Mario Andretti: Az ember, aki mindent megnyert

Szögezzük le: Mario Andretti az autósport egyik, ha nem a legnagyobb polihisztora. A még Olaszországban született, azonban az Egyesült Államokban sikeressé váló Andretti a teljesség igénye nélkül, nem feltétlenül időrendi sorrendben felsorolva kipróbálta magát a Forma-1-ben, az amerikai open wheel-versenyzésben (hívják az USAC-, vagy CART-sorozatnak), a NASCAR-ban és a Le Mans-i 24 órás versenyen is. És előbb-utóbb mindenhol nyerni tudott.

Ebben a cikkben a most hetvenhét éves Andretti karrierjének legfontosabb sikereit elevenítjük fel, ahogy arról szó esett, nem feltétlenül időrendi sorrendben. Az amúgy is bonyolult lenne, lévén Andretti örökmozgóként ugrált egy-egy bajnokság között, sokszor pedig párhuzamosan is űzte-hajtotta a futamgyőzelmeket és a bajnoki címeket több sorozatban is.

USAC, CART

A Forma-1 amerikai unokatestvére, az ottani formaautós/open wheel-versenyzés legmagasabb osztálya. Itt mutatkozott be 1964-ben Mario Andretti, és itt ért el először komoly sikereket. Rögtön első szezonjában dobogóra állhatott, második szezonjától kezdve pedig öt olyan évet produkált, amikor legrosszabb esetben második lett a szezonok végén. 1965-ben és '66-ban bajnok tudott lenni az USAC-bajnokságban, a következő két évben második lett, 1969-ben aztán visszaülhetett a sorozat trónjára.

Amellett, hogy Andretti az amerikai autósport egyik legnagyobb alakja, hazája emblematikus versenyét, az Indy 500-at mindössze egyszer, 1969-ben tudta megnyerni, ezen kívül még kétszer, 1981-ben és 1985-ben került karnyújtásnyira a győzelemtől, mindkét kiíráson második lett. Azóta egyébként az Andretti-dinasztia további tagjai sem tudtak nyerni Indianapolisban, a jelenséget közkeletű névvel az "Andretti-átok"-ként emlegetik. Fia, Michael 1991-ben második, 2001-ben és 2006-ban pedig harmadik lett, unokája, Marco pedig 2006-ban rögtön újoncként majdnem megnyerte a versenyt, csak az utolsó néhány körben kellett átadnia a vezető helyet. 48 év Andretti-győzelem nélkül.

De vissza a legidősebb Andrettihez, cikkünk alanyához, Marióhoz. 1969-es győzelmét követően Amerikában néhány gyengébb év következett, és legjobb összetett eredménye egy ötödik hely volt. 1975-től, miután egyre inkább a Forma-1-re koncentrált, már a teljes szezonokat sem vállalta be, általában csak az Indy 500-on és néhány egyéb versenyen vett részt. 1982-ben aztán visszatért az akkor már CART-nak hívott bajnokságba, 1984-ben megszerezte utolsó, negyedik bajnoki címét. Andretti egyébként igencsak sokáig, 1994-ig versenyzett a CART-ban, vagyis visszavonulásakor már ötvennégy éves volt!

Forma-1

Forma-1-es bemutatkozására még 1968-ban, hazai versenyén, az Egyesült Államokban került sor egy Lotus volánjánál. A Watkins Glen-i versenyt óriási meglepetésre ő kezdhette az élről, azonban harminckét megtett kör után kiállni kényszerült kuplunghiba miatt. 1970-ben, az STP Racing színeiben megszerezte első dobogós helyezését Spanyolországban, egy évvel később, még mindig nem teljes szezonos versenyzőként pedig a Ferrari színeiben élete első futamgyőzelmét is elkönyvelhette. Mindössze tizedik Forma-1-es versenyén!

Első teljes szezonját a Vel's Parnelli Jones Racing színeiben futotta 1975-ben, 1976-ban pedig már a Lotus alkalmazta őt a teljes évad során. Első igazán sikeres éve 1977 volt, amikor harmadik tudott lenni összetettben, négy futamgyőzelmet aratva. 1978-ban aztán a Forma-1-ben is felért a csúcsra, miután csapattársával, Ronnie Petersonnal a mezőnyből kiemelkedve leosztották a bajnokság első két helyét. Andretti végül megszerezte a világbajnoki címet, ezzel, mint később kiderült, a Lotus utolsó egyéni világbajnoka lett. A csapat öröme annak ellenére nem lehetett teljes, hogy a csapattárs svéd lett a második, ugyanis Peterson az Olasz Nagydíjon halálos balesetet szenvedett.

1978 után aztán Andretti számára lezárult a sikeres F1-es időszak, ugyanis utolsó négy szezonjában mindössze két harmadik helyet és néhány egyéb pontszerző helyet szerzett. 1982-ben aztán végképp hátat fordított a Forma-1-nek, és visszatette a székhelyét az Államokba.

NASCAR

Mario Andrettinek még pályafutása legelején, a hatvanas években volt egy rövid flörtje a NASCAR-ral is, amelynek legfelső osztályát akkor éppen Grand National Seriesnek hívták. Andretti általában a daytonai versenyeken (köztük a Daytona 500-on is, természetesen), valamint néhány egyéb versenyen (Riverside, Charlotte) indult, és itt is beírta magát a sportág történelmébe: három Daytona 500-ából a másodikat, az 1967-es megnyerte!

Akkor most nézzünk egy kicsit nagyobb képet: Mario Andretti 1967-ben Daytona 500-at nyert, 1969-ben pedig Indianapolisban is az élen fejezte be az ottani 500 mérföldet. Az egyiket egy stock car-ral, a másikat pedig egy nyitott kerekes autóval. Mondtuk, polihisztor volt a legidősebb Andretti.

Le Mans

Amikor lehetett, Andretti megmérette magát egy másik világ legjelentősebb versenyén, a ma WEC-ként ismert sportautó-világbajnokság ékkövének számító eseményen, a Le Mans-i 24 óráson is. Itt első két próbálkozása során, 1966-ban és 1967-ben egyaránt nem tudott célba érni Lucien Bianchival, következő jelenésekor, 1983-ban azonban már harmadikként zárt fiával, Michaellel és Phillippe Alliot-val egy csapatban.

Legsikeresebb éve a 24 óráson 1995 volt, amikor két franciával, Bob Wollekkel és Éric Hélaryval kategóriájukat megnyerték, és összetettben is másodikok tudtak lenni, mindössze egy körrel lemaradva a győztes egységtől. Később még háromszor, 1996-ban, 1997-ben és 2000-ben indult el Le Mans-ban, ezeken a legjobb eredménye egy kategóriaharmadik hely volt. De Mario Andretti Le Mans-ban is nyert. Ahogy mindenhol máshol is.