Valentino Rossi: 38 év, megannyi rivális

Valentino Rossi a motorsport megkerülhetetlen figurája. A ma 38 éves tavulliai vesenyző annak idején világbajnok lett a 125-ös és a 250-es géposztályban is, majd a királykategóriában (előbb 500 köbcentiméter, majd MotoGP) is felért a csúcsra. Mit felért, a világbajnokság egyik legsikeresebb versenyzője lett! Két alsó kategóriás vb-győzelme után a legnagyobbak között is szerzett hét világbajnoki címet, 114 futamgyőzelménél pedig csak Giacomo Agostini tud felmutatni többet 122-vel.

Valentino Rossi a motorsport emblematikus alakja. A kétezres évek elején és közepén, amikor karrierje a csúcson volt, a legtöbben vele azonosították a MotoGP-t, ő volt a sorozat messze legismertebb versenyzője. És bár most már ő a "nagy öreg" a mezőnyben, és egyre inkább rálépnek a tyúkszemére a fiatalok, Rossit közel a negyvenhez még mindig nem szabad leírni, és még mindig az egyik legfőbb esélyes.

Valentino Rossinak egy nagy hibája van. Nem az, hogy néha nem nyer, természetes, hogy ha ő van az élen, az ő hátára kerül rá a céltábla. Rossinak rengeteg riválisa, ellenlábasa, ellenfele, mi több, ellensége is volt az elmúlt másfél évtized során, velük pedig a Doktor általában kőkemény, néha a sportszerűség határait súroló, a pályán kívül sokszor kicsinyes csatározásokba kezdett. Volt, hogy ő volt a hunyó, volt, hogy éppen aktuális riválisával 50-50%-ban voltak sárosak a háborúskodásban, és volt, hogy az egyszeri rivális egyszerűen frusztrált volt, amiért a Doktor megverte őt.

Ezeket a pszichikai hadviseléseket talán sokszor ki-, illetve elkerülhette volna egy kis plusz bölcsességgel, néha viszont éppen ezek inspirálták őt a jobb eredményre. Nézzük tehát Rossi legnagyobb ellenfeleit, Biaggitól Márquezig!

Biaggi és a könyökös

Max Biagginak Rossi lett a végzete

Aki az ötszázasoknál Mick Doohan volt a kilencvenes évek közepén, az az eggyel kisebb kategóriában Max Biaggi. Amikor az ausztrál az ötszázasoknál sajátította ki az első helyet, Biaggi vele párhuzamosan ugyanezt csinálta a negyedlitereseknél, 1994 és 1997 között négy 250-es vb-címet szerzett.

Amikor Biaggi felkerült az 500-asokhoz, azzal a reményekkel vágott neki a küzdelmeknek, hogy folytathatja a 250-ben megkezdett sikersorozatát, és eggyel feljebb is világbajnoki címet, címeket szerezhet. Azonban mindig alulmaradt. Előbb Doohannel, majd Álex Crivillével szemben. 2000-ben aztán megérkezett a negyedliteresek közül a fiatal "suhanc" Valentino Rossi is, és újonc évében rögtön ő is elverte. Bár a világbajnoki címet ekkor még Kenny Roberts Jr. szerezte meg, körvonalazódott az új évezred első nagy rivalizálása a két olasz között.

Rossi aztán még inkább belejött, második évében pedig máris világbajnoki címet ünnepelhetett a legnagyobbak között, ezt pedig Biaggi szörnyen rosszul viselte. 2001-ben és 2002-ben egyaránt alulmaradt Rossival szemben, 2003-ban és 2004-ben pedig már Gibernau is megelőzte őt. 2005-ben már csak ötödik lett, 2007-ben pedig távozott a MotoGP-ből, és a Superbike-ba igazolt.

A Rossi-Biaggi-csörték legemlékezetesebb esete 2001-re datálódik, amikor Szuzukában Biaggi 200-nál is gyorsabb tempónál könyökkel kiszorította őt a fűre. Rossi ekkor leszakadt, de néhány körrel később visszaért a Kalóz mögé, majd meg is előzte őt, egy egyezményes nemzetközi jel kíséretében: Biaggi a verseny egy pillanatában az elsuhanó Rossit és egy elsuhanó középső ujjat láthatott maga mellett. A háborúnak volt előzménye is, még Barcelonában verekedett össze a két talján.

Stoner és a Laguna Seca-i előzés

Valentino Rossi Casey Stoner ellen produkálta a MotoGP történetének egyik leglátványosabb előzését

2006-ban Rossi alulmaradt az amerikai Nicky Haydennel szemben, így 2007-nek úgy vágott neki, hogy vissza szeretett volna ülni a világbajnokság trónjára. Nem számolt azonban Casey Stonerrel, aki a szezon végén simán megverte. 2008-ban aztán Rossi ismét megrázta magát, ebben pedig partner volt a Yamaha is.

