Ricciardo elmondta, hogyan lett a „Méhészborz” a beceneve az F1-ben

Az Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és az indiai szubkontinensen megtalálható méhészborz híres az agressziójáról, erejéről és keménységéről, a bőre pedig annyira vastag, hogy különböző csípéseknek és harapásoknak is ellenáll.

Ricciardo a hónap korábbi szakaszában egy ausztrál konferencián osztotta meg, hogy a pályán kívüli, alapvetően nyugodt természete és a pályán előjövő sikeréhsége miként vezetett ahhoz, hogy felvette a Méhészborz becenevet.

„A méhészborzok ennivalóak, édesek és nagyon jóképűek. Amikor azonban valami elveszi azt, ami az övék, akkor visszatámadnak, és úgy érzem, igazából ez volt az én alteregóm is, amikor beültem az autóba.” Figyelembe véve, hogy Ricciardo mennyire jókedélyű pilóta volt, elismerte, hogy sokat kellett dolgoznia azon, hogy ki tudja hozni magából azt a „gyilkos ösztönt” az F1-es karrierje során.

„Már gyerekkorom óta ott volt bennem a versengő. Mindig is nyerni akartam, bármibe is fogtam. A gyilkos ösztönt viszont muszáj volt kifejlesztenem, és dolgoznom kellett azon, hogy ki tudjam magamból hozni. Alapvetően ugyanis lazább és nyugodtabb vagyok.”

„Az egyik első trénerem akkoriban, Stu Smith igazán ki tudta belőlem hozni. Muszáj volt rajta dolgozni, de amikor kieresztettem, az elég jó érzés volt. Olykor jó érzés rosszfiúnak lenni. Ettől függetlenül túl sok energiát kellett használnom ahhoz, hogy mindig kemény legyek, mert ez nem jön nálam természetesen. Más versenyzők ilyenek voltak reggeltől estig, én pedig azt kívántam, bárcsak olyan lennék.”

„Szerintem az emberek, amikor nevetni és viccelődni láttak engem, akkor azt egyfajta gyengeségnek tekintették és alábecsültek engem. Amikor azonban felvettem a sisakot, úgy voltam vele, hogy »oké, itt az idő, hogy olyan kemény legyek, mint a többiek«.” Ricciardo gyilkos ösztönét talán az előzései, az őrült és váratlan bevetődései reprezentálták a legjobban.

„Sok olyan versenyző van, akik kimentek a pályára és egyedül gyorsak tudtak lenni, de amikor 20 másik pilótával vagy, akkor a versenyzési képességek számítanak, és az előzés komoly része ennek. Elég rémisztő tud lenni, mert van benne némi kiszámíthatatlanság és kockázat. Talán a harmadik helyen állsz és azt gondolod, hogy a dobogó már megvan, kell-e kockáztatnom egy esetleges balesetet. Ez azonban a legszórakoztatóbb része, és én mindig úgy gondoltam, hogy jobb ütközni, mint meg sem próbálni.”

„Eljutottam egy pontra, ahonnan igazából már ösztönből jött mindez. Elfogadod, hogy ha nem válik be, akkor is büszke lehetsz arra, hogy megpróbáltad. Imádtam ezt, és úgy éreztem, a riválisok látták, hogy közeledem és tudták, hogy meg fogom próbálni, szóval már egy lépéssel előttük jártam” – zárta gondolatát a nyolcszoros futamgyőztes.

Film készülhet Lewis Hamilton híres kutyájáról? A brit pilóta azt is elmondta, kinek kéne kölcsönöznie a hangját.