Newey szerint Alonso és Vettel olyanok lehettek volna, mint Senna és Prost

Adrian Newey aktív résztvevője volt azoknak a 2007-es tárgyalásoknak, amelyeket a Red Bull Fernando Alonsóval folytatott egy esetleges szerződés reményében. A terv végül kútba esett, de Newey és Alonso a Belga Nagydíj helyszínén egy emlékezetes találkozót ejtettek meg, amelyet a mérnök életrajzi könyvének előszavában a kétszeres világbajnok fel is idéz.

A tervezőzseni egy, az Esquire Espana magazinnak adott interjújában elmondta, Alonso mindig is az a fajta tehetség volt, akikkel szívesen dolgozott együtt, és nagyon sajnálja, hogy végül nem sikerült leigazolniuk, főleg, mert szerinte Vettellel együtt olyan párost alkottak volna, amilyet Senna és Prost óta nem látott a Forma-1:

„Az elmúlt időszak egyik legnagyobb versenyzője Fernando Alonso. Fantasztikus lett volna vele dolgozni. Karrierje során meghozott pár nem túl szerencsés döntést, azonban én akárhányszor beszéltem vele, mindig rendkívül készséges volt. Fernando mindig többet hoz ki az autójából, mint amennyi van benne, és számomra ez egy igazán remek pilóta ismérve.”

„Sajnos sosem tudtuk őt magunkhoz csábítani, ami igen kár, mert szerintem rengeteg sikerben lett volna részünk. A Red Bull mindig is inkább arra épített, hogy a saját tehetségeit nevelje ki, ahelyett, hogy másoktól igazoljunk. Ebben az esetben azonban kivételt tettünk volna. Párszor találkoztunk, például Ausztriában is. Nem sokon múlt, de végül nem tudtuk összehozni.”

68 esztendővel ezelőtt nyert először a Ferrari a Forma-1-ben, amivel egy hatalmas eredménysorozat indult útjára, mely még mindig nem ért véget. Az olaszok jelentik a múltat, a jelent és a jövőt is.

Newey az interjúban arról is beszél, mennyire sajnálja, hogy ilyen rövid ideig tudott együtt dolgozni Ayrton Sennával, aki utolsó szezonjában, 1994-ben, a Williamsnél volt a munkatársa:

„Ayrtonnal nagyon rövid volt a kapcsolatunk. Mindenkinek hatalmas veszteség volt. Nem volt vele megerőltető a munka, de sokakra mondják azt, hogy van egy bizonyos aurájuk... Ayrtonnak megvolt ez az aura. Látszott rajta, hogy különleges volt. Nem lehetett tudni, mitől, de valami mégis kiemelte a tömegből.”

„Ami a legjobban feltűnt nekem, az a kíváncsisága volt. Imádott versenyezni, és lenyűgözték az autók. Élénken emlékszem arra, amikor meglátogatta a csapatot, én vezettem körbe a gyárban, és megmutattam neki az 1994-es modellt a szélcsatornában. 1993 végén voltunk. Megmutattam neki, ő pedig letérdelt, tüzetesen átvizsgált minden apró részletet, és megkért arra, hogy meséljek el róla amit lehet. Hihetetlen tudása volt. Ez az, amire legszívesebben emlékszek róla: az autóverseny minden egyes elemét felölelő kíváncsisága és lelkesedése.”