Van esély női Forma-1-es versenyző érkezésére vagy külön bajnokság kell?

Jöjjenek? Ne jöjjenek? Megállnák a helyüket? Elbuknának? Ezek a kérdések alapvetően minden autóversenyzővel kapcsolatban felmerülnek, de egy alapvetően férfiak dominálta a sportban, a Forma-1-ben az esetleges női, ülésre esélyes versenyzőkkel kapcsolatban pláne sokan teszik fel ezeket a kérdéseket.

Vannak olyan autós sorozatok, ahol tradicionálisan sokkal nagyobb volt a női jelenlét a történelem során, az IndyCarban például van Indy 500-harmadik versenyző is Danica Patrick személyében, illetve annak idején Jutta Kleinschmidt győzni is tudott a Dakar-ralin, a Forma-1-ben viszont a nők sohasem tudták igazán megvetni a lábukat.

A száguldó cirkuszban eddig az elmúlt hatvannyolc szezonban összesen mindössze öt hölgy tette próbára magát, ők Maria Teresa de Filippis (olasz, 1958-59), Lella Lombardi (szintén olasz, 1974-76), Divina Galica (brit, 1976, 1978), Desiré Wilson (dél-afrikai, 1980) és legutóbb (1992) az ugyancsak olasz Giovanna Amati. Egészen negyedszázadot kell tehát visszalapoznunk a Forma-1 történelemkönyvében ahhoz, hogy az utolsó női versenyzőt megtaláljuk, pontot (egészen pontosan felet) pedig eddig csak Lombardi tudott szerezni még 1975-ben.

Huszonöt éve tehát a nők gyakorlatilag semmilyen szerepet nem tudtak maguknak kiharcolni a Forma-1-ben, legalábbis versenyzőként - csapatfőnökként azért jelenleg is ott van Claire Williams, illetve nemrég még a Saubert is egy nő, Monisha Kaltenborn irányította. A "legközelebb" ahhoz, hogy versenyzői ülést kapjon (azért valljuk be, ez sem nevezhető igazán közelinek) Tatiana Calderón, a Sauber kolumbiai fejlesztőpilótája és a Renault-nál hasonló szerepkörben tetszelgő spanyol-katalán Carmen Jordá.

Ők ketten érdekes módon teljesen eltérő véleményt fogalmaznak meg nőként is arról, szükség van-e külön bajnokságra számukra, vagy a férfiak között kell utat törni maguknak, ha sikereket akarnak elérni. Őket kérdezte a spanyol As sportnapilap.

Jordá a női vb-ben látja a megoldást. "A kisebb kategóriákban még nincs nagy különbség, ugyanis a különböző segédeszközök miatt nem jön ki annyira a fizikai hátrányunk. Amikor viszont a WSR-be, a GP3-ba vagy a GP2-be érkezünk, ez jobban kiütközik, ezekben a sorozatokban ugyanis már mindenki a fizikai tűrőképessége határait feszegeti, ez pedig nekik általában értelemszerűen nagyobb. A GP2-ben nincs kipörgésgátló, innen pedig így nagyon nehéz továbblépni. Nem véletlenül nem láttunk női versenyzőket az F1-ben már nagyon rég. Tesztlehetőséget is csak azok kapnak, akik szinte már férfias vonásokkal rendelkeznek." - kesergett a csinos spanyol.

Az előző két szezont a GP3-ban töltő 24 éves kolumbiai hölgy, Tatiana Calderón sem látja egyszerűnek saját neme helyzetét, viszont a Sauber fejlesztőpilótája szerint nincs szükség női bajnokságra. "Nem gondolom, hogy ez megoldás lenne, ugyanis az autósport azon kevés sportág egyike, ahol elvileg azonos feltételek mellett küzdhetünk meg a férfiakkal. Mindössze annyi kell, hogy több nő próbálkozzon, ugyanis már csak a nagy számok törvénye miatt is nagyobb az esélya arra, hogy a 20 helyre egy férfi jut be előbb. Bár a fizikai igénybevétel kétségtelenül egy fontos kérdés ezzel kapcsolatban, kemény és megfelelő edzéssel el lehet jutni a legmagasabb szintekre. Biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, és lesz ismét női versenyző a Forma-1-ben."

Akár maga Calderón?