Nico Rosberg: apja fia
Ma ünnepli harminckettedik születésnapját Nico Rosberg, a Forma-1 második apa-fiú világbajnok párosának fiú tagja. Bármilyen fura, lassan már egy éve, hogy nem aktív versenyző.
Nico and Keke Rosberg
Sam Bloxham / Motorsport Images
Egy dologban mindenképp hasonlít Keke Rosberg és fia, Nico Rosberg karrierje: vb-címük megítélésében. Keke Rosberg egy abszolút sötét ló volt annak idején, mikor világbajnok lett, fia, Nico pedig sokak szerint elmenekült, amikor 2016-ban végre-valahára le tudta győzni Lewis Hamiltont, világbajnok lett, és rögtön bejelentette visszavonulását, ráadásul már eleve a vb-cím megszerzése során is irdatlan szerencséje volt.
Rosberg, először
Annak idején, 1982-ben egy igencsak hektikus, őrült és tragédiáktól sem mentes szezont láthatott a Forma-1-et szerető közvélemény. Kezdődött a szezon két Prost-győzelemmel, és sokáig úgy nézett ki, hogy a francia pilóta életében először a csúcsra érhet. Prost felől a harmadik futam után nem igazán hallottunk, futamot nem tudott már nyerni ebben az évben, dobogóra is csak kétszer tudott állni, végül negyedik lett év végén, nem olyan nagyon sokkal lemaradva.
A harmadik versenyt az önkéntes száműzetésből visszatérő Niki Lauda nyerte a McLarennel, de ő még ekkor csak a visszaszokás fázisában volt, hosszabb távon ő sem jelentett veszélyt a vb-címre. Bár nyert még egy futamot Silverstone-ban, rengeteg kiesés kísérte végig az egész szezon során, így végül csak ötödikként zárta az évet.
Didier Pironival már más volt a helyzet: Gilles Villeneuve tragikus zolderi halála után ő lépett elő a Ferrari toronymagasan első számú pilótájává, nem is ment rosszul, kétszer is nyerni tudott (San Marino, Zandvoort), többször dobogóra is állhatott még ezen a két sikeren kívül, így ő volt sokáig a világbajnokság legnagyobb esélyese. Őt a sors érte utol: a Német Nagydíjon, a Hockenheimringen még megszerezte a pole-pozíciót, a versenyen azonban már nem tudott elindulni, miután a futam előtti gyakorláson egy csúnya balesetben kettős lábtörést szenvedett, miután az esőben belerohant Alain Prost Renault-jába. Pironi így az utolsó öt versenyt kénytelen volt kihagyni, végül pedig 5 ponttal lecsúszott a vb-címről úgy, hogy sérüléséig ő vezetett.
John Watson is két futamot tudott nyerni, azonban benne sem volt meg az az igazi átütő erő, a szezon végére mindössze a már régóta sérült Pironit tudta utolérni összetettben, így pontegyenlőséggel, 39 ponttal a harmadik lett. Volt még egy kétszeres győztes, a francia René Arnoux azonban a rengeteg kiesés után későn ébredt, és mindössze a hatodik helyre futott be év végén, Lauda mögé.
Aztán ott voltak az egyszeres futamgyőztesek: Riccardo Patrese (Monaco), Nelson Piquet (Kanada), Patrick Tambay (a már említett hockenheimi futam), Elio de Angelis (Ausztria) és Michele Alboreto (Caesars Palace-i szezonzáró). Mind-mind lemaradtak az év végén a világbajnoki címről. Egy valakit kivéve, a Dijonban élete első győzelmét szerző Keke Rosberget. Az előbb említett tíz versenyző mindegyike nyert rajta kívül legalább egy futamot a világbajnokság történetének egyik legkiegyensúlyozottabb, legőrültebb és legtragikusabb szezonjában, mégis a bajszos finn ért a csúcsra, ugyanis egy győzelme mellett további öt alkalommal felállhatott a dobogó második vagy harmadik fokára.
Sokakkal kalkuláltak úgy, hogy nagy vb-címvárományos, talán Rosberg esetében számítottak előzetesen a legkevésbé arra, hogy világbajnok lehet, de valami mind a tíz futamgyőztest megállította. Vagy a rengeteg kiesés, vagy a kiegyensúlyozatlan teljesítmény, vagy éppen Pironi esetében egy súlyos sérülés. Aztán ott volt még a szezon elején csapatával összevesző Carlos Reutemann, aki dobogóval kezdett, illetve a zseniális Gilles Villeneuve, aki a mezőny legnagyobb tehetsége volt.