2008-ban a Yamaha és Rossi tündökölt, Stoner pedig nem tudta igazán megszorítani. Kettejük között az Amerikai Nagydíj volt a csúcspont, ahol ők ketten a MotoGP történetének egyik legikonikusabb párharcát produkálták. A Dugóhúzóban aztán Rossi egyszer csak gondolt egyet, és berántotta a motort Stoner mellé, majd elé. Az előzés nem volt teljesen szabályos, ellenben annál látványosabb. Az amerikai vereséget Stoner nehezen viselte, de nem volt mit tenni, Rossi megtarthatta a győzelmet. Év végén pedig világbajnok is lett.

Lorenzo és a fal

Most, hogy Lorenzo a Ducatihoz igazolt, 2017-től kedzve a közvetlen rivalizálásnak valószínűleg vége szakad

Jorge Lorenzo abban a pillanatban, amikor felkerült a királykategóriába, máris komoly ellenfele volt mndenkinek, így yamahás csapattársának, a Doktornak is. 2008-ban és 2009-ben Rossi még kényelmes győzelmet aratott ellene, azonban ekkor már egyre inkább villogtatta Lorenzo is az oroszlánkörmeit, 2010-ben pedig már a spanyol lett a világbajnok.

2011-ben a közvetlen egymás elleni csatának időlegesen vége szakadt, ugyanis Rossi a Ducatihoz szerződött, azonban a Doktor 2013-ban visszatért a japánokhoz, és kezdődött minden elölről. Kettejük párharca az idegek küzdelmét jelentette, amely egyetlen eszközben csúcsosodott ki: egy falban. A Yamaha boxában fel kellett húzni Rossi és Lorenzo része között egy falat, hogy elejét vegyék a súlyosabb konfliktusoknak.

Rossi visszatérése után, 2013-ban és 2014-ben még nem volt igazi esélye a világbajnoki címre, 2015-ben viszont már egészen az utolsó versenyig vezetett, azonban ekkor már érlelődött a MotoGP történetének egyik legnagyobb botránya. Rossi, Lorenzo és Marc Márquez volt a főszereplő.

Márquez és a spanyol összeesküvés-elmélet

Rossinak idén a csúcsformában versenyző Marc Márquezt kell letaszítania a trónról tizedik vb-címéhez

Marc Márquez jó ideig csodálattal tekintett Valentino Rossira, és amikor már egy kategóriában versenyeztek, eleinte akkor is úgy nézett ki, hogy egy jó haveri viszont alakulhat ki kettejük között.

Amint viszont arról fentebb szó esett, 2015-ben Rossi visszatalált régi formájához, és egészen az utolsó versenyig vezetett Jorge Lorenzo és Marc Márquez előtt. 2015-ben, Ausztráliában aztán Rossi egy meglepő nyilatkozattal állt elő: ha már Márqueznek nincs esélye a vb-cím megszerzésére, nem tud semleges maradni, és a másik spanyolt, Lorenzót segíti az ő kárára, Lorenzót rendkívül könnyen elengedi, míg vele leáll harcolni, hogy utána már ne legyen esélye utolérniük Lorenzót, aki addig már egész komoly előnyt épített ki.

A Rossi-tábor érthető módon a Doktor mögé állt, míg a két spanyol szimpatizánsai általában nem értették, mi a veterán olasz problémája, valamint Márquez és Lorenzo is nyilván ezt kommunikálták, legyen akármi az igazság. Azonban itt még nem volt vége a sztorinak: Malajziában Rossi és Márquez ismét összecsapott, miközben Lorenzo elhúzott, Márquez és Rossi ismét leálltak egymással csatázni, ez sokaknak egy megerősítéssel ért fel Rossi vádjaira. Rossi egyszer csak megelégelte, hogy Márquez már megint vele szórakozik, ezért megpróbálta leszorítani őt a pályáról, azonban a kísérlet közben Márquez elesett, így Rossi hiába ért célba második helyen, a szezonzáróra rajtbüntetést kapott, és minden érdemi esélye elszállt a győzelemre.

A szezonzáró Valenciai Nagydíj idején az elmúlt verseny eseményeinek tükrében Rossi csak még erősebben szajkózta összeesküvés-elméletét, azonban nem talált megértő emberekre, és a Dorna nem fogadta el érveit. Így érvényben maradt Rossi rajtbüntetése Valenciában, és mivel a spanyol aszfaltcsík amúgy sem a kedvenc pályája, nem tudott eléggé felkapaszkodni, hogy akár csak egyetlen pontocskát meg tudjon tartani előnyéből. Lorenzo világbajnok lett Márquez hathatós közreműködésével, az addig pedig kimondottan jó Rossi-Márquez-viszony pedig talán örökre elromlott.