tárgya. Voltak persze félresiklott kísérletek is a Forma-1-ben, Mika Salónak vagy éppen JJ Lehtónak nem igazán jött be az élet a száguldó cirkuszban, és bár nyert egy futamot, a McLarennél rövid ideig szerencsét próbáló Heikki Kovalainen sem tudott Rosberg, Häkkinen és Räikkönen nyomdokaiba lépni.

Amikor épp kezdtem azon gondolkozni, hogy mi lesz, ha Räikkönen nem tér vissza a Forma-1-be a nagy ralizás közepette, 2011-ben a GP3-ban feltűnt egy újabb finn tehetség, egy bizonyos Valtteri Bottas. Elsőként azért figyeltem fel rá, mert a "mi fiunkkal", Kiss Pál Tamással versenyzett egy mezőnyben, később pedig azért kezdtem el követni az eredményeit, mert jó volt. Bottas nem is annyira a szezon elején villogott, hanem az évad második felében indult be igazán, és az utolsó nyolc futamból négy futamot megnyert, majd a bajnoki címet is elhódította James Calado és Nigel Melker előtt.

Gondoltam, erre a srácra a jövőben érdemes lesz figyelni, 2012-ben pedig Bottas meg is kapta a lehetőséget a Forma-1-ben, a Williams tesztpilótájaként. Mivel jól végezte munkáját, a patinás istálló főversenyzővé léptette elő, ezzel a Forma-1 történetének kilencedik finn versenyzője lett. Első szezonjában, 2013-ban az akkor gyengécske autóval mindössze egyszer tudott pontot szerezni, ez a szezon talán leginkább a "küzdelmes" jelzővel jellemezhető.

Bottas karrierje 2014-ben indult be igazán, amikor autója lehetőségeihez mérten egészen kiváló versenyeket futott, és elkezdtek sorjázni neve mellett a dobogós helyezések. 2014-ben hatszor is felállhatott a dobogó második vagy harmadik fokára, a szezon végén pedig egyből rettenetesen magasra tette saját magának a lécet, ugyanis negyedik lett összetettben.

2015 és 2016 nem sikerült ennyire erősen, azonban a kisebb visszaesés ellenére is szerzett két, illetve egy dobogót. 2016 végén a világbajnoki címet megszerző Mercedes-pilóta, Nico Rosberg mindenkit sokkolva úgy döntött, a csúcson kiszáll és visszavonul, így adódott egy üres hely az egyik legkelendőbb csapatnál. A Mercedes sokáig nem tudott (nem akart) dönteni, végül viszont egy irgalmatlan pletykaáradat lezárásaként Bottasra esett a választása.

A finnt rengetegen féltették a háromszoros világbajnok, gyakorlatilag csúcsformában versenyző Lewis Hamiltontól, de a kétkedőknek nem lett igazuk: bár le van maradva angol csapattársától, első mercedeses szezonjában egyáltalán nincs miért szégyenkeznie, hátránya Hamiltonhoz képest mindössze harmincnégy pont. Bottas eddig már nyolcszor dobogóra állhatott a 2017-es idényben, ami pedig még fontosabb, ebből a nyolcból kétszer győztesként. A tavaszi orosz futam volt pályafutása első sikere, ehhez nem sokkal később, Ausztriában gyorsan hozzácsapott még egyet.

Nem tudom, hogy Bottasból lesz-e valaha világbajnok, az viszont biztos, hogy erre minden esélye megvan. Nem akármilyen statisztika lenne a kis népességű északi országtól, ha első kilenc versenyzőjéből négy is világbajnoki címet ünnepelhetne. Szóval így vagyok én a finn autóversenyzőkkel. És akkor még a rali szóba sem került...