Rosberg az egyik legfurább szezonban világbajnok lett, viszont soha többet nem tudott ilyen magasságokba eljutni. Ezt követően 1985-ig minden évben nyert egy futamot, de hiába, még egyszer nem lehetett ilyen szerencséje: legjobb összetett eredményét pont 1985-ből, a győzelmeket tekintve legsikeresebb szezonjából hozta, amikor kétszer is nyerni tudott, mégis csak harmadikként fejezte be a szezont Alain Prost és Michele Alboreto mögött.
Rosberg, másodszor
Az ifjabbik Rosberg, a már német színekben induló Nico karrierje sem volt eleinte éppen vörös szőnyeggel leterítve. Hiába nyerte meg 2005-ben a GP2-t, az akkori legnagyobb presztízsű nevelőszériát, a Forma-1-ben az akkor éppen gyengélkedő Williamsnél csak nem akart eljönni neki az áttörés. Négy évet töltött itt, 2006-tól 2009-ig hetven versenyt teljesített az istállónál, legjobb eredménye viszont mindössze két dobogós helyezés, egy második és egy harmadik hely volt.
2010-ben a gyári csapatként több évtized után visszatérő, eleinte még csak a pontszerző helyek legvégén szerénykedő Mercedes pilótája lett, ahol kiváló tanítómestere volt a hétszeres világbajnok csapat- és honfitárs, Michael Schumacher személyében. Három együtt töltött évük során mindannyiszor megverte legendás csapattársát, ráadásul ahogy fejlődött a Mercedes, úgy szerezte meg pályafutása első győzelmét a 2012-es Kínai Nagydíjon. Legjobb összetett eredménye ezekből a szezonokból két hetedik hely volt, érdekes módon a két győzelem nélküli évből, 2010-ből és 2011-ből.
2013-ban megkapta maga mellé csapattársnak a korábbi országos cimborát, Lewis Hamiltont, és hiába volt ő régebb óta a csapatnál, hiába szerzett eggyel több győzelmet a havernál, alulmaradt az angollal szemben. 2014-ben jött beköszöntött a hibrid korszak a Forma-1-ben, a Mercedes pedig egyeduralkodóvá lépett elő, de eleinte Rosbergnek nem osztottak lapot csapaton belül: 2014-ben és 2015-ben is Lewis Hamiltont, a csapattársat, a korábbi barátot koronázták a Forma-1 királyává, ráadásul a különbség is demoralizáló volt, Rosberg 2014-ben és 2015-ben is közel három futamgyőzelemnyi hátrányt szedett össze a szezon végére.
Az együtt töltött évek során a két csapattárs barátsága durva viszályba csapott át, úgy nézett ki, mivel mindketten a vb-címért harcolnak, ez évekre megmérgezi kapcsolatukat. Rosberget ráadásul kezdték egyre inkább beskatulyázni, mondván, Lewis Hamilton eddig mindig elverte, ez pedig a jövőben sem lesz másképp. Másképp lett: 2016-ban Nico Rosbergnek minden összeállt. Bár kevesebb futamot nyert Hamiltonnál (9 az angol 10 sikerével szemben), ki tudta használni riválisa minden egyes apró és nagyobb botlását, és végül vérrel, verejtékkel, újabb feszült pillanatok mellett megszerezte pályafutása első világbajnoki címét.
Rosberg ezt követően meg is elégedett ezzel, majd bejelentette visszavonulását, apjával ellentétben nem kísértette tovább a szerencséjét. Ezt nagyon sokan menekülésként fogtak fel, és nem tartották igazi győztesnek őt, ez viszont Nico Rosberget a legkevésbé sem zavarta, és a csúcson hagyta abba, azóta pedig éli a világbajnok F1-es apukák nyugalmas életét. Ma pedig az első olyan születésnapját ünnepelheti, amelyen világbajnoknak mondhatja magát.
Legyél a Motorsport-közösség része
Csatlakozz a beszélgetéshezOszd meg vagy mentsd el ezt a cikket
Iratkozzon fel és lépjen be a Motorsport.com oldalra a hirdetésblokkolóval.
A Forma-1-től a MotoGP-ig egyenesen a paddockból jelentkezünk, mert mi is szeretjük a sportot, akárcsak te. Annak érdekében, hogy továbbra is szakértő újságírásunkkal szolgálhassunk, weboldalunk reklámokat használ. Ennek ellenére szeretnénk megadni Önnek a lehetőséget, hogy élvezhesse a reklámmentes weboldalt, és továbbra is használhassa a reklámblokkolóját.
Legjobb hozzászólások