Tragikus mexikói Forma-1-es villámkarrier: Ricardo Rodríguez

Az 1942. február 14-én született Ricardo Rodríguez eleinte motorokkal versenyzett, csak később váltott négy kerékre, és tette le a voksát az autósport mellett. Első nemzetközi versenyét 1957-ben, tehát mindössze tizenöt évesen (!) futotta az amerikai Riverside-pályán, amin rögtön nyerni is tudott. A későbbiekben testvévérel, Pedróval indult különböző sportautó-versenyeken, és általában komoly sikereket ért el rajtuk.

1958-ban el szeretett volna indulni a Le Mans-i huszonnégy óráson, azonban mivel még csak 16 éves és 106 napos volt, nem engedélyezték számára a részvételt. Elsőként végül egy évvel később tudott részt venni a viadalon testvérével, 1960-ban pedig már a második helyen végzett André Pilette oldalán. Ekkor még mindig mindössze 18 éves 133 napos volt, ezzel a verseny történetének legfiatalabb dobogósa lett.

1961-ben, immár a Forma-1-ben, egy futam erejéig lehetőséget kapott a Ferraritól, afféle szabadkártyásként a csapat hazai versenyén, a monzai Olasz Nagydíjon. A verseny idején még mindig nem volt húszéves, és mindenkinek leesett az álla, amikor élete első versenyén a második helyre kvalifikálta magát. Ezt tizenkilenc évesen és 208 naposan érte el, ezzel akkor a legfiatalabb első soros rajthelytulajdonos volt. Ez a rekordja több mint fél évszázadig fennállt, csak Max Verstappen tudta megdönteni 2016-ban a Belga Nagydíjon.

Élete első versenyén tehát a második helyről rajtolhatott, és folyamatosan a győzelemért harcolhatott Phil Hillel és Richie Gintherrel. Versenyének végül műszaki hiba vetett véget a tizenharmadik körben. Bár kiesett, Rodríguez meg tudta mutatni tehetségét, és ebből eleget mutatott ahhoz, hogy a Ferrari megtartsa őt 1962-re is.

Phil Hill (1), Trevor Taylor, Ricardo Rodríguez és Jack Brabham (mindhárman a belső íven)

Fotó készítője: LAT Images

1962-ben viszont még fiatal korára való tekintettel nem kapott teljes szezonra szóló szerződést, csak néhány futamon indulhatott. Ezeken viszont ismét letette a névjegyét. Mit letette, tündökölt! A paui versenyen (ez nem számított bele a vb végeredményébe) második tudott lenni, ezen kívül pedig a Belga Nagydíjon (élete negyedik futamán) megszerezte első tényleges pontjait is, és negyedik lett, mindössze egy tizedmásodperccel lemaradva a dobogós Phil Hilltől. Németországban újabb ponttal gazdagodott, a Nordschleifén hatodik lett. A sportautózást sem hanyagolta, ugyanis a Forma-1-es szezonnal párhuzamosan elindult a nagy presztízsű Targa Florio nevű olaszországi sportautóversenyen, amit végül meg is nyert.

Olaszországban feladni kényszerült a versenyt, ezt követően pedig óriási csalódásként élte meg, hogy versenyzői ülés nélkül maradt, miután a Ferrari úgy döntött, nem indul a szintén bajnokságon kívüli Mexikói Nagydíjon. Rodríguez ekkor úgy döntött, hogy leszerződik Rob Walker csapatához, azonban döntése végzetesnek bizonyult: rögtön a szabadedzések első napján, a pálya Peraltada nevű kanyarjában eltört a felfüggesztése, és menthetetlenül a falba csapódott. Nem élte túl az ütközést.

A két testvér, Pedro (középen) és Ricardo (jobbra) Rodríguez. Mindketten idejekorán elhunytak...

Fotó készítője: Ford Motor Company

Ricardo Rodríguez volt a Forma-1 történetének első mexikói versenyzője, akit a jövő lehetséges világbajnokaként tartottak számon, azonban fájdalmasan korán, mindössze húsz évesen életét vesztette. Halála után egy évvel, 1963-ban bátyja, Pedro is követte őt a Forma-1-be, az idősebb Rodríguez testvér pedig 1967-ben megszerezte azt a győzelmet, amire Ricardónak sosem adódott lehetősége. Aztán később, 1971-ben Pedro is ugyanúgy versenybalesetben hunyt el, mint öccse, tovább folytatva a család elátkozott történetét...