Damon Hill és az utolsó futamgyőzelem

Damon Hill a 90-es évek közepére a Forma-1 egyik legjobb versenyzőjévé nőtte ki magát. Kellett ehhez persze a Williams brutálisan erős autója, valamint az események tragikus alakulása is. Ayrton Senna sajnálatos halálesete után a csapatot Damon Hillnek kellett a hátára vennie, az angol pedig megtette. Bár 1994-ben és 1995-ben alulmaradt Michael Schumacherrel és a Benettonnal szemben, 1996-ban csak felért a csúcsra. Akkor már nem Schumival kellett megküzdenie (a német éppen "építkezett" a Ferrarinál), hanem Amerikából érkező F1-es újonc csapattársával, Jacques Villeneuve-vel.

Hill legyőzte őt, és végre-valahára megszerezte első világbajnoki címét. Világbajnokként mégsem volt maradása a csapatnál, a Williams ugyanis helyet akart csinálni Heinz-Harald Frentzennek. Sok csapat hívta, ő végül általános megdöbbenésre a mezőny végén kullogó Arrowst választotta. Nem volt egyszerű szezon, nemrég egy interjúban például a csapat akkori vezető szerelője elmondta, a szezon elején, Ausztráliában az is előfordult, hogy egyszerűen leesett az első szárny a helyéről. Egyetlen emlékezetes pillanata volt a szezonnak, de bármennyire előzetesen aláírta volna Hill és a csapat is azt az eredményt, a Magyar Nagydíjon elért második helynek sem igazán tudtak örülni, ugyanis simán meglehetett volna a győzelem is, ha nincs az a váltóhiba az utolsó körökben.

Hova tűnt Damon Hill? Ezek voltak az akkori F1-es kommentátorunk, Palik László emlékezetes szavai, amiket belekiáltott az éterbe, amikor Hill elbukta a győzelmet. A kérdés nem csak arra az ominózus magyar futamra, de a teljes szezonra is igaz volt. Ettől az egy versenytől eltekintve Hill katasztrofális szezont futott, félő volt, hogy végleg eltűnik a süllyesztőben.

Szerencsére aztán Hillnek volt még visszaút. Az 1998-as szezon előtt nem sokkal megkereste őt korábbi Forma-3000-es csapatfőnöke, Eddie Jordan, végül pedig nem kellett Hillt sokat győzködni, hogy a Jordan versenyzője legyen. A szezon itt sem indult egyszerűen számára, ugyanis a szezon elején az autó lassú és megbízhatatlan volt. Az első tíz versenyen, az Osztrák Nagydíjjal bezárólag Hillnek egyetlen pontot sem sikerült szereznie. A csapat aztán a hajrára rendberakta a dolgokat, és jönni kezdtek az eredmények: Hillnek Németországban és nálunk is összejött egy negyedik hely.

Libasorban

A szezon tizenharmadik futamát Belgiumban rendezték, ahol zuhogó eső fogadta a mezőnyt. Hill már az időmérőn sem ment rosszul, ugyanis a harmadik helyet szerezte meg a két McLaren, Häkkinen és Coulthard mögött. A verseny aztán egy emlékezetes rajtbalesettel indult a szörnyű körülmények között, amit Hill végül megúszott, csakúgy, mint a második rajtot.

A második rajt után előbb Häkkinen hullott ki előle egy rajtbalesetben, aztán amikor már úgy nézett ki, hogy Michael Schumacher nyeri a Belga Nagydíjat, a német hátulról belerohant David Coulthardba, akit éppen lekörözni készült. Hill tehát megörökölte az első helyet, ám nyomában loholt az ifjonti hév hajtotta csapattárs, Ralf Schumacher is. Látva a kis Schumi igyekezetét, maga Hill kérte a csapatot, hogy alkalmazzon valamiféle csapatutasítást, hogy épségben behozhassák a két Jordant az első-második helyen.

A csapatfőnök Eddie Jordan végül megregulázta Schumachert, így pedig Hill-Schumacher sorrendben a Jordan kettős győzelmet aratott. Ez volt karrierje utolsó, a Jordan első győzelme.