Mika Hakkinen 1998-ban éppen ezen a napon lett először világbajnok a Forma-1-ben

Mika Häkkinen egy újabb nagy név a Forma-1 történetében, akit minden idők legjobbjai közé sorolnak, talán nem is érdemtelenül…

Häkkinen 1991 és 2001 között versenyezett a Forma-1-ben, miközben két világbajnoki címet, 20 győzelmet, 51 dobogós helyezést, 420 bajnoki pontot, 26 rajtelsőséget és 25 leggyorsabb kört szerzett, amivel végleg beírta magát a históriás könyvekbe.

Az F1-es pályafutását a Team Lotus színeiben kezdte. A legjobb eredménye a sok kiesés mellett egy 5. hely volt San Marinóban. Ez volt az egyetlen pontszerzése 1991-ben. 1992-ben már két negyedik helyet is szerzett a 3.5 literes V8-as Ford motorral felszerelt versenygép volánja mögött. Az idény végén 8. lett 11 megszerzett egységgel a neve mellett.

1993-ra a McLarenhez szerződött, amit egészen a visszavonulásának napjáig nem is hagyott el. Az első közös évükben csak az utolsó három futamon állt rajthoz a finn, aki Japánban megszerezte élete első dobogóját, míg Portugáliában és Ausztráliában kiesett.

Az 1994-es év már egy teljes F1-es szezont hozott számára. Abban az idényben egészen a 4. helyig repült, de a legjobb eredménye még mindig csak egy második hely volt azon a bizonyos Belga Nagydíjon.

1995 és 1997 között nem tudott harcban lenni a címért, de az 1997-es évadzáró Európai Nagydíjon végre megszerezte élete első győzelmét. Majd következett az 1998-as év, ami mindent megváltoztatott számára.

A szezon remekül kezdődött számára, hiszen Ausztráliában és Brazíliában is nyerni tudott, míg az idény harmadik versenyén Argentínában második lett. Az 1998-as bajnokságban csupán három alkalommal esett ki: San Marino, Kanada, Belgium.

Az olasz és a kanadai kiesése között Spanyolországban és Monacóban is nyert. A szezon közepe sem sikerült rosszul számára, amikor is Franciaországban harmadik, míg Angliában második lett.

Ezt követően ismét zsinórban két alkalommal is a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett. Az osztrák és a német győzelme után a Magyar Nagydíjon csak hatodik lett, addig Belgiumban kiesett, míg Olaszországban negyedikként ért célba. Ezen három versenyen sok pontot vesztett, de az utolsó két nagydíjat megnyerte, és 100 ponttal a neve mellett felért a csúcsra. Schumacher a Ferrarival második lett. A német 86 ponttal zárt az idényt.

A bajnoki címet éppen ezen a bizonyos napon ünnepelte Suzukában. Az időmérő edzésen Schumacher volt a leggyorsabb, közvetlen Häkkinen előtt. A harmadik leggyorsabb Coulthard volt a másik McLarennel.

Az 51 körös verseny Häkkinen sikerét hozta, aki Irvine előtt 6,4 másodperccel ért célba. A dobogó harmadik fokára Coulthard állhatott fel. Schumacher a 31. körben egy defektet követően kénytelen volt feladni a versenyt, így minden esélye elszállt.

Érdekességek:

ez volt a Forma-1 történetének 630. nagydíja

ez volt Schumacher 20. rajtelsősége

ez volt a Ferrari 124. rajtelsősége

a verseny átlagsebessége 219.231 km/óra volt

ezen a napon lett bajnok Häkkinen

ezen a napon lett bajnok a McLaren

ez volt Häkkinen 9. győzelme

ez volt a McLaren 116. győzelme

ez volt a Tyrrell 430. és egyben utolsó nagydíja

ez volt a Mercedes 21. győzelme motorgyártóként