Vajon a Honda végsebessége mit sejtet?!

A japán gyártó a 2019-es szezonnyitón az összes végsebesség-összesítés szerint az élen végzett - a célvonalnál és a szektorokban is.

Alapjába véve az eddigi teljesítményük már így is biztató az új partnerük, a Red Bull szempontjából, akiknek rögtön elsőre összejött a dobogó a japánokkal.

Azonban ezeket a számokat különböző tényezők befolyásolták - beleértve a DRS-használatot, a motormódokat és az elöl haladó autó szélárnyékát - ezért sem szabad a végsebességekből messzemenő következtetéseket levonni.

Az időmérős összehasonlítás tehát sokkal igazságosabb, és a Honda még versenyképesebbnek mutatkozott, mint az ígéretes 2018-as szezonjuk során.

A 2019-es Ausztrál Nagydíj időmérő edzésén a legmagasabb végsebesség 322,5 km/óra volt, melyet a Mercedes motorral meghajtott Racing Point versenyző, Sergio Perez ért el.

Azonban a legjobb hondás, Alex Albon Toro Rossója sem sokkal maradt el: 321,8 km/óra.

További híreink:

A Honda nem bízza el magát, de már a Mercedes és a Ferrari nyomába eredt

A Honda nem szeretne túlságosan sokat belelátni ebbe az értékbe, de azt azért viccesen hozzátették, hogy jobb közelebb lenni az élmezőnyhöz, semmint a mezőny végéhez.

"Mindezt nagyban befolyásolják a körülmények." - mondta a Honda F1-es technikai igazgatója, Tojoharu Tanabe a Motorsport.com-nak.

"A végsebességek terén elért pozíció nem túl fontos nekünk. Azonban jobb, mintha a tabella legalján lennénk!"

A kritikusok elővehetik a Red Bull tempóját is, hiszen épp az átlag, 317-318 km/óra alatt tanyáztak - ha pedig ez így marad, akkor a Honda nem is jelent különbséget a számukra.

Igaz, hogy a végsebesség alapján nem jelenthetjük ki, hogy a Red Bull jobb lenne a Hondával, mint a Renault-val volt, hiszen ebből a szempontból a Renault-val meghajtott McLaren is elől végzett.

Azonban az bizonyított, hogy a Red Bull nem sokat szenvedett a váltástól, és azon a szinten kezdetek, ahol 2018 végén zártak - mely az eredeti cél is volt.

A Toro Rosso teljesítményéből pedig arra is következtethetünk, hogy a Red Bull nem az alacsony leszorítóerős beállításokra ment rá, hogy megpróbálják kiegyensúlyozni a motor lemaradását.

Bár ezzel az időmérőn visszaesnek a végsebesség terén, versenykörülmények között nagyon is ott vannak.

Verstappen éppen ezért megpróbálhatta, és az egyenesekben, amikor szélárnyékba került, a Ferrari és a Mercedes tempóját hozta a Red Bull nagyobb leszorítóerejével.

Ha azonban az adatokat összehasonlítjuk a 2015-össel, amikor a Honda újra csatlakozott a mezőnyhöz, akkor azt is láthatjuk, mennyit léptek előre a riválisaikhoz képest.

A múlt hétvégi időmérő volt az első alkalom, hogy a Honda az átlag felett teljesített a végsebesség terén Ausztráliában.

Mikor 2015-ben visszatértek a McLarennel, ijesztően elmaradt a tempójuk: 312,9 km/óra az átlagos 322,6 és 329 km/órához képest.

A Honda pedig olyan komoly előrelépést ért el, hogy az utóbbi négy évben közel 10 km/órát gyorsultak, míg a mezőny átlagosan 4 km/órával lassult.

Mindez a 2017-es és 2019-es aerodinamikai változtatásoknak tudható be, illetve a nagyobb szárnyaknak, melyek nagyobb leszorítóerőt generálnak - ellenben a nagyobb hátsó szárnyak erősebb DRS-hatással társulnak.

A Red Bull elsősorban pedig azért váltott a Hondára, mert úgy vélték, a japánok a szezon során többet tudnak előrelépni, mint a Renault. Vagyis az idei első versenyen látott tempó még biztatóbb lehet a Red Bull számára, mint maga az elért harmadik hely.