Hamilton és Wolff beszélget, 2. rész: "Tavaly Monacóban szánalmas hétvégénk volt"

Az mindig érdekes, amikor egy általában csak a "hivatalos" formájában látott versenyző, Lewis Hamilton és csapatfőnöke, a szintén elég kimért Toto Wolff kicsit személyesebb hangvételben beszélgetnek. Második rész.

Cikkünk előző részét ott hagytuk abba, hogy Lewis Hamilton a tavalyi szezon legjobb pillanatára emlékezett, míg Toto Wolff a rövid memóriájával odáig jutott, hogy az egyik legnehezebb hétvégét, a 2017-es Monacói Nagydíjat emelte ki. Folytassuk innen, bőven lesz még téma, amit érintenek...

Lewis Hamilton: A tavalyi monacói futam?

Toto Wolff: Igen, amikor szánalmas hétvégénk volt. Nem tudtam aludni, hajnal háromkor felkeltem, és kimentem sétálni. Aztán láttam a sok részeget kijönni az Amber Lounge-ból...

LH: Miért mindig csak a negatív dolgokra emlékszel?!

TW: Fogalmam sincs - de ez változást hozott, innentől folyamatosan fejlődni tudtunk. De én mindig a negatívumokra emlékszem.

LH: Szóval mindig azon gondolkozol, hogyan lehetne javulni?

TW: Igen.

LH: Azt hiszem, én mindenhol csak a jó dolgokra emlékszem, legyen szó kapcsolatról vagy barátságról. A múltban történt negatív dolgok ma már irrelevánsak. A nagyszerű emlékek (a siker, a jó pillanatok, amikor látom, mennyire boldog mindenki a garázsban) miatt érzem, hogy valami különleges része vagyok.

TW: Azt hiszem, tréningekre van szükségem tőled! Én lefekszem a kanapéra, te meg leülsz mellém...

LH: Csak fogadj be minden pozitív energiát és ne foglalkozz a negatívumokkal. Én is ezt csinálom.

TW: Azt hiszem, ez jobb lesz...

Mit tartogat a jövő?

LH: Remélem, folytatni tudjuk - a növekedést, a jó teljesítményt és előre is tudunk lépni. Folytatni a kapcsolatunk fejlődését. Szeretném ezt a csapatot olyan messzire vinni, amennyire csak lehet. Szeretnék részese lenni annak az utazásnak, amelynek végén az vár minket, hogy a Mercedes a Forma-1 történetének legsikeresebb csapatává válik. Szeretném nyomni ezért, és azért, hogy amit elérünk, azt nagyon nehezen lehessen megismételni. A piros autókat és a piros csapatot ez valószínűleg nagyon fogja zavarni, szóval ez a célom...

TW: Ugyanez nálam is, könnyű erre válaszolni. Az elmúlt négy évben mindent mozgásba hoztunk a csapatnál, nagy örömömre szolgál, hogy veletek dolgozhatok, semmi pénzért nem lennék máshol. Az az öröm számomra, hogy a gyárban lehetek, és ott járkálhatok. Még a versenyhétvége is jó, a nagy nyomás ellenére is. Úgy gondolom, olyan dolgot építhetünk most, amit 20-30 év múlva az ezüstnyilak korszakaként emlegethet majd az utókor. Vagy Mercedes-éraként, ami a Forma-1 történetének legsikeresebbje. Ilyen lehetőség, hogy egy ilyen márkánál dolgozhatok, nagyon ritkán és nagyon keveseknek adatik meg az életben. De még csak most kezdtük.

LH: Mondjunk pár negatív dolgot is, nem?

TW: Tudunk?

LH: Ez a valaha volt legvidámabb beszélgetésünk. Nem nagyon van ilyenre lehetőségünk, általában vitázunk valamin... Csak viccelek.

TW: Mindig csak a végcél érdekében. Ő annyira jó mindenben.

LH: Toto hihetetlenül versenyképes, nevetséges, azt hiszi, jobb, mint én.

TW: Mindenben nyerned kell, amit csinálunk.

LH: Ezt mondom én is. Utálok veszíteni. Te is?

TW: Igen, annyira fájdalmas érzés.

LH: Mit gondolsz olyankor, amikor megnézel magadról egy videót, amint épp az asztalt vered?

TW: Hogy mennyire hülyén nézek ki. De hát ezt hozzák ki belőlem az érzelmek, annyira ideges vagyok a vereség fájdalma miatt. Az öröm a győzelem után eltart mondjuk 2-5 órát, de a vereség...

LH: De az oda vezető út nagyon hosszú. Ugyanígy érzek...

TW: Amikor adódott a probléma a váltóddal hétvégén, felkeltem hajnal négykor, majd Susie megkérdezte, hogy mi van. "Azon az istenverte váltón pörög az agyam!

LH: Ugyanígy vagyok. Ezt az emberek nehezen értik meg. Olyan fájdalmat érzek ilyenkor, amit le sem tudok írni. És ezen az sem segít, hogy már régóta versenyzem, mindig ott van. Tudod, hogy jobb lehetnél, de nem jön össze. Ez nyilván nem a világvége, de ottmarad benned. Az utolsó verseny után is voltak rémálmaim. Lepörög bennem minden eshetőség. "Mi van, ha ezt csinálom? Mi van, ha azt csinálom? Nyerhettünk volna? Nem tudom, nálad megvan-e ez.

TW: Emlékezz az ausztrál beszélgetésünkre. Ez egyszerűen egy nehéz pillanat, nekem fizikai fájdalmat is okoz.

LH: Szintén, de fájdalom nélkül nem lenne ugyanaz a helyzet. Gondolj bele, ha csak továbbhaladnánk, akár nyerünk, akár veszítünk. Fájdalom nélkül nem lenne ugyanaz. Ha nincsenek meg a mélypontok, a kiemelkedő pillanatokat sem fogod tudni értékelni...

Az április nyolcadikán, tehát a Bahreini Nagydíj napján készült beszélgetést itt videó formájában is megtekinthetitek!

 
Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Versenyzők Lewis Hamilton , Toto Wolff
Csapatok Mercedes
Cikk típusa Interjú
Címke lewis hamilton, mercedes, toto wolff