A második legsikeresebb francia F1-es

Egészen furcsa belegondolni, hogy egy akkora állam, mint Franciaország az F1 eddigi hatvanhat éve alatt mindössze egyetlen világbajnokot tudott "kitermelni". Az az egy mondjuk korszakos egyéniség, nem is kell senkinek bemutatni: a Professzorról, Alain Prostról van szó, aki négyszer (1985-1986, 1991, 1993) ért fel a csúcsra. Pedig előtte és utána is próbálkoztak bőszen bevonulni a Forma-1 halhatatlanjai közé, vele együtt eddig hetven francia versenyző erősítette (néha pedig gyengítette...) az F1 mezőnyét.

Ott volt az ötvenes években Maurice Trintignant, egy generációval később Jean-Pierre Beltoise, Patrick Depailler vagy a fájdalmasan korán elhunyt Francois Cevert. Még egy kicsivel később Jean-Pierre Jabouille és a karrierjét kényszerűségből, egy súlyos sérülés miatt sokkal korábban befejező Didier Pironi próbálták országukat a mennybe vinni. A kilencvenes években olyan ígéretek rótták a köröket a Forma-1 versenypályáin, mint Jean Alesi vagy éppen Olivier Panis.

Egyikőjüknek sem jött be igazán az élet a Forma-1-ben. Rendben, Cevertnél és Pironinál a sors, maga az élet akarta úgy, hogy nekik ennyi jusson a száguldó cirkuszban, de tény, ami tény, hogy mindannyian megálltak karrierjük során néhány győzelemnél. Pironi háromnál, de ez sem különösebben sok. Mindössze két olyan francia versenyző (Jacques Laffite és René Arnoux) van Proston kívül, aki ötnél több futamgyőzelmet tud felmutatni, ma az ország második legsikeresebb versenyzőjére, a ma 69. születésnapját ünneplő, hétszeres futamgyőztes Arnoux karrierjére tekintünk vissza.

Minden kezdet nehéz

René Arnoux kimondottan ígéretes ifikarriert tudhatott magáénak, 1975-ben francia Forma-Renault bajnok lett, egy évvel később pedig már az F2-ben került nagyon közel a győzelemhez. Ami nem jött össze neki '76-ban (újoncként ekkor még kikapott honfitársától, Jean-Pierre Jabouille-tól), azt megcsinálta 1977-ben, amikor megnyerte az F2-es Európa-bajnokságot, nagy fölénnyel Eddie Cheever és a későbbi F1-es rivális Didier Pironi előtt.

Ezzel a Martinivel kellett küzdenie Arnoux-nak 1978 elején - több-kevesebb sikerrel tudta csak abszolválni ezt a feladatot

Hiába azonban minden, ha az egyszeri versenyző rossz csapatnál kezdi meg karrierjét, akár örökre el is áshatja magát. Kézenfekvőnek tűnt, hogy az F2-es évek után Arnoux 1978-ban is marad a Martini Racingnél, amikor az olasz istálló belevágott a Forma-1-es kalandba, azonban a kísérlet katasztrofálisan zárult: a Martini egyrészt rettenetesen gyenge volt, másrészt pedig a szezon vége előtt elfogyott a pénz az istállónál, így idejekorán le kellett húzniuk a rolót. Arnoux szerencséjére azonban nem maradt csapat nélkül, az utolsó két versenyen a Surteesnél kapott lehetőséget. Legjobb eredménye ebben a szezonban három kilencedeik hely volt.

Arnoux hazatér

1980, Brazília - Arnoux első futamgyőzelme

Fotó készítője: Sutton Motorsport Images / sutton-images.com

Az mindig is egy külön dicsőség volt, ha egy autóversenyző hazája legnagyobb autógyártóját képviselheti az F1-ben. Ez Arnoux-nak is megadatott, ugyanis 1979-ben nem kallódott el, hanem "hazatért", és a Renault versenyzője lett. Ezt követően komoly minőségi ugrás következett be Arnoux karrierjében: már első Renault-s évében háromszor felállhatott a dobogóra, valamint kétszer a pole-pozícióból vághatott neki a versenynek.és bár rengetegszer kiesett, előző szezonjához képest egy szava nem lehetett.

1982-ben Arnoux személyében Francia versenyző, francia autóval tudott nyerni a Paul Ricard-i Francia Nagydíjon - a következő három versenyző is francia volt mögötte!

Fotó készítője: LAT Images

1980-ban, második Renault-s szezonjában még az előző évet is túlszárnyalta, ugyanis megszerezte gyors egymásutánban első és második futamgyőzelmét is (Brazíliában és rögtön az azt követő Dél-Afrikai Nagydíjon), ennek is köszönhette, hogy a szezon végén hatodikként zárt a tabellán. 1981-ben csendesebb évet futott mindössze egy dobogós helyezésével, azonban 1982-ben visszatalált a győztes útra, és a Forma-1 történetének egyik legfurcsább és leghektikusabb szezonjában további két győzelmet írhatott hozzá sikerlistájához, és ismét hatodik lett összetettben.

Tiszavirág-életű karrier a Ferrarinál

Karrierje legsikeresebb szezonját 1983-ban a Ferrarinál teljesítette - a képen épp a második hely felé halad Monzában

Arnoux 1983-ban a Ferrari versenyzője lett, és bár az olaszoknak az 1979-es Scheckter-féle vb-cím után még jó darabig csak lefelé vezetett az útja, ez sem akadályozta meg őt abban, hogy megfussa karrierje legjobb szezonját. Bár rosszul kezdte a szezont (az első hét versenyből csak kétszer tudott pontot szerezni, igaz, az két harmadik hely volt), a nyolcadik helyszínen, Kanadában megszerezte azévi első, pályafutása ötödik futamgyőzelmét. Ezt követően további győzelmeket szerzett Németországban és Hollandiában, így mind a győzelmeket, mind az összetett pozíciót figyelembe véve karrierje legsikeresebb idényét futotta, és harmadik lett összetettben Nelson Piquet és Alain Prost mögött, nem is túl sokkal lemaradva.

Ezt követően viszont mintha elvágták volna Arnoux karrierjét: 1984-ben már "mindössze" négy dobogós helyezésre futotta erejéből (azért ez is hatodik helyet ért összetettben), 1985-ben pedig már csak a szezonnyitó Brazil Nagydíjat teljesítette a maranellói istállóval, majd távozott a Ferraritól.

Levezetés a Ligier-nél

A Ligier-nél már nem volt ugyanaz...

1986-ban Arnoux az akkor még stabil középcsapatnak számító Ligier-hez igazolt, ahol a Renault motor erejének is köszönhetően sorra hozta a vaskos pontszerző helyeket a csapatnak, három negyedik, két ötödik és egy hatodik hely formájában. 1987-ben már nem a Renault volt a Ligier motorszállítója, ez pedig meg is látszott a teljesítményen: Arnoux például 1987-ben egyetlen pontot tudott szerezni, 1988-ban ez a szám pedig egyenesen nullára redukálódott.

Ekkortájt (már 1988-ban, de főleg 1989-ben) elkezdtek szaporodni a DNQ-feliratok Arnoux neve mellett, ami azt jelentette, hogy még csak kvalifikálni sem tudta magát az éppen aktuális versenyre. Egyetlen igazán jó futama volt, Kanadában ötödikként intették le, végül ez lett az egyetlen pontszerzése. Itt a vége, fuss el véle, egy francia F1-es karrierrel, amiből nagyjából ennyit lehetett kihozni.

A nyolcvanas évek elejétől Arnoux-val párhuzamosan ott volt egyébként már a mezőnyben Alain Prost is, aki nem sokkal később, 1985-ös vb-címével kezdődően egészen szédítő magasságokba repítette a francia autósportot és magát Franciaországot. Prost könnyedén túlszárnyalta Arnoux eredményeit, azt azonban senki nem veheti el tőle, hogy mind a mai napig a Professzor mögött ő Franciaország második legsikeresebb F1-es versenyzője. Hét futamgyőzelemmel és 22 dobogóval.