Additív gyártási folyamat és extrém hűtés: emeli a tétet a Ferrari a 2019-es géppel

Miközben a Ferrari favoritként tündökölt a 2018-as szezon első felében, komoly lejtő következett a nyári szünet után, de nem tétlenkednek Maranellóban, ezt bizonyítják a 670-es kódjelű utóddal kapcsolatos információk. A 2019-es autó minden frontjára igaz, hogy a maximumra törekednek a fejlesztők.

Charles Leclerc, Ferrari SF71H

Charles Leclerc, Ferrari SF71H

Jean Petin / Motorsport Images

A Mercedes volt az első, de a Ferrari sem akar lemaradni, ha a hajtásláncnál alkalmazott modern technológiák és alapanyagok vannak terítéken - különös tekintettel a 4.0-ás technológiákra a gyárakban. Maranellóban készen állnak rá, hogy emeljék a tétet ebben az egyre izgalmasabb kihívásban, legyen szó az alapanyagokról vagy a gyártási technológiákról. A jövő évi autó motorjához a 2018-as egység adja ugyan az alapokat, de a fejlesztés természetesen nem állt le, számos ponton újdonságokkal készülnek az olaszok. A teljesítmény fokozása azért is kényes téma, mert jövőre csökken a szabadon bevethető egységek száma: négy helyett három erőforrást lehet elhasználni büntetlenül.

A hajtásláncot érintő szabályok alapvetően stabilak maradnak, leszámítva a tényt, hogy 105 kg helyett 110 kg üzemanyaggal lehet élni a nagydíjakon, ami a szimulációk szerint 3 százalékos teljesítményugrást eredményezhet - de nem elég az erős motor, a hatékonyság mindennél fontosabb. Újdonság, hogy immár számos motorkomponens esetében nem a hagyományos öntvényeké a főszerep, hanem a 3D-nyomtatás, azaz additív gyártási folyamat vette át a stafétát, köszönhetően a Renishaw eszközeinek a Ferrari esetében.

A Scuderia egyre nagyobb figyelmet fordít az additív folyamatokra, melyek révén fémporból állítanak elő bizonyos elemeket – közvetlenül a CAD fájlokból, mindezt az ún. fémporágy fúziós (vagy lézer szinterezéses) folyamattal. A Ferrari nagyon szofisztikált 3D nyomtatókat használ, legyen szó nagyon komplex geometriájú alkatrészekről vagy nagyon vékony falú darabokról, amiket aligha lehetne megmunkálni bevett gyártási eljárásokkal (öntés, kovácsolás és forgácsolás).

Még több F1 hír:

A teljesen új alumíniumötvözetnek köszönhetően Guido di Paola főtervező könnyebb hengerfejet kreálhat, ami nagyobb terhelésnek áll ellen – utóbbi az égéstérben keletkezik a több üzemanyag révén. A cél, hogy fokozzák a nyomást az égéstérben, az új anyagok segítségével a hengerfej struktúrája is szilárdabb lesz, míg a Shell különleges üzemanyaga abban segít, hogy elkerüljék a veszélyes „detonációkat”, közben a nafta hűti a dugattyúkat is.

A projektet Enrico Cardile vezényli, a karosszériával kapcsolatban pedig tovább kívánják csökkenteni a légellenállást, még karcsúbbra véve az oldaldobozokat, holott az SF71H sem volt testes alkat. Ehhez nemcsak máshogy rendezik el a borítás alatt a hűtőrendszer egyes elemeit, hanem mérsékelni akarják a hűtők méretét is.

Bizonyos komponensek esetében mindössze pár napot vesz igénybe a gyártási folyamat: közben új fémport lehet adagolni a gépbe, de nem növelik a gyártási időt, valamint a fel nem használt fémpor 95 százalékát visszanyerik és újrahasznosítják. Mindez azt eredményezi, hogy korábban hónapok vagy hosszú hetek kellettek egy-egy alap elkészítéséhez, manapság napokban mérhető a szintidő. Ezért is eshet meg, hogy egy-egy motor teljesen más lesz az előzőhöz képest abból a háromból, amit a szezon során lehet bevetni.

Legyél a Motorsport-közösség része

Csatlakozz a beszélgetéshez
Előző cikk Albon megfelezte Rossi rajtszámát – teljes a 2019-es nevezési lista
Következő cikk Verstappen lehet a legnagyobb kihívó, ha a Honda motorja kellőképpen erős lesz

Legjobb hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások. Miért nem írja meg az elsőt?

Regisztrálj ingyen

  • Szerezz gyors hozzáférést a kedvenc cikkeidhez

  • Értesítések kezelése a legfrissebb hírekről és a kedvenc versenyzőkről

  • Hallasd a hangod a cikk kommentálásával.

Motorsport prime

Fedezd fel a prémium tartalmat
Feliratkozás

Kiadás

Magyarország