Sir Frank Williams – a kikezdhetetlen akaraterő diadala

Sir Frank Williams 1942. április 16-án született egy királyi légierőnél szolgáló katona, valamint egy különleges nevelési igényű diákokkal foglalkozó tanárnő gyermekeként. Szerény hátérrel rendelkezett, de mindig is nagyratörő volt.

1966-ban rögtön úgy döntött, hogy a rövid autóversenyzői és szerelői karrierje után átáll a „túloldalra”, és megalapította a Frank Williams Racing Cars nevű istállót, amellyel eleinte F3-as és F2-es versenyeken indult. 

Utóbbi kategóriában 1968-ban már versenyt is tudott nyerni Piers Courage révén, ekkor pedig úgy döntött, itt az ideje szintet lépni. 1969-et már egy frissen megvásárolt Brabhammel (és Courage-dzsel a volán mögött) a Forma–1-ben kezdte.

Courage nem is ment rosszul, Monacóban megszerezte pályafutása és az istállója első dobogós helyezését is, amelyhez a szezon végén Amerikában még egyet hozzátett. 1970-ben azonban megtörtént Williams életében az első tragédia.

A Holland Nagydíjon az immár De Tomaso kasztnival versenyző alakulatnál Courage autóján eltört az első felfüggesztés vagy a kormánymű, a brit versenyző pedig menthetetlenül, nyílegyenesen csapódott neki a zandvoorti pályát körülvevő homokdűnéknek, és már nem tudták megmenteni az életét.

Ezt követően sokáig csak néhány pontszerzés volt az, amit az FWRC fel tudott mutatni Henri Pescarolo, Carlos Pace, Gijs van Lennep illetve Arturo Merzario révén, a csapat következő dobogós helyezésére pedig eégszen 1975-ig kellett várni. Ekkor Németországban ugyanis Jacques Laffite lett második.

Ezt követően viszont az istállónak már nem termett sok babér. Williams 1976-ra társult a kanadai milliárdos Walter Wolffal, aki többségi tulajdonos lett, így a csapat Wolf-Williams Racing néven szerepelt abban az évben. 1977-ben viszont máris változás következett, mivel a csapat lényegében megszűnt létezni.

Wolf 100 százalékos tulajdonos lett, de Williams sem tétlenkedett, ugyanis Patrick Headdel megalapította a Williams Grand Prix Engineering nevű új csapatát.

Frank Williams and Patrick Head

Fotó készítője: Motorsport Images

1977-ben a szezon ötödik versenyén, Jaramában tette meg első köreit a Williams, azonban még nem saját autóval, hanem egy March-csal. Ez az idény azonban leginkább még a tanulásról szólt, ugyanis a gárda egyetlen versenyzőjének, Patrick Néve-nek egyszer sem sikerült pontot szereznie.

Az 1978-as év már jobban alakult, hiszen ekkor a még mindig csak egyversenyzős felállással már három pontszerzés is összejött, ebből pedig a harmadik, Watkins Glen-i már nem csak sima pontszerzés, hanem egy második hely volt.

1979-ben a fejlődés tovább folytatódott, ugyanis Alan Jones ekkor már háromszor is futamot tudott nyerni, és a csapat másik versenyzőjének, Clay Regazzoninak is jutott egy siker. Ez volt a Williams első sikeres éve, ugyanis Jones harmadik, Regazzoni ötödik, a csapat pedig a konstruktőrök között második lett a szezon végén.

Valami tehát elindult náluk, ennek beteljesedése pedig 1980-ban érkezett el, amikor meg tudták nyerni első bajnoki címüket, ráadásul mindkét fronton. Alan Jones az egyéniben tudott diadalmaskodni, a csapat pedig a konstruktőrök között utasított mindenkit maga mögé, ráadásul majdnem duplaannyi szerzett ponttal, mint a másodikként záró Ligier.

Ettől kezdve futószalagon jöttek a sikerek: 1981-ben konstruktőri, 1982-ben egyéni vb-cím (Keke Rosberg), 1986-ban pedig a Williams újra csapatszinten diadalmaskodott, azonban a szezont beárnyékolta egy majdnem végzetes autóbaleset.

Hiába volt Frank Williams az F1 egyik legsikeresebb csapatfőnöke, sajnos ő sem volt sebezhetetlen, és 1986-ban egy márciusi napon kis híján utolérte őt a végzete. Azt mindenki tudja, mi lett az F1-es szezon vége, azt azonban talán kevesebben, miért került tolószékbe az az alakulat társalapítója.

1986 majdnem a szezon megkezdése előtt tragikusan indult. Március hatodikát írtunk, az első versenyig, a Brazil Nagydíjig még bő két hét volt hátra, Williams pedig a Paul Ricard-versenypályáról épp a nizzai repülőtérre tartott visszafelé egy bérelt Ford Sierrával.

A bajok ott kezdődtek, amikor elvesztette uralmát autója fölött egy enyhe balos kanyarban, és kiderült, hogy a gépjárműve és az előtte fekvő mező között majdnem háromméteres szintkülönbség van. Az esetnek tehát nem lett jó vége, mivel Williams eltörte a nyakát, és majdnem tragikus kimenetelű balesetet szenvedett, de mégis sikerült túlélnie.

Ennek azonban ára volt, mivel hátralévő életére mind a négy végtagja lebénult és tolószékbe kényszerült. A mellette utazó csapatmenedzser, Peter Windsor kisebb karcolásokkal és zúzódásokkal megúszta a hatalmas bukást. Ami azonban ezek után következett, az jól mutatja, hogy Williams milyen akaraterővel rendelkezett.

Búcsúzik Sir Frank Williamstől az autósport világa