Retro: Hogy nézett ki egy F1-es tesztidőszak negyven éve?

Már csak néhány hét, és kezdetét veszi a 2017-es Forma-1-es szezont megelőző tesztidőszak. Hamarosan pályára gurulnak a 2017-es szabályoknak megfelelő autók a barcelonai aszfaltcsíkon, hogy először ki lehessen őket próbálni, és amit még esetleg kell, kijavítani. De hogy nézett ez ki negyven, harminc vagy mondjuk húsz éve?

Erről kérdezte a Motorsport.com Frank Dernie-t. Dernie még bőven a hetvenes években, 1976-ban kezdett el dolgozni a Heskethnél, tehát pont azután, hogy James Hunt egy évvel korábban megszerezte az istálló első és utolsó győzelmét. A Forma-1-ből 2010-ben távozott, addig olyan csapatoknál dolgozott a Heskethen kívül, mint a Williams, a Lotus, a Ligier, a Benetton vagy a Toyota.

"A Hesketh Racing mindössze tizennyolc emberből állt, és két kisbusszal jutottunk ki a repterekre." - kezd bele a nosztalgiázásba Dernie. "Muszáj volt, mert nem volt olyan nagyon sok pénzünk, az pedig kell a Forma-1-hez, az egyik legfontosabb. Emlékszem, amikor január legelején elmentünk Argentínába egy hét tesztre, aztán Brazíliába még egy hétre. Most minden sokkal egyszerűbb a csapatok számára. Akkor egy-egy szerelő sokkal elfoglaltabb volt a tesztek és a versenyhétvégék során a mai munkamennyiségekhez képest."

A "hőskor" óriási pszichológiai nyomással is járt. "Rengetegszer kellett éjszaka utaznunk, hogy időben odaérjünk a hotelekbe. Inni valamit a repülőn, padon és székeken aludni, hajnalban kelni, így is lezuhanyozni és tiszta szerelésben lenni. Bonyolult idők voltak. A turbóéra első éveiben minden a motorfejlesztésről szólt, a szárnyakat pedig a beállítások finomításához használtuk. A motorok megbízhatóságán rengeteget kellett dolgoznunk."

"Nem volt elegendő forrásunk és lehetőségünk, hogy a különböző alkatrészeket leteszteljük, de még egy kutatóbázisunk sem, ahogy az ma dívik. Sokkal kevésbé voltak megbízhatóak az akkori autók, mint a maiak. Általában minden délután, miután az autók befejezték a körözést, minden alkatrésznek egy töréstesztet kellett kiállnia: a váltó, a felfüggesztés, a kormánymű, és így tovább. Azután pedig rajtunk volt a sor, hogy visszaépítsük az autót a következő reggelre. Az installációs kör után a versenyző kiszállt az autóból, mi pedig minden alkatrészt ellenőriztünk. Ma már ezt megcsinálják egy szélcsatornában a telemetria segítségével, akkor viszont minden ilyen jellegű munka ránk várt, a tesztidőszak során."

Számítógép sem volt még akkor, hogy az autótervezők munkáját segítse. Minden a logikán, a következtetéseken és a tapasztalaton múlt. "Nem volt szélcsatornánk, hogy tudjuk, mire van szüksége az autónak, minden megoldást a tapasztalatainkból kellett előkeresnünk. Elkerülhetetlenek voltak persze ilyenkor a különböző problémák. Ha például a fékek túlmelegedtek, az egész hűtésrendszert újra kellett terveznünk, egyetlen éjszaka során. Volt, hogy a jobb hűtés érdekében lyukakkal láttuk el az autók karosszériáját."

"Azok az idők szerencsére elmúltak, ma már simán lehet  a gyárakban autót tervezni, nem kell hozzá Brazíliáig repülni és ott kipróbálni az autót. Brazíliában ráadásul közel sem olyan hőmérsékletek voltak, mintha mondjuk Spanyolországban teszteltünk volna. Ha ott tesztelünk, sehová nem jutunk."

Végül szóba került egy konkrét eset, az 1985-ös tesztidőszak a Honda motorral szerelt Williamsszel kapcsolatban. "1984 egy szörnyű év volt számunkra. Soha senki nem tervezett a Williamsnél turbómotoros autót, a versenyzőink, Keke Rosberg és Jacques Laffite pedig soha nem vezettek ilyen autót. Így érkeztünk meg Rióba a téli tesztekre egy átalakított FW09-essel. Akkor jöttünk rá, mi volt a problémánk a teljes 1984-es szezon során. Egész évben azon agyaltunk, mi lehet a probléma. Csak a hajtást kellett volna megváltoztatnunk!"