Norris gyakran szidja saját magát, a pályán nem folyamodik piszkos trükkökhöz

Korábban olyan nevek kerültek lapátra a McLarennél, mint Magnussen, Pérez, vagy éppen Vandoorne, és a tavalyi eredmények fényében Norris sem számíthat egy világverő autóra az első évében. Norris még nagyon az elején van, nem gondol arra, mi történt „elődeivel” a korábbi években, és az sem foglalkoztatja, miért nem sikerült a dolog Vandoorne-nak.

„Nehéz megmondani, min múlott esetében (Vandoorne esetében), és azt, vajon le tudta-e hívni a maximális teljesítményét”- mondta a brit tehetség az Auto Motor und Sport interjújában.

„Én csak magamra koncentrálok. Ha Carlos legyőzne az első futamon, akkor pontosan elemezni fogom, mely területeken volt erősebb. Egy teljes szezonom van a tanulásra és arra, hogy alkalmazkodjak. Jelen pillanatban nem aggódom emiatt túlságosan. Ugyanakkor arra számítok, hogy rögtön az elejétől ott leszek a szeren.”

Újoncként talán nem könnyű kitűzni egzakt célokat, de az lehet elvárás önmagával szemben, hogy legyőzze tapasztaltabb csapattársát.

„Ezt várják el tőlem, nem igaz?”- kérdezett vissza. „Ami az egzakt helyezéseket és pontokat illeti, hadd ne mondjak semmit. Először ki kell várni a téli teszteket. Ugyanakkor magabiztos vagyok, miszerint jobban kellene mennie (mint tavaly). Különben az a cél, hogy folyamatosan gyors legyek és elkerüljem a nagy hibákat. Tisztán akarom venni a szezont, ki akarom építeni az önbizalmat a jövőre nézve.”

Többnyire mosolygós jófiú benyomását kelti Norris, kérdés, olykor dühbe tud-e gurulni, esetleg alkalmaz-e piszkos trükköket a pályán?

„Nem tudok galád módon vezetni”- jelentette ki. „Egész addig megyek, hogy kijelentem, túl barátságos vagyok a pályán. Már gokarttal is mindig én voltam a kedves srác. Ennek természetesen vannak pozitív és negatív konzekvenciái. De tényleg tudok dühös lenni. Mindenekelőtt saját magamra. Ha például hibázok az időmérős körben, akkor gyakran szidom magamat.”