Mit kezdjünk a Monacói Nagydíjjal?

Ne felejtsük el azt sem: a brit világbajnok frusztráltan és „tehetetlenül” körözött a harmadik helyen, szemcsésedő hiperlágyakkal, magányosan. Valahol érthető, hogy olyan kifejezések hagyják el a száját, mint az, hogy „ez nem versenyzés volt”, csak „csordogált” körbe-körbe. Alonso egyenesen „minden idők legunalmasabb” nagydíjaként aposztrofálta az idei versenyt – miután az 52. körben kiesett, nézőként is szemügyre vehette az eseményeket.

Visszatérve Hamiltonhoz, előállt pár javaslattal: legyen szó a vonalvezetés vagy a formátum módosításról, de valamit tenni kell. Elismeri, hogy Monaco egyszeri és utánozhatatlan, de sajnálatos, hogy ennyire unalmas maga a végkifejlet.

Sok mindenben egyetértek vele. Személy szerint sosem volt kedvencem a monacói verseny, miután többnyire monoton vonatkozásba fulladt, és várni kellett, hogy valaki összetörje a kocsit – nem magát -, leessen az eső, de többnyire csak azt, hogy „legyen már vége”. Ez van. Monaco szűk, az első – és talán egyetlen igazi – utcai helyszín az F1-ben. Helye megérdemelt, ez nem vitás, valóban ékkő, a legnagyobb felhajtást generáló esemény a naptárban. A kezdetek óta része a világbajnokságnak, számtalan emlékezetes pillanat köthető hozzá: elég, ha Senna 1988-as pole körét említjük, vagy egyik kedvencemet, amikor Coulthard Schumachertől kapott kölcsönbe sisakot 1996-ban, és azt viselte a McLarenben.

Monaco ingyen rendez nagydíjat, a monacói statisztikai hivatal (Monegasque Institute of Statistics and Economic Studies (IMSEE)) kimutatásai szerint a nagydíj gazdasági hatása 90 millió euróra rúg, ebből 21.7 millió közvetlen bevétel, míg 68.3 millió közvetett költekezés révén folyik be az amúgy sem üres kasszába. Nem nehéz levonni a tanulságot - meg is teszik -, hogy az F1-futam a legfontosabb esemény a városban, a hotelek szinte 100 százalékos kapacitással és foglaltsággal működnek. Tehát jól járnak vele Albert hercegék.

Visszatérve az egysíkú nagydíjhoz, ne feledjük: a „rosszra ugrik a nép”, rögtön harapnak a rajongók, és földbe döngölik. Volt már idén unalmas versenyünk – Melbourne -, és lesz is még. Ha valahol, akkor Monacóban borítékolható volt. Fordítsuk meg a kérdést: jobb lett volna, ha nem rendezik meg? A válasz egyértelmű nem.

Nem ismerem annyira Monaco utcáit – és Hermann Tilke sem vagyok -, hogy előálljak egy rögtönzött vonalvezetés-módosítással, és gyanítom, nem is lenne egyszerű feladat. Ha mégis megoldható, szerintem sokan örülnének legalább egy előzési pont beiktatásának – a gond ismerős lehet a Hungaroring kapcsán.

Újabb fontos szempont, hogy a helyszínen minden más, mint a tévé előtt, vasárnapi kajakómában. „Hálátlan” dolog tud lenni egy unalmas vonatozás a hét utolsó délutánján, amikor a néző pillanatok alatt veszti eszméletét, és jobb esetben csak a befutóra riad fel. Miközben a lelátók zsúfolásig tömve, turisták lepték el a várost, pörgött a gazdaság. Szóval inkább rendezzék meg – alakuljon bárhogy is -, semmint radírozzák ki.

Az sem elhanyagolható, hogy Monacóban rendre esélyessé léphetnek elő azok, akik nem rendelkeznek domináns technikával – idén a Red Bull, Ricciardo MGU-K nélkül nyert, mindössze hat fokozatot használva.

Monaco továbbra sem lesz a kedvencem, de fájó lenne a hiánya, és meg mernék esküdni rá, hogy előbb szűnik meg az F1, mint esik ki a monacói futam. Pontosítsunk: mindkét forgatókönyv elképzelhetetlen.

Egy-két unalmas utcai versenyre akár a „szükséges rossz” jelzőt is ráhúzhatjuk – ami fontos, hogy a Liberty Media ne akarjon beemelni még ötöt a jövőben, mindezt a tisztességes, versenyzésre kitalált klasszikus pályák kárára. Szóval, éljen Monaco, még ha el is alszunk rajta!