Sok a homeboy, kevés a playboy, avagy James Hunt kontrollerrel a kezében

A bedeszkázott ablakok mögött mit sem változott a hangulat. A hotel bárjában nyoma sincs a tájfunfenyegetésnek. Még van is idő, és amúgy is van veszélyesebb egy kis viharnál. Szombatra várják Hagibist, addig még bármi történhet. Közben napszaktól függetlenül unott rosszlány támasztja a pult oldalát, és a főpincérrel a forma-1-es felfordulásról beszélget.

Hosszú, szőke hajú fickó lép a hallba. Senki sem figyeli, hogy nincs rajta cipő. Ő a száguldó cirkusz egyik artistája, aki minden nap kockára teszi az életét. Két végéről égeti a gyertyát, és nincs ezzel egyedül a hotelben. A versenyzők gyorsan élik az életüket, és tudják, a pályán gyorsan véget is érhet. A 15. hely is eredmény, ha az ember élete a tét.

Csak pár lépést tesz meg a fickó a teremben, és már mindenki felismeri. Ő az, aki nem félti az életét. A pulthoz megy, rendel, iszik, kiszúrja a csajt. Gyorsan megy ez neki, az F1-es pilóta playboy. Rendesen fogyasztanak, belecsúsznak az estébe, majd a fickó valamit a nő fülébe súg, és megfogja a kezét. Felviszi a szobába.

Bekapcsolja a gépet, és kontrollert nyom a csaj kezébe. Fifáznak. Mert másnap nincs időmérő...

***

A fenti elbeszélés csak a képzelet szüleménye, muszáj le is írni ezt, mert aztán számon kérik az emberen, hogy James Hunték idejében még nem volt PlayStation, a felkészülésnek nem volt része a szimulátor, de az is biztos, hogy James Hunt nem is kért volna belőle....

Más viszonyrendszer szerint kerültek kiválasztásra a pilóták, mint ma, és ez a folyamat tökéletesen jól leírja a sportágban lezajlott változásokat is. Akad még ma is pár "playboy", vagy "rosszfiú", persze már az ő jelenlétük is csak emlékeztethet a legendás idők hangulatára. Ahogy kikopott a sportágból a kézi sebességváltó, úgy vált egyre kevésbé érdekessé a vakmerőség. Ahogy a precizitás mindent felülmúlt, vált egyre kevésbé értékessé a rettenthetetlenség.

Senkinek sem hiányoznak a tragédiák, de tény, hogy amikor még a versenyzők azzal az elégedettséggel szálltak ki egy futam után az autóból, hogy "még élünk", mást jelentett a felkészülés, mást jelentett a levezetés. Ezekről az időkről már csak elbeszélésekből értesülhetünk, egyre kevesebb a legendás idők szemtanúja. Mindenesetre szentimentális érzésekkel nézzük a hollywoodi produkciót Hunt és Lauda párharcáról, amelyben előbbi még ennek a letűnt legendás időnek az egyik pionírja, míg utóbbi már a precizitás megtestesítője.

James Hunt, McLaren

Fotó készítője: Sutton Images

Közben a Forma-1 több kanyart is vett, most készül épp a következőre, ám a hangulat alapjaiban változott meg azzal, hogy a technológia a precizitás mellett megteremtette a biztonságot is. Ugyan éppen hetekkel ezelőtt gyászolta meg a motorsportvilág Anthoine Hubert halálát, szerencsére a modern érában már jóval kevesebb a tragédia.

Ám az is tagadhatatlan a szuzukai szombat fényében, hogy a pilóták jellemén is érezhető ez a változás. Az egyre fiatalabb mezőnyben már majdnem mindenki számára alap a szimulátor, már csak azért is mert kicsiben nekik is van. És amikor pénteken kiderült, hogy egy teljes szabadnap áll a versenyzők rendelkezésére a tájfun miatt, olyan válaszok érkeztek a szabadidő eltöltésére irányuló kérdésekre, mint a "PlayStation-özöm Max szobájában", "fifázom", "sorozatot nézek", még a legvadabbnak a bowlingozás tűnt.

Igazán felesleges személyeskedni, mert a pénteken a szabad szombatra vonatkozó kérdésekre adott válaszok igazán megmosolyogtatóak voltak nevektől függetlenül, ha az ember éppen befejezte a Hunt-filmet. Óriási a kontraszt, ahogy a sportágban lezajlott változást tekintve is. Nincsenek már James Huntok a mezőnyben, ám az is lehet, hogy ma már el sem jutnak a Forma-1-ig.