Maria de Villota: A Forma-1 volt az álmom, és el is értem

A Marussia F1 Team súlyos balesetet szenvedett tesztversenyzője először szólalt meg a márciusi baleset után, és a Hola magazinnak adott interjúban számos részletet feltárt az elmúlt időszakról.  A spanyol hölgyre még több műtét is vár,...

Fotó: Marussia F1 Team

De Villota a spanyol Hola magazinnak mesélt arról, hogy milyen érzés volt a tükörbe nézni a baleset után, és elmondta, hogy továbbra is szenved a folyamatos fejfájásoktól, illetve nem érzi az ízeket és az illatokat.
 
„Mindenre emlékszem – még a becsapódás pillanatára is”- mondta az első interjújában a márciusi baleset óta.
 
„Amikor felkeltem, mindenki ott volt körülöttem, és nem tudták, hogy beszélni fogok-e, vagy azt, hogyan fogok beszélni. Angolul kezdtem el beszélni, mert azt hittem, hogy az FIA ellenőrzésén vagyok, és a nővér egy edző. Majd utána az apám ezt mondta: ’Kérlek, Maria, beszélj spanyolul, mert az anyád a felét nem érti.’ Utána minden világos lett: mi történt, hol vagyok, és miért.”
 
A 32 éves de Villota kifejtette, hogy a baleset egy új értékrendet adott neki az életben:
 
„A baleset egy új perspektívát adott az életről, és azokról a dolgokról, melyek számítanak. Megtanított arra, hogy ahhoz, hogy elérd, amit akarsz, az erőfeszítések általi áldozatokon keresztül visz az út.”
 
„Most csak egy szemem van, és talán több dolgok érzékelek, mint előtte. Korábban az életem verseny volt az óra ellen, de most látom azt, hogy meg kell állnod, és máshogy kell nézned a dolgokat.”
 
A spanyol bevallotta, hogy sokkolta a látvány, amikor először tükörbenézett, de biztos benne, hogy már túl van a legrosszabbon:
 
„Az elején letakarták (a szemem), szóval nem láttam. Az első nap, amikor belenéztem a tükörbe, 140 fekete folt volt az arcomon, és úgy néztek ki, mintha hajókötéllel lennének összevarrva, és elvesztettem a jobb szemem. Megborzongtam.”
 
„Hamarosan még több műtéten is át kell esnem, de a legrosszabb már mögöttem van”- mondta de Villota.
 
„Fejfájásaim vannak, és nem tudják, hogy meddig fognak tartani – talán évekig. Nagyon kordában kell tartanom az erőfeszítéseimet a koponyában lévő nyomás miatt. Egyben elvesztettem az ízlelésemet és a szaglásomat is – az előbbi a szaglással áll kapcsolatban. Most nagyon erős ízvilággal szeretem a dolgokat.”
 
És mi a helyzet a versenyzéssel? „Még mindig nem tudom. Ez most a licenszről szól. Vannak olyan versenyzők az Államokban, akik szintén elvesztették a szemüket, de rendelkeznek licensszel. Az igaz, hogy elveszíted a mélyérzékelésed, mivel a két szem együtt adja ezt a perspektívát.”
 
„Most azon tűnődöm, hogy az életem versenyzőként folytatódik-e tovább, vagy esetleg valami mást kell kezdenem az életemmel. Még mindig nem tudom, mit kell csinálnom.”
 
„Mindannyian látni akarjuk azt, hogy vannak-e leckék, amiket megtanulhatunk abból, ami történt, és így el tudnánk kerülni az ilyen baleseteket a jövőben”- erősítette meg azt, hogy aktívan részt akar venni a tesztekre vonatkozó biztonsági előírások fejlesztésében.
 
„Az a szándékom, hogy a jövőt szem előtt tartva segítsek, javítsuk a biztonságot, különösen az aeroteszteken, mivel a pályákon mindent irányítás alatt tartanak, de ilyen teszteken nem.”
 
„Az új életem az álmaimat követi, mivel a Forma-1 volt az álmom, és elértem. Versenyző vagyok; versenyzőnek érzem magam.”

Légy részese valami nagy dolognak

Hozzászólás írása
Hozzászólás mutatása
Bővebben erről a cikkről
Sorozat Forma-1
Cikk típusa BRÉKING