Russell: „Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó” az édesapámnak

A négyszeres futamgyőztes nemrég az Untapped podcast vendége volt, és itt többek között megkapta azt a kérdést, hogy mennyire gyorsan ismerte fel, hogy komoly tehetség rejlik benne. „Őszintén szólva nem is tudtam mást, mert csak beugrottam és futamokat nyertem. Gyors voltam. Az apám viszont keményen bánt velem. Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok neki elég jó.”

„Amikor akkoriban gokartoztam, nem volt még igazi adatelemzés. A gyakorlások során még a köridőket sem mérték. Igazából csak az édesapám állt ott egy stopperrel. Aztán nagyjából öt év után tudtam meg, hogy mindig rosszabb időket mért, mert így a köridejeim lassabbnak tűntek, mint a valóságban. Amikor elmondta, hogy a többiek milyen időket mentek az edzésnapokon, mindig azt gondoltam, hogy lassú vagyok.”

„Amikor azonban jött a lényeges rész, akkor a pole-ba kerültem és futamokat nyertem, szóval teljesen össze voltam zavarodva gyerekként. Azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy az edzéseken lassú vagyok, de aztán megnyerem a versenyt? Később rájöttem, hogy azért csinálta ezt, mert nem akarta, hogy túlságosan is öntelt legyek és elbízzam magam, ez pedig egy igazán csodás és fontos lecke volt számomra.”

A 27 esztendős pilóta emellett arról is beszélt, milyen most a kapcsolata az édesapjával, és az hogyan változott az évek során. „Elment otthonról, még mielőtt én felkeltem volna, hogy iskolába menjek, és aztán este nyolcig, kilencig haza sem jött. Én akkor viszont már ágyban voltam. A hét során tehát tulajdonképpen nem is láttam őt.”

„Péntek este aztán beültünk a furgonba, és fel-le jártunk az országban. Ha pedig a versenyhétvégém nem alakult jól, akkor kiabált és keményen hajszolt engem. Kisgyerekként azt gondoltam, hogy »alig látom az apámat, amikor pedig igen, akkor mérges rám, és úgy érzem, cserben hagyom őt«. Ez nem volt egyszerű.”

„Igazából csak 17 évesen jöttem rá, hogy milyen sok pénzt és időt fektetett belém. A belét is ki kellett dolgoznia, hogy megkaphassam ezt a lehetőséget. Amikor pedig volt egy kis szabadideje, akkor mindig elvitt valahová. Elképzelni is nehéz, milyen nyomás és stressz nehezedett rá. Végső soron viszont azok az évek, úgy hétéves koromtól 13-ig, nagyban befolyásolták a személyiségem, és ezt neki köszönhetem.”

Russell aztán szakmai értelemben búcsút intett az édesapjának, amikor 17 esztendősen bekerült a Mercedes juniorprogramjába. „Ez így már sokkal jobb, hiszen apaként van jelen, miközben régen ő volt a mentor, a szerelő, a sofőr, a befektető. Ő volt minden. Emellett természetesen végignézte, ahogyan gyerekből tinédzser lesz belőlem, és meg akarta nekem adni ezt a lehetőséget, amelyért mindent kockára tett.”

„Amikor aláírtam a Mercedeshez, akkor tűnt csak úgy, mintha átadná a stafétabotot. Volt egy remek beszélgetésünk, amikor ez megtörtént, és elmondtam neki, hogyan látom a dolgokat. Azt szerettem volna, hogy kizárólag az édesapámként legyen jelen. Ezért is van az, hogy amikor eljönnek a futamokra, akkor nem állnak ott a kamerák előtt. Inkább a háttérben maradnak. Nem kell nekik a rivaldafény, az interjúk, a megjelenés. Egyszerűen csak szülőkként akarnak ott lenni.”