Räikkönen és az „Alonso-faktor”: méltó(bb) befejezés járna a finnek, aki mindig magát adja?!

A Ferrari legutóbbi bajnoka jövőre már nem Sebastian Vettel csapattársaként, hanem a Sauber versenyzőjeként áll majd rajthoz a királykategóriában. A finn idén többször is elmondta, hogy ő még mindig élvezi a versenyzést, és esze ágában sincs visszavonulni. A döntés azonban nem az ő kezében van, hiszen a Ferrari majd elrendezi a sorsát.

Megtörtént. Talán végül a létező legvalószínűtlenebb forgatókönyv valósult meg – igaz, hogy idén nem ez az első, példaként ott van a Ricciardo-Renault vagy a Sainz-McLaren párosítás. Sőt, szerintem szinte mindenki azt gondolta, hogyha a finnek mennie kell a Ferraritól, akkor azzal a sportnak is búcsút int. Hogy miért? Mert ismerjük…

Räikkönen sikerének titka talán az egyszerű őszintesége. 2007 bajnoka sosem játszotta meg magát, és kendőzetlenül meri vállalni a személyiségét a világ előtt. A szurkolói épp ezért példaképként tekinthetnek rá, aki akkor is vállalja önmagát, amikor nem felel meg teljes mértékben a társadalmi elvárásoknak. Ehhez pedig hatalmas bátorság kell, meg egy jó adag önbizalom, hogy a sokszor olyannyira kifigurázott nemtörődömsége nehogy keresztbe tegyen neki. Azonban szerintem ettől is olyan szerethető: mert amit csinál, az sokszor teljes képtelenségnek tűnik.

Talán éppen ezért olyan meglepő, hogy jövőre a Saubernél folytatja. Ezt ugyanis biztos, hogy nem akarja teljes szívből. (Ki akarná a Ferrari helyett?!) És a finnt sosem olyannak ismertük, aki belemenne egy olyan megoldásba, ami mellett nem tud maximálisan kiállni. Igaz, hogy mindig elmondta, ha nem szeretne versenyezni, már rég nem lenne az F1-ben, de nehéz elhinni, hogy annyira imádná, amit csinál, hogy egy ekkora áldozatot hozzon meg, és hétvégéről hétvégére a pontszerzésért küzdjön a középmezőnyben. Nem beszélve az általa olyannyira utált, végeláthatatlan PR-kötelezettségekről…

És a pont az "i"-re, hogyha a finn kitölti a kétéves sauberes szerződését, akkor azzal történelmet is ír, és ő lesz a Forma-1 legtöbb nagydíján rajthoz álló versenyzője (Barrichello előtt). Pont Räikkönen, akiről azt hinnénk, hogy nem érdekli az egész, hiszen egyszer már távozott az F1-ből - akkor azt hittük végleg. A statisztika és a számok biztos, hogy nem is érdeklik, de akkor ez azt jelentené, hogy az összes valaha élt F1-es versenyző közül tényleg ő élvezi a legjobban a sportot?! 

Elsőre lelépett

Tulajdonképpen valahol ironikus, hogy Räikkönent a Ferrari kétszer „rúgta ki”, és míg elsőre inkább a ralit választotta, addig most, mikor már csak a koránál fogva is a pályafutása vége felé jár, inkább mégis leszegett fejjel beül egy fejlődő csapathoz, akik a pályafutása szempontjából komoly visszalépést jelentenek.

Fiatalabb korában – vagyis 2010-ben ezt még jobban el tudtam volna képzelni… most azonban számomra egy elég erőltetett lépésnek tűnik.

A Ferrari valószínűleg arra kérhette, hogy segítsen a Saubernak az előrelépésben, hiszen az sem véletlen, hogy a főtervezőjük, Simone Resta is a svájciaknál kötött ki. Azt pedig szerintem nem is kell részletezni, hogy Räikkönen érkezése mennyi előnnyel kecsegtet a hinwili alakulat számára.

Igaz, hogy az egész hátterében egyszerűen az is állhat, hogy a „Jégember” még versenyezni szeretne, viszont mivel már kiruccant az Egyesült Államokba, és kipróbálta a ralit is, így rájött, hogy az F1-en kívül nincs más kategória, amiben igazán jól érzi magát. Miután pedig a Ferrari már valamiért nem akarta, így akkor maradt a Sauber.

Kimi Raikkonen, Ferrari, Fernando Alonso, McLaren and Valtteri Bottas, Mercedes-AMG F1 in the Press

Fotó készítője: Sutton Images

Az Alonso-faktor vajon beüthet? 

Személy szerint azt gondolom, hogy Räikkönen pályafutása méltóbb véget ért volna, ha a Ferrarival befejezi a pályafutását, vagyis a szezon végén szögre akasztja a sisakját. Egyszerűen csupán azért, mert a Saubernél egy szép befejezés nem biztos, hogy kivitelezhető lesz.

Hogy ezt miből gondolom amellett, hogy sokak szerint ferraris visszatérése óta most versenyez a legjobb formában? Éppen Fernando Alonso példájából, aki a kezdeti sikerei után rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott, míg végül oda lyukadt ki, hogy három évet végigszenvedett a McLaren-Hondával (majd idén egy negyediket is a McLaren-Renault-val), és végül év végén keserű szájízzel távozni kényszerül a királykategóriából. Nem azért, mert nem lenne gyors vagy tehetséges, vagy ne lenne motivált. Egyszerűen azért, mert beleunt a folyamatos szenvedésbe, és vágyik a sikerekre, amit az F1 már nem tud megadni neki. Nem véletlen, hogy az „öntömjénezését” már a média is nehezen viseli – a spanyol a gyenge eredményei ellenére túltolta a marketinget. Ez azonban egy másik történet.

Kimi Räikkönen egyelőre nagyon nem itt tart (még?), de a Sauberrel az „Alonso-faktor” nála is könnyen felütheti a fejét. A sorozatos szenvedés ugyanis mindenkit megvisel, és a finnek már nem lesz alkalma „kiköszörülni a csorbát”, ha netalántán a Sauberral semmi maradandót nem tudna alkotni. Ahogy Alonsónak sem sikerült.

Igaz persze, hogy 2007 bajnokának pályafutása a sauberes befejezéssel szép keretbe foglalódik, de a méltó búcsúhoz kellene néhány emlékezetes nagydíj - jó néhány meglepetéssel. Olyan versenyek, mint a 2005-ös Japán GP, amikor a 17. helyről nyert vagy olyan szezonok, mint a 2007-es bajnoki éve, amikor „nevető harmadikként” csente el a címet a két mclarenes „kakas” – Alonso és Hamilton elől.

És ha ez tényleg így alakulna, akkor vajon Räikkönen pályafutása a jelenlegi helyzetnél méltóbb véget is érhetne? Hát…. ezt ezért még meglátjuk.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy TALÁN.

Kimi Raikkonen, Ferrari

Fotó készítője: Manuel Goria / Sutton Images