Valóban a McLaren "mini-DRS-e" miatt tudta feltartóztatni Piastri Leclerc-t?

Oscar Piastri MCL38-asának hátrafelé néző fedélzeti kamerájának felvételein látható, ahogy a felső szárnylap alakja megváltozik terhelés alatt, ez legjobban abban mutatkozik meg, ahogy az elülső szélének a külső része felfelé hajlik a sebesség növekedésével.  Ez tovább csökkentheti a légellenállást és növelheti az autó sebességét az egyenesekben, de ami fontosabb, hogy újra beszédtémává teszi a rugalmas szárnyakat.

Eddig idén a témában elsősorban az első szárnyaknál alkalmazott megoldások szabályossága volt kérdéses, azonban ezek után biztosan némi figyelmet kapnak majd a hátsó szárnyak rugalmas elemei is. A McLaren hátsó szárnyának dizájnja azért külön érdekes, mert Piastri a verseny nagy részében úgy tudta megőrizni helyét Leclerc-rel szemben, hogy riválisának nyitva lehetett a DRS-e.

A Forma-1-ben már régóta folyik a háború a rugalmas szárnyak körül, ugyanis a csapatok folyamatosan próbálják az aerodinamikai rugalmasságot kihasználva fejleszteni gépeik teljesítményét, úgy, hogy az FIA által mozdulatlan autókon elvégzett teszteken még átmenjenek.

Persze ezek az elemek a pályán, amint terhelés éri őket, mindenképpen eltorzulnának, és a tesztek is inkább arra valók, hogy meghúzzanak egy vonalat és megakadályozzák az esetlegesen veszélyes tervek megvalósítását.

Azonban most már ott tart a dolog, hogy a szövetség más taktikával igyekszik betartatni a szabályokat, a fedélzeti kamerák felvételét figyelve állapítják meg, hogyan változik a komponensek alakja különböző tempónál, és ez alapján szabályváltoztatásokkal igyekeznek megakadályozni, hogy túlságosan elszabaduljanak a dolgok.

Ez a módszer 2021-ben került bevezetésre, amikor az irányító testület minden csapatot arra kért, fessenek 12 referenciapontot a vezérsík és a felső szárnylap kijelölt helyeire. Ezeknek a pontoknak a helyzetére támaszkodtak a hátrafelé néző fedélzeti kamerák felvételeinek vizsgálatakor, a címlapképünkön mutatjuk meg, hol vannak – hat fekete pont a felső lapon és hat fehér a vezérsíkon.

Értesüléseink szerint ez elsősorban a hátsó szárnystruktúra túlforgásának megakadályozása érdekében történt és miután hasonló vádak kaptak szárnyra idén a rugalmas első szárnyakkal kapcsolatban is, a szövetség a Belga Nagydíj pénteki szabadedzésén is hasonló módszert alkalmazott.

McLaren MCL38 rear wing detail

Fotót készítette: Uncredited

Mivel az FIA láthatta a fedélzeti kamerából, hogy a felső szárnylap elülső széle felfelé hajlik (képünkön a betéten piros nyíllal emeltük ki), pont úgy, ahogy már több versenyen is tette idén, vélhetően nem gondolják, hogy kívül esne a szabályok által kijelölt határokon.

Ami ennek a meghajlásnak a nettó hatásait illeti, a felső szárny és a vezérsík között így kialakuló rés valószínűleg a DRS nyitásához hasonló hatást teremt, bár messze nem olyan hatékonysággal. Tekintve azonban, hogy ez csak a terhelés növekedésével történik, így a megoldás a kör egészében javít az autó teljesítményén.

Például a szárnylap meghajlását Azerbajdzsánban a középső szektorban is lehetett látni, a belső kamerás felvételeken egyértelműen látható, ahogy a külső rész megemelkedik és a felső szárnylap elszakad a mellette található csúcsszekciótól, bár nem olyan látványosan, mint a célegyenesben.

A „mini-DRS-nek” keresztelt elem újabb példája annak, a Forma-1-ben dolgozó mérnökök milyen leleményesek tudnak lenni, ugyanis ismét megtalálták a módját a szabályzat olyan értelmezésének, amire a riválisok nem jöttek rá és így előnyhöz jutottak.

A csata érdekesebb fele azonban még hátravan, ugyanis a többi csapat is nyilván megvizsgálja, hogyan tudnak egy hasonló dizájnnal előrukkolni. Ennek ellenére a McLaren idén már tökéletesen hasznát vette, tekintve, hogy a versenynaptárban szereplő nagy sebességű pályák túlnyomó részét már magunk mögött hagytuk